Full text: Ma : aktivista folyóirat (6 (1921), 9)

128 
A fák, házak, tornyok és kémények köré 
csoportosultak súlyos árnyékukkal! 
Hol hát a nyugalom, melyet elindult keresni 
a felkéseit városból, amely után jött egészen 
az alvó kis városig, a dombok között, fel- 
durungult véres agyával szegény! 
A hatalmas kulcsot kezében lóbálta, egy 
apostol? próféta? ahogy betolta maga előtt be 
támasztott ajtaját harangos nagy fejével, jaj! 
és kivül hagyta az éjszakát a csillagokkal. 
Felhörgött megtépetteri, és minden gyilkos 
ságra, ami benne élt, agyában, és az egész zűr 
zavarra, ami kiharangozott homloka mögül, úgy 
érezte, hogy feleletet kell adnia! 
Az ablakok kirekesztették az éjszakát! 
Kinn aludt subásan a város a dombok között! 
A hatalmas kulcsot övére tűzte! 
És egy kézi lámpást, zörgő ernyővel meg- 
gyujtott feje fölött. 
Figyelt. 
Az ajtó, ami az öreg szobájába átnyilt, fel 
támasztva őrködött az alvók álmára. Figyelt. Itt 
is távol a nagy mélységben a tompaság kongatta 
az éjszakát holmi hatalmas bura alatt. 
És a harangok! 
Szüntelenül. 
Ekkor megindult, és felnyitotta az ajtót. 
Átlépte a küszöböt, ahol a padlón hevert a 
hold, és egy tükörben visszabámult rá az egész 
kis város éjszakája feketén! 
Az ágyban! feldúlt párnák között az öreg, 
mathuzálemi szakállal, szinte a falra festve pro 
fét ás pózában ahogy aludt, éjjeli sapkával fején. 
És ruhája rendben a fogason függött, figyelve 
az éjszakát. 
És egy órája, a falon, 
szinte egy haldokló utolsó r eb égésének tűnt! 
Feléje haladt gyilkos szemekkel, és magában 
vive minden távoli borzalmát. 
Hosszú árnyékával végighorzsolta a csüggedt 
falakat. 
És két karja, a gyilkosok minden telhetetlenségét 
vissza tűnt adni, önkéntelenül, és benne élve a leg 
rémesebb valóságokban! 
Az ágyig ért. 
Nyugalom! Előtte felpapirmasésodott az öreg feje, 
hosszú szakállal, két pergament fülével, és viasz nyaká 
val lélektelenül! 
Moholy-Nagy 
Olajfestmény 
ahogy 
Ö, fejét két szárnyas karja közé kapva, 
felnyögött, fehér lepedőben, egy szobor! 
És két lába, ügyetlenül, egészen félszegen, ahogy 
előre lépett, hiába! tapogatózott!! megállva a lepedő 
ben még egyszer a hulla fölött! 
És a harangok! valami borzalmas kongással 
homloka mögött!! 
Még egyszer megindult, föléje hajolva két hosszú 
telhetetlen kezével már a nyakán, a körmök bemé- 
lyesztésével a húsba, a párnák alá nyomva a fejet, ami 
még csak nem is reagált, tisztán a testen futott egy 
borzongás végig, le, fel! és fel le! valami drótrángatásra, 
amint föléje hajolt, felnyögve egyszer, de megnyugo 
dott. 
Lerántotta a lepedőt, és magára kapta! Állt! 
Két keze, még mindig előre dobva figyelt a hulla 
fölött! 
És felnyöszörgött, megfélemlítve az ágy!! 
A párnák megbontva voltak. 
És tört lábakkal, ferdült nyakával hevert a duny 
hákon az öreg, leesett áliával, ami még a szakállal 
hosszabbnak tűnt a szétdobált bútorok között!! 
Kinn ekkor felcsapódott egy kapu a mélyben, 
és utána egy vonitás dobódott fel rettenetes stak- 
kátóval! 
Igyekezett összeszedni magát. 
Még mindig abban az állapotban, remegő szájá 
val, két szemével a mélyben. 
Mit tett ? nem tudta! miért ? ? csak ösztöne után 
cselekedett!! 
Mert meghurcolva e véres kinyilvánulásokban, 
felzaklatott egész idegrendszerével, az események e 
borzalmas forgatagában ő, is a gyilkosságig sodródott 
ez éjszakán! 
Menekülni akart e borzalmas káoszból, és ime, 
a dombok között a nyugalom mit adott neki!
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.