ÁRNYÉK
íme ismét itt vagytok mellettem
Háborúban elesett társaim emlékei
Idők olajbogyója
Emlékek amelyekből csak egy van
Mint száz szőrme csak egy bundára elég
Amint ezernyi vérzőseb csak egy újságcikk
Tapinthatatlan és komor látszat amelyet magadra vettél
Árnyam változó alakja
Egy rézbőrű áll az ágyú talpán örökké
Te hozzám kúszó árnyék
De engem nem hallasz többé
Nem ismered az isteni költeményeket amelyeket éneklek
Mialatt én megértelek és látlak még
Sorsok
Sokszorozó árnyék a nap vigyázzon reád
Te aki annyira szeretsz hogy sosem hagysz el
Te aki a napban táncolsz anélkül hogy port verné fe
A nap tiszta árnya
Szíkraelmém írása
Sajnálkozásaim ércszekrénye
Fejére hamut hintő isten
Hozzádrohanok és úgy rémlik hogy te is hozzám
rohansz
Erő lövell ki belőlünk amely sziszegő tűzként olvaszt
össze
De valami ellentmondás úgy akarja hogy ne vehessük
észre egymást
Szemben a krétafal szétmálík
Mély hasadások vannak
Sima nyomok szerszámoktól eredő hosszú nyomok és