Full text: Uj Francia Költök

56 
városban egy madár is a bárány hátán, A mesében ez 
a bárány a paradicsomba viszi a madarat, 
Épp így vannak megszemélyesített évszázadok, a 
jelen századok nagysága, tiltott esztendők szédülete és 
hullott gyümölcsök. 
Oh hogy elragadnak emlékeim és szemem kerek 
lesz mint a világ. 
Egy sas a sunyi távolt figyeli, a szírt fokán. Egy 
sas védi a szférák mozgását. Az irgalom szelid szinei, 
szomorúság, kopasz fákon fény, pók-csillagon lant; és 
az emberek, akik egymásra hasonlítanak mindenütt: 
úgy a földön, mint a mennyben, együgyüek. És az 
aki kését vonszolja a magas fűben; szemem, hajam és 
és álmaim füvében; ugyanaz, aki karjában hordozza 
minden árnyak jeleit, most elbukott — kék azúrral 
pettyezve, négyszínű virágokon, 
Vörös angyalokkal alszunk, akik kicsinyesség és 
édes ébredések kétségbeesése nélkül mutatják a pusztát 
nekünk. Alszunk, Egy szárny lebbenése zúz cserepekké, 
A szökésre rozogább kerekeink vannak, mint az elszállt 
vagy az elkallódott píhék, hogy kiaknázzuk a lassúsá 
gok temetőit, az egyetlen fényűzést. 
* 
A palack, amelyet sebeink gyolcsával bugyolálunk 
be, egyetlen irigységnek sem tud ellentállni. Fogjuk 
meg a szíveket, az agyvelőket, a düh kötélízmait; fog 
juk meg a sápadt leánykák és pólyás csecsemők lát 
hatatlan virágait; fogjuk meg az emlékezés kezét és 
zárjuk le az emlékezés szemét. A tolvajoktól származó
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.