Full text: Uj Francia Költök

A tevék térdepelve várták az indulást. Egy pík- 
kelytelen hal úszik a felhőtlen égen. A homok szuny- 
nyad. 
„Én a paradicsom kapujáig vezetlek titeket!“ éne 
kelt elnyújtva a tengerszemü mádi. 
... a kék kígyók az ég sátorainál sokáig teker 
ték illatos csavarvonalaikat. 
A huszadik éjszakán ismeretlen hegyekbe ütköztek 
a zarándokok; de áthaladtak a szorosokon, amelyeken 
átlobogott a csillagok hívása, a gúny. A puszta belát 
hatatlan volt előttük. Egy távoli dobpergésre csillogott 
a homokra tűzdelt mennybolt alja. 
,,Ez itt paradicsom 1 ' kiáltott fel a mádi ártatla 
nabbá mint a hó és a szemek elvesztek a csupasz 
látkörön akár a madarak vagy mint Ádám a világ első 
napjaiban. 
A halálos ágyra, a zokogásokra várt, amelyeket 
mi nem érthetünk — és a virrasztó lámpása eltávolo 
dott, a kulcsok... és csöndben a ház. 
Felkelt, lement mezítláb egyenként a lépcsőfokon. 
Kiment az udvarra, fehéren a hold alatt; sokáig vizs 
gálta a sárga hüllő arcát. 
,,Ez itt padlásablak, gondolta, melyen át elmene 
külhetünk innen, ahol rosszat akarnak velünk az embe 
rek," 
Egy fára mászott, hogy átugorjon az ezüsíbűrün, 
amely az éjszaka túlsó partjára vezetett, de egy ág 
reccsenve felkacagott és ő összetört csontokkal az 
emberek közé hullott, fehéren a hold alatt.
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.