23 
A tizenhatodik századból 
Az udvara kordélyok menedéke volt 
Ide lépett be a muzsikus 
Vágyódó zenéje lassan távolodott 
Az asszonyok követték az elhagyott házba 
És mindnyájan beléptek zilált csoportokban 
Mind mind beléptek maguk mögé sem nézve 
Nem sajnálva ami visszamaradt 
Amit elhagytak 
Nem sajnálva a napot az életet az emlékezést 
S a rue de la Verrerie-n nemsokára senki sem maradt 
Hacsak én magam nem és Saint-Merryből egy pap 
Az öreg házba beléptünk mi is 
De nem találtunk már ottan senkit 
íme az este 
Saint-Merryben szól az Angélusz 
Menet ó menet 
Mikor a király hajdan visszatért Vincennes-ből 
Jöttek csapatban a sapkakészítők 
Jöttek a banánárusok 
Jöttek a garde républícaine katonái 
Yágyódó asszonytekíntetek csapatja 
0 éjjel 
Te fájdalmam és meddő várakozásom 
Egy távoli flóta halódó hangját hallom