120
TISZTELT ASZTALTÁRSASÁG
(EGY KISKORÚ KÖLTŐ SZÓNOKLATAI A FORRADALOMRÓL)
Amikor a szószékre lépek, bevallom még mindössze
23 és V 2 éves vagyok csak, kicsit dadogós ahoz képest,
hogy némely népszónokok ezalatt rég fölvilágosítottak
volna Önöket az uj szakszervezeti hidrogéntöltésü
tagszámláló gépek elengedhetetlen szükségszerűségéről
és még kevésbé szólva arról, hogy Marx arany táblai
csak épugy kiszálltak a' fejemből, mint Kant vagy
Schopenhauer axiómái életről, halálról, értelemről és eti
káról. Mint látható nem beszélek tőmondatokban s egy
teljesen elrugaszkodott ember vagyok, némelyek pedig
azzal vádolnak 1919 május elsején sirva fakadtam
Zerkovitz elvtársam Marx apotheoezisén és keservesen
csóváltam a farkamat.
Igaz, sok bűnöm van s mondják mindezt aljas
magamért teszem s mondják 1919 szeptemberében
szent asszony test véreim abnormális üllepeiket muto
gatták az Újpest felé vivő utakon néhányunk kintre
kedt piros gomblyukai felé, ó szentelt üllepii test
véreim és nővéreim vájjon kiket köszöntenék én ha
nem éppen titeket köszöntenélek ?
, Kérem a tisztelt hallgatóságot méltóztason
beszédemet türelemmel végighallgatni én ugyanis,
mint később látni fogjuk, szakképzett, becsületes
forradalmár vagyok s csak Kulhanek elvtárs gyöngéd
idegeire való tekintettel, ki csak nemrég jelentette ki,
hogy az emigráció szellemi fölényének kidomboritása
í- zempontjából sürgősen elő kell adni, ugyancsak eredeti
szociális tendenciái kidomboritásával a Peleskei
nótáriust — óhajtok a forradalmi átmenet terén
némi mérsékletet tanúsítani. .
Egy büdös individualista vagyok tehát, s tudom
reggel szuprematista formákban áztatom B. S. jelzésű
tyúkszemeimet, délben sodronykeritést ebédelek be
téttel, este boldogan kalászokat horkolok, ó individu
alizmus aforizma Hong-kong le a vékonynyakuakkal!
éljen az egyszerű, de szakképzett nép uralma, éljen!
Bevallom mielőtt késő volna, tulajdonképen semmi
jogcimem sincs arra, hogy igy beszéljek. Egy hullaház
21 ablaktalan éjszakáján, haldoklók jégvirágai és mély
lélekzetü orvosok között kuporogtam én azokon az
éjszakákon s csak messziről röhögtek felém kikali-
grafált aktáikkal a zöldfülű detektivfőnökök, s a részeg
tisztek fiaskóihoz láncolt emberkék is csak fejük hordóit
úsztatták felém. És éppen ezért hideg, logikus tételekben
illene csak beszélnem, de hol vagyok én már ezektől. ..
A tömegről akartam beszélni. Sok tömeggel talál
koztam én már, legutóbb a tömeg egy száztornyu
épület előtt ácsorgott és ime vérvörös szószékről, vi
lágitó kalendárium alatt valaki igy szólott hozzája:
Menjetek ti emberek és asszonyok, . vegyétek
magatokhoz a gyárakat szántóföldeket, színházakat
és árúházakat és pazaroljátok föl magatokat egy
másnak !
És a beszélő ember akkor megrántotta maga alatt
a sülyesztőt és visszauszott boldogan, örömtől kisirt
szemű társai közé. Ezek pedig hiéna és farkasfejü
emberek voltak és a hiénák úgy tettek mintha fogaikat
csattogtatnák és a farkasok úgy tettek mintha a hiénák
fogait hallanák csattogtatni. De jaj én láttam mert én
nem voltam ott, hogy tizenkilencen asszonyokat,
kertes villákat és sógorokat csámcsogtak. Egyik pedig
egész érthetően csámcsogott és ennek kimanikürözött
alsónadrágja volt és kiondolált ujjait úsztatta:
csak az esztétika határain innen
s az intelligencia velünk lesz.
És ekkor kék szalonokat röhögött tejbőrü aktokkal
és hamar maga elé emelte a tenyerét.
A tömegről akartam azonban beszélni, mely akkor
igy szólott a nyomdában és gyárakban:
nyolc órai munkaidő és két üveg sör
semmi sör semmi munkaidő
Én ekkor még segédszerkesztője voltam egv burzsoá-
dekadenciójárói híres MA cimü folyóiratnak, melyben
ilyenek álltak:
A forradalom egyetlen biztosítéké a kulturigé-
nyesség a gépfegyver
és az ilyen plakát:
MINDENKIHEZ!
KISPOLGÁROK OSZTÁLYVÁLADÉKRA VALÓ
TEKINTET NÉLKÜL HELYSZÍNEN AGYON
LÖVENDŐ^
ZÖLDFEJÜ EMBER s. k.
Használati utasítás:
Kik a kispolgárok?
Felelet:
A) Szakszervezeti, kultur és temetkezési torna
egyesületek elnökei, alelnökei stb. stb.
B) Vörös művészek, hisztérikus propaganda-
színésznők, kik egyetlen hunyoritás nélkül végnyi
cinóberkokárdákat húznak ki az orrlyukaikból, Bog-
danoff, önként jelentkező továbbá megtért krisz-
tiánisták, az úgynevezett tanult munkások,
szomaházi Rudas Zoltán és egy gazdag fiú tör
ténete teljes kottamelléklettel és Oroszország szeme-
fénye a cári tányérok aranyelipszisein üldögélő Lunat-
charskij.
C) A fehér terror következtében féllábát vesztett
1. kipróbált 2. megbízható 3. erkölcsileg alátámasztott
4. baloldali agitátor, aki a következő beszédet intézi
a legközelebbi operettbordélyban a tömeghez:
Agitátor: (véres könnyzacskóit lóbálva a nép
felé)... és elvezettünk az Eszményi országba ó mű
vészet, bűvészet, galderoni, ó korok büszkesége, má-
konyok bora, és váljatok uraitok büszke másaivá!
Mankóit bőgve a meghatott nép felé lengeti...
D) Akik még azután is hogy két hétre kihajtották
őket a fák alá eszüket az emberi kényszerképzetektől
kilizoformozni arra a kérdésre, hogy miért él az ember
igy válaszolnak:
I. A társadalomért
II. A jövőért
III. A fajfentartásért
IV. A statisztikai tabellákért
V. A gyermekeiért
VI. A kozmoszért
E) Általában és összefoglalón mindazok, akik
egy egészen közönséges nap le vagy fölmentekor de
legföljebb 24 óra alatt nem szólnak igy magukhoz:
Lenni csak egyféleképen van az ember: ha teremt.
Ez az élés.
