citrommal fiatal fiuknak 
az én földem 
homokkal és kaviccsal hintett partjai 
a tengerhez szólnak 
megállj 
de a bátor szél 
csak az eső s a szemek hangját ismeri 
Érzem végeredményben örökké futni kell 
hogy kezünkbe vehessük a szelet 
mialatt szemünket 
szeretetből és unalomból 
lehunyjuk 
Azután csak az eget üdvözölhetjük 
és minden ellenségünknek integetve 
hangosan kiáltani 
kis hullámok 
kis felhők 
kis barátok 
Övék a lányok mozdulatai 
s az elhervadt virágok mosolya 
Évszakok szikráiban élnek 
szürke és gyengéd kis barátaink. 
Csomagnélküli rejtélyes utas 
Párisi sohasem hagytam el 
emlékezetem sem hagyott el egy pillanatra se 
emlékezetem követett mint egy kis kutya 
én ostobább voltam mint a juhok 
amelyek éjfélkor az égen ragyognak 
nagyon meleg van 
halkan és igen komolyan mondogatom magamban 
nagyon szomjas vagyok igazán nagyon szomjas vagyok 
csupán kalapom van 
a mezők kulcsa az álmok kulcsa 
emlékek atyja 
Párisi tán sohasem hagytam el,