15 
közeledik árva háziszereínk felé. Nézzétek csak: mily 
hazátlanok itt ezek a bútorok, árva csecsebecsék, szel 
lemi illatukat vesztett nyűtt könyvek! 
Mind összevisszaságra hullnak. Együvé kerülnek, 
egymás felismerése nélkül... 
A jól körülírod házi isteneknek sem lesznek hasz 
nosak, sem kellemesek sem védelmezettek többé. 
És igy becstelen helyzeteket eredményeznek: a mosdó 
tálba meredez az ingaóra, a tükörbe nézeget az éjjeli. 
Szegény tárgyak! Van amelyik csak két hónapig marad 
ebben a pokolban, mig mások, egy félévszázadig is tán. 
De végre is eljő az idő, mikor megjelenik a várt 
műkedvelő; sőt e repedt csöbör is biztosan várhatja 
a közeli feltámadását. Az eszmék változnak és meg 
lehet, hamarosan bejut a Louvre-ba. 
A VADÁSZNŐ 
A vadásznő kimerült. 
Hirtelen egyfatörzshöztámaszkodik;gondolkozniakell. 
A fáradtság zavarja meg és szakítja félbe a vadá 
szatot. A test parancsol és a cél elmosódik. A kipirult 
és elfáradt hölgy képtelen űzni a vadat; mindaz a 
lendület, amellyel a vadászatra adta magát, íme miként 
változik megtörtént és jövő dolgaiban. 
Mily tehetetlen most ez a nő. A szarvas sajnál 
kozó tekintettel közeledik feléje s a vadásznő píhegő 
kebléhez emeli nedves orrát. 
Lassacskán minden megelevenedett mese kíván 
csian közeledik az elcsigázott nöhöz: az ágak és a fel 
hők leszállnak helyükről halkan. Az egyik csízmács- 
káját szagolgatja, míg kezét nyalja a másik, aki halálosan 
fáradt és átengedi magát az erdő végtelenségének. Tán 
fülecskéjét is csipegetni lehetne.. . 
A vadásznő felé közeledik és benne összegubanco 
lódik minden mese s drága gyermekkor, — különös 
pihenő árnyainak és találkozásainak kegyében — és 
akiben egybezsong a fáradtság, az emlékek és az erdő 
suttogó hullámzása meg az élet tompa zaja.