28 
Max Jacob egyik legerősebb tehetségű és legmélyebb élet- 
felfogásu költője az uj francia lírának. A sokszor mestersége 
sen széttört szimfóniáju versei a szavak oly meglepő kapcsola 
tait s amellett oly lágyságot és finomságot tárnak fel, amelyet 
senki sem ér el az újtörekvésü francia költők közül. Az 
egymással ellentétes képek harmóniája, a színek túlzottsága, karak- 
terizálja a Jacob-verset. Ezzel teremtette meg a prózai versnek 
egy új formáját, melyben néhány rövid kifejezéssel tökéletesen 
lezárt világszemléletet tükröztet vissza. 
Max Jacob, Apollinairenek és Picassonak a kortársa, 1876-ban 
született. Előbb festészettel foglalkozott, majd a legkülönbözőbb 
mesterségeket választotta. Első nagy sikert elért könyve az 
1917-ben megjelent Le Cornet á dés volt. Max Jacob ma az év 
legnagyobb részét a Loirementi Saint-Benoit kolostorban tölti. 
Művei: Les Oeuvres mystiques de írére Matorel mórt au couvent 
de Barcelone (Galerié Simon, 1911), La Cőte, breton néddalgyűjte- 
mény (1913), La Cornet á dés (Szerző, 1917, Stock 1922 és 1923), 
Les Alliés sont en Arménie (1916), La Défense de Tartuffe (Société 
Littéraire de Francé, 1919), Dos d’ Arlequin (Simon Kra, 1919), 
Le Laboratoire Central (Au Sans Pareil, 1920), Visions infernales 
(Nrf. 1924), Les Pénitens en maillot rose (Simon Kra 1925).