A tenger fenekének évszakai vannak. Akárcsak a 
földön, ott is a tavasz a legszebb. A koráll rügyezik 
és a szivacsok kék vizet lélekzenek tele tüdővel. Egy 
rőt agancserdő, hallgatja a tölcséres örvény moraját 
Nagyon magasból jő le, a tenger egéből. Néha egy 
léghajós zuhan a mennybe. Lassan hull és a homokra 
gurul. Állva alusznak a virágok és az egyik részük 
búcsúzik. Sanda halak nyugosznak fölöttük. A tenger 
nek nagy csókokat adnak. A diszítés és a világítás 
miatt gyakran fényképésznél hinné magát az ember. A 
sorokban buborék-bokréta gyöngyözik. Csövecskéből 
száll fel és sós vízzé válik. 
TŰZ! Szívén a keze. Ártatlan vagyok. Mégis elvág 
ták a zsinegeket. Három darabra törik, TILOS A FALRA 
RAGASZTANI. TILOS A HULLADÉKOT IDEHOR- 
DANI. TILOS ÁLLDOGÁLNI. GYERÜNK INNEN! 
Az ember itt nem alszik. Ezek a katonák álkatonák. 
Ez a térzene kamarazene, 
Tudjátok, hogy a gordonkákban kék legyek tábo 
roznak? Tudjátok, hogy a gordonka, a gonosz darazsak 
fészke ? 
Te részeg vagy vörös borodtól. 
Amely mindenütt bugyog, szegény süket 
bekötött szemmel, akár a szerelem. 
Zuhog a fény. És visszaverődésétől a képek sora 
rajzik a kalapból elő. A bogáncs, egy ezer szilánkra 
zúzott ablak. A szén nagy mélységekben található. A 
medvevadász könnyen fogja meg a medvét, mivel