ez karikát hord az orrában. A pillangói képeskönyvvel 
csalják tőrbe. A por sokat tönkretesz belőlük. Esős 
napokon bezárkózunk és kockával játszunk. Ha szép 
idő van, sétálunk és a napos szinek megszépítik a 
fakocka játékot, Hegyes vidéket mutat ezen az oldalán, 
míg a többi öt oldalán tenger, ház, tó, erdő és város 
váltakozik. 
Nagy szerencse egyszerre látni mind. A többi külön 
ben rejtve marad számunkra. 
Amiről azt hisszük hogy tele van, az üres, vala 
mint ami úgy rémlik, hogy üres, az tele van, Színültig 
tele van a szoba, amelyet feltúrok mindennap. Tele 
van az út és az ucca is. 
Évszakai vannak a fának, a kőnek, a kristálynak. 
Épp igy megvannak a maguk szép idői, s a maguk 
felhői is. A maguk hegyei, folyói és városai. Halai 
abban úszkálnak, madarai ottan repdesnek, nyájai ottan 
híznak, népei ottan énekelnek vasárnap és szedik cso 
korba a virágokat. 
A tenger túl mély és színültíg tele van számunkra 
s mégis leszáll belé az ember. A föld túlságosan tele 
van. Az emberek vájják a földet, de ha kíugrunk az 
ablakon, még sem sülyedünk a földbe. A menny túlon 
túl tele van ha egy bizonyos magasságig emelkedünk. 
Az angyalok nem tudnak átjutni a mi légkörünkön, 
A levegő fölött lépkednek és ha elesnek, megütik ma 
gukat, 
Ha földben nyugszunk már mindketten, 
Egyikünk lenníebb, mint a másik 
Valami foszlott anyag keverten 
Testünkből majd kiválik.