Finnország nyírfái között növekszik 
Ez a szép acélnéger 
A legnagyobb szomorúság akkor ért 
Mikor levlapot kaptál Corogne-ból 
A szél halkan elcsitúl 
A mozaikosok férne 
Minden jóval szomorúbb mint egykor 
Minden földi isten ifjúságát ítthagyja 
Az univerzum panasza a te hangodon forr 
És az újszülöttek hármasával buggyanva 
Jönnek folyton 
SAINT-HERRY 
MUZSIKUSA 
És végre is köszönthetek lényeket akiket nem ismerek 
Előttem haladnak el és összeverődnek távol 
Mialatt minden ismeretlen nekem amit bennük látok 
És reményük nem gyengébb mint az enyém 
Nem ezt a világot éneklem sem az idegen csillagokat 
Éneklem összes lehetőségeimet kívül e világon s a 
csillagokon 
Éneklem a kóborlás örömét és a belehalás gyönyö 
rűségét 
1913 május 21 
Ti halál kísérői halk mardosások 
Legyek milliói ragyogtak szerte 
Mikor egy szem orr és fülnélküli ember 
Elhagyva Sébastot befordult a rue Aubry-Le-Boucher-ra 
Fiatal volt és barna eperszínű orcával 
Ember ah! Aríane