Full text: Ma : aktivista művészeti és társadalmi folyóirat (4 (1919), 6)

116 
TRAGÉDIÁS FIGURÁK 
KASSÁK LAJOS REGÉNYE 
Reggel a szégyen és a kétség gyeplőzte az 
irodába. 
A falak szürkék voltak és hallgattak. 
A főnök asztalán lapult a felmondás. Látta, 
hogy figyelembe se vették. Szégyen, szégyen. Kereste 
a helyét. Ur. A zongorás gép szánalmat csörömpölt 
az ujjai alatt. 
Zaj kintről. 
A főnök: 
— Harminc koronával emeltem a fizetését! 
— Köszönöm. 
— így igen! De nem szabad mindent elhirte- 
lenkedni. 
Jaj csak ne prédikáció. 
— Bocsásson meg . . . annyi sok bajom volt 
tegnap ... és nekem a kérés. 
A főnök leereszkedőn: 
— Csacsiság 1 Emberek vagyunk, megértjük 
egymást. És én bármikor, ha kívánja — nyújtotta a 
kezét. — ígérje meg, hogy szól, ha szüksége lesz 
valamire. 
Annácskán festett a láz: 
— Most már rendben van minden. 
Szemei a földön vannak, de az egész remegő 
testével látja a másikat. Hőség. Szagok. Mozdulnak 
a lábai, minden tagja egyszerre futni akar. Valami 
gőzös, elbújt mocsarak között érzi magát. Nem tud 
semmi hirtelen magyarázatot adni az idegeinek. . . 
Úgy, mint azelőtt, dolgozik. A nyomorúság 
korlátái egész az égig. Némi remények kálváriáznak 
a fejében. Maga mögül felérzi a főnök dromedár 
fekete hátát. 
Egyszerre a telefon. 
— Kisasszonyt kéri valaki! 
Meggyuladt. 
Várt. 
A főnök vigyorosan kicammogott. 
— . . . 0 az?..??... Láz muzsikált bele a 
tölcsérbe: 
— Pista?! Te vagy?.,. Én?? Óh, dehogy. 
Igen meglepődtem, mert sohsem szoktál telefonálni... 
Nem, senki, más sem . . . Mennyit? csak öt koro 
nám. . . Nincs, édes szivem! Nincs, ennyi a havi 
zsebpénzem. . . Ezt örömmel. 
Vége. 
Hirtelen alávermezett a szomorúság. Szédülés 
keverte a fejét. Hát még sem . . . nem ő volt. Egészen 
csak most érezte fel a tegnap történteket. Az üresség 
csöndje kongott körülötte. Ó, akit elhagynak . . . 
Utak zavarodnak benne össze, célokat vittek el tőle, 
amik már annyira bizonyosnak és késznek éltek 
benne. . . Hogyis történhetett meg az egész? Hiszen 
mindkettőjüknek érezniük kellett a sorsszerű össze- 
tartozandóságot! Visszasajgott . . . Mégis az anyja 
mellé ragadt. Elhagyhatunk-e valakit, aki magunkká 
tört, aki velünk szorzódott még teljesebb egyé ?! — 
vagy azt, aki csak velünk adhatja teljes önmagát: 
ez lenne a házasság. Nyugtatgatta magát: ha igazán 
kellett volna neki elbírhatta volna a családjával együtt, 
akiben külön, külön él ő valamennyire. 
Irodai látogatók. 
Kizökkent. 
Csak kába, elszabadult zsongás egész testében. 
Délben pontos volt a báttya. Az utca másik 
partján sétált, a nap villogtatta kakasos parádéban. 
— Nem tudtál szerezni hozzá? . . . Nehéz ki 
jönni veletek. Nehézkesek vagytok, hogy az szörnyű ! 
A lány szerényen: 
— Miért nem kértél anyácskától. 
— Eh ! Unom már azt a hangos áldozatkész 
séget, amivel körül mókázza az embert! 
— Neheztelsz rá, hogy annyira szeret? 
Megvetette magát. 
— Pista! 
— Utállak benneteket! 
Egy darabig még együtt. 
Aztán a fiú meglátott valakit. 
— Szervus ! Szervusz. Köszönöm. . . 
A lány utána fordult: mintha ködbe nézett 
volna. 
A déli tömeg bugybolt az utcákban. Elnyelte a 
figurát: veszni és ragyogni engedte kedveszerint. 
Hol van ? 
Egy lánynyal, aki boldog volt mellette. 
— Mért nem keresel valami foglalkozást? 
— Megőrültél ?! 
— Mit akarsz csinálni ? így . . . Élni csak kell 
valamiből! 
Lebiggyedten nézte. Micsoda vízfej: talán maga 
sem érti a buta tanácsosztogatását. Lehetséges, hogy 
valaki józaneszü ennyit nézzen ki belőle? 
— Álljak be zsákolónak a folyónál ? Mi ? ! Még 
mindig meg vannak a jó ötleteid! 
A nagyfejü hadnagy curukkolt. 
— Nem akartalak megbántani. 
— Jó! — mondta — Jó, majd lecsavarom a 
fejem, hogy a kedvenced lehessek! 
Elverődött a székek között. 
Megint rázuholtak. Jó volt, ezt kiérdemelte. 
Tudta, hogy ilyen balkezes időbe keveredett, amihez 
hozzá ér rádül, rápiszkolódik és mégis . . . még ehez
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.