67 
CSILLAGOK NYELVE 
Egy ideig olyan házban laktam, amelyben tizenkét 
lány az esztendő tizenkét hónapjához hasonlított. Tán 
colni, táncolhattam velük, ezt megengedték; de maga 
a beszélgetés tiltott volt számomra. Egy esős napon, 
— hogy bosszút álljak rajtuk, — kirándulásról hozott 
virágokat nyújtottam át mindegyiküknek. Voltak köztük 
akik megértettek. Haláluk után rablónak öltözködtem, 
hogy megfélemlítsem a többieket. Készakarva nem 
vettek észre. Nyáron mindenki sétálni ment. Mi a csil 
lagokat számlálgattuk. Amidőn eggyel többet találtam, 
nem szóltam semmit. 
Elmulnak-e az esős napok? Az ég összecsukódik. 
Nincs eléggé finom fületek. 
ISMERETLEN 
Nos, szóljon hát a javasasszony: 
Az ember majdnem meztelen 
A család arcképein 
Van olyan aki szégyenkezne 
Egy elhagyott ucca 
Majdan a te nevedet viseli 
A felhők a földre szállnak 
Akadályozzák lépteinket 
Az emberek akiket börtönbe vetettek 
Nem kételkednek semmiben sem 
Kegyetlen állatok őrzik a fővárost 
És mi mégsem vagyunk túl gonoszak 
A mezők kulcsát 
Kérem tőled