Full text: Ma : aktivista folyóirat (6 (1921), 9)

130 
LÉTRA 
Miért szikkadjak én is 
hervadt füstön 
és rágódjak a szalmaszálon, 
miként a golyvás osztrák néptanító, 
aki fényképezőgép alatt tetvezkedih az isten 
szőnyegén 
és papírra akarja szögezni a csillagokat, 
mert jobbszereti lencsével az apró csúcsokat 
s a benzin idegenszagot bűzöl az orra alá, 
ahelyett, hogy szem-száj-orr-fülét meghem- 
pergetné a messzi hegyek illatos zajában —r- 
karón ugrik a kecske 
s a rómaikatholikus plébános e szomszéd fa 
luba rándul a sörért, 
mert jobb ott, ahol a császár tenyerét tapo 
gatta ; 
fején penészednék a kalapja, 
ha a nap égő krisztusa előtt nem emelném le 
s a csipkerózsa, bodza, azt hiszi, hogy neki 
köszönök, 
pedig ő nem plébános és nem hiperszenzi- 
bilis iparmű vésznő, 
de sóhajtása fenyéres szelek dőltének: 
hova lett ifjúságom?! 
Fennt várnak engem a dámvadak 
s a kávé, amit harmadnapja rendeltem, még 
melegen áll,. 
mert hátha hideg ködben jövök sa szemüve 
gemetmeeint leverte a-lóden széle, mint 
ezelőtt hat esztendővel, amikor szó sem Mohoiy-Nagy olajfestmény 
volt még világforradalomról, 
csak 
nagyságos ur voltam, nevezetesség nélkül, 
nem lesz ebből jó dolog, mondta az apám, 
vigyázz laci felakasztanak, — 
hát mód lógok a szélben 
és s dkkadok, 
örök nyaralás, 
ami nedű csöpögött bennem, kiitta a pogány nyomorú 
ság, melynek maga felé hajlik a keze, 
s a szárazság, mint mondják, délfelé száll, áztál tovább, 
keletről nyugatra — — 
Isten vele, drága, 
én senkinek nem futok utána, 
de aki utánam jön, még elérhet: 
mert én megállók, megállók, 
csak a körmömben legyen még erő, 
hogy ne csússzam tovább, 
s a vér, meby belőlem csordul, meg ne ijedjen a sziklák 
dühös ragadásától, 
gyepár! 
mint a Balaton homokperemén, amikor még vőlegény 
se voltam, 
sziklák, bús vadak, ne fussatok előlem, 
a guruló kő sem választ uj istent magának, 
szép szakadékok odalent, lent várnak szomorú kerti 
.őzei, 
szóval biztos, biztos, hogy még megállók, 
csak legyen erő a fenekemben ülni 
s a levegő 
vaslétra az isten kéményében, 
vagy a hátizsákom gerenda 
s egy tenyérmi föld, amit nem hiszek, robbanjon ki 
a tejeskenyérből — 
Csúcsok szeleteket metélnek a világból 
s nekem csak lyuk marad utánuk: 
Rajta tehál, elő a késsel! 
Ki herdálta el a csillagokat fölülem ? 
Én szerezzem vissza a napot ? 
Én fizessem meg századok patikáját? 
Most ?! 
s amig a hegyre nézek fölfelé, 
nem érzem, merre hajlik az ég, 
aludjak ? 
de nem enged a föld, 
a föld, a föld, 
alattam! Zilahi László
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.