56 
városban egy madár is a bárány hátán, A mesében ez 
a bárány a paradicsomba viszi a madarat, 
Épp így vannak megszemélyesített évszázadok, a 
jelen századok nagysága, tiltott esztendők szédülete és 
hullott gyümölcsök. 
Oh hogy elragadnak emlékeim és szemem kerek 
lesz mint a világ. 
Egy sas a sunyi távolt figyeli, a szírt fokán. Egy 
sas védi a szférák mozgását. Az irgalom szelid szinei, 
szomorúság, kopasz fákon fény, pók-csillagon lant; és 
az emberek, akik egymásra hasonlítanak mindenütt: 
úgy a földön, mint a mennyben, együgyüek. És az 
aki kését vonszolja a magas fűben; szemem, hajam és 
és álmaim füvében; ugyanaz, aki karjában hordozza 
minden árnyak jeleit, most elbukott — kék azúrral 
pettyezve, négyszínű virágokon, 
Vörös angyalokkal alszunk, akik kicsinyesség és 
édes ébredések kétségbeesése nélkül mutatják a pusztát 
nekünk. Alszunk, Egy szárny lebbenése zúz cserepekké, 
A szökésre rozogább kerekeink vannak, mint az elszállt 
vagy az elkallódott píhék, hogy kiaknázzuk a lassúsá 
gok temetőit, az egyetlen fényűzést. 
* 
A palack, amelyet sebeink gyolcsával bugyolálunk 
be, egyetlen irigységnek sem tud ellentállni. Fogjuk 
meg a szíveket, az agyvelőket, a düh kötélízmait; fog 
juk meg a sápadt leánykák és pólyás csecsemők lát 
hatatlan virágait; fogjuk meg az emlékezés kezét és 
zárjuk le az emlékezés szemét. A tolvajoktól származó