—- ■ - - 
AZ UTAS 
Nyissátok ki ezt az ajtót melyen sírva zörgetek 
Az élet változó akárcsak Eurípe 
Te nézted a felhők csokrait leszállni 
Elhagyott gőzhajókkal jövendő forróságok felé 
0 minden bánat és minden megbánás 
Emlékszel-e 
Ismeretlen halak tengerentúli hajlékony virágok 
Ez az éjszaka tenger volt 
És a folyók mind belefolytak 
Emlékszem ó emlékszem még reá 
Szomorú vendégfogadóba érkeztem egy este 
Luxembourghoz közel 
A terem mélyében Krisztus tűnt messze 
Ennél egy menyét volt 
Amannál pedig sün 
Kártyáztak zajosan 
És te elfelejtettél engem 
Emlékszel az állomások hosszú árvaházaíra 
Áthaladtunk városokon melyek egész nap forogtak 
És éjjel a nappalok világosságát hányták 
O matrózok ó asszonyok és ti barátim 
Emlékezzetek rá 
Két matróz aki sohasem hagyta el egymást 
Két matróz aki egymáshoz soha sem szólott 
Haldokolva hullott a fiatalabbik félre 
Ó kedves barátaim 
Állomások villamos csengői arató asszonyok éneke 
Egy mészáros szánkója számtalan utcák regimentje 
Alkoholtól ólmos éjjeli hidak lovassága 
Városok melyeket láttam éltek mind a bolondok