Full text: Uj Francia Költök

A zúgokban ténfergő emberek sóhajtoznak és nyitva- 
maradt könyvek, a fakult szőnyegekre hullottak, egyen 
ként. 
A csönd, a nyugalom és az álom, oly halkan eresz 
kednek alá, mint az éjszaka. 
A fejem még kábult volt az álomtól. 
A síkos uccán a kövezett árkok sajgó vizénél 
nem volt más nesz. 
A tükrök egyetlen arcot sem vertek vissza. A 
háttérben az éjszaka kapaszkodott, megvilágítva a tetők 
szélét. A halkitott léptek viszhangja fúrta át a falakat. 
Az élet alig vajúdott. 
A lépcsőházban, amelyet semmi nem világított meg 
és ahol semmi sem moccant többé, megkíséreltem az 
első vakmerő vállalkozásomat. Egy nevet kiáltottam, 
amely nem az enyém volt. 
Valami zörej a padláson feleletnek rémlett előttem. 
Kacagtam együgyüségemen és gyávaságomon. De ez a 
zaj senkit sem ébresztett fel. 
Ekkor egyenként kinyitottam az ajtókat. Az első 
szobában, ahol gyermekek aludtak, a bűnt fölöslegesnek 
találtam. Egy másikban kegyelmet kértek tőlem. Egy 
emelettel föllebb üres lakásokra bukkantam. Ezek kin 
csekkel voltak tele. Attól való félelmemben, hogy fel 
fedeznek, meggyorsítottam lépteim. 
Végre fent voltam a számozott és szomorú ajtók 
között, amelyek az értéktelen elzárt padlásokra nyíltak. 
Fáztam és nem mertem lemenni többé. Egy csengetés 
fölrázott. 
Mikor fölrezzentem, még ott ültem az ajtóm előtt.
	        
Waiting...

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.