Full text: Uj Francia Költök

PIRKADAT 
Nem volt-e nekem egykor — oh, mily boldog 
idők! — aranylapokra Írott, drága, mesébeillő dacos 
ifjúságom? Mily botlás, mily vétek árán érdemeltem 
meg mostani gyöngeségemet ? Ti, akik követelitek, hogy 
a barmok bánattól bőgjenek, a betegek kétségbeesse 
nek és a halottak rosszat álmodjanak, — beszéljétek el 
árva züllésemet és álmaimat. Én nem tudok magyaráz 
kodni többé: koldusként örökös Patemostert és Ave 
Máriát dadogok csak. Beszélni sem tudok! 
Mégis, ma úgy rémlik nekem, hogy végleg befejez 
tem pokoli elbeszélésemet. Ez volt az örök tűz, a 
bibliai, amelynek kapuit az Emberfia tárta fel. 
Egyazon pusztaságból, egyazon éjszakában, pil 
logó szemem mindig az Ezüst-csillagra ébred, anélkül, 
hogy feltámadnának az élet királyai, a három mágus: 
a szív, lélek és a szellem. A pusztákon és hegyeken 
túl, mikor indulunk üdvözölni az új munka születését, 
az új jóságot, a zsarnokok és démonok bukását meg a 
kiirtott babonát, — hogy a karácsonyt elsőkként ünne 
peljük e földön? 
Mennyek dala, népek vonulása! Rabszolgák, ne 
átkozzuk az életet.
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.