122
15
Jakcska sir Jakcskának gyémánt keréken forognak a
szemei
ó nézzétek csak tányérjaink is falra másztak szomorúsá
gukban
s rózsás tenyerükkel most eltakarják a szerelmesek
kilátásait
övé hát övé övé
a függönyök igy szaladnak le mindenütt s aki megütötte
a bankot az okvetlen a békát is lenyeli
én nem vagyok senki te nem vagy senki .
ő szintén nem valaki
legyek hetedhét-országból a szegényasszony pecsenyéje
felé vándorolnak
de a szegényasszony azért csak Jakoskára morog s
ujjain kivirágzanak a tövisek
higyjétek el a szegények nem is elégedhetnek meg Ja-
koska könnyeivel
a világ szegényeinek nem kényértdenségük miatt át
kozott a sorsuk, hanem mert a gazdagokéhoz hasonló
nagy gyomorral áldotta meg őket az isten
kérdezzétek meg csak a könyvbüdös szónokokat
de ne forduljatok a papagályokhoz
Tristán Tzara már évek előtt megirta: a madarak ka
káinak a polgárok fejére
külömben is csak a költők mondhatják ki az igazságot
én rokonuk vagyok a költőknek
de egy időben ásó és emelődaru is vagyok
s most nézzétek meg Jakoska szemeit a szemeimben
ő egy szép fiatal lány akit elhagyott a kedvese
én csak a végtelen kiáltás vagyok
de kik vagytok ti
1921 augusztus 22
tudjátok-e hogy málészátokból tegnap fogaitokkal
együtt kiütötték Pécset
tudjátok-e hogy a csillagok kitagadtak benneteket s
hogy én is köpök rátok s hogy a ti gyomrotokban is
holmi becsületes éhség helyett csak ócska vezércikkek
csikorognak
és mégis
EMBEREK
ó ó
mi egyek vagyunk rettenetesen
Kassák Lajos
OROSZORSZÁG
JORGE—LUIS BORGES
Az előre vitt futóárok sivatagban kikötő bárka
hajrás lobogókkal
Delek fröccsentenek a szemekbe
Csendzászlók alatt marsolnak a tömegek
És a nyugaton keresztrefeszitett nap
megsokszorozódik a Kreml tornyainak zsiba-
jában
A tenger úsztatja majd elő ezeket a regimenteket
melyek torzóikat belegöngyölik
a kontinens összes tereibe
Egy szivárvány vad kürtjébe harsogjuk tettüket
bajonettelc
melyek hegyükön a reggeleket hozzák.
Ford. Gáspár Endre
A FEKETE KANDÚR
Prológus:
Hölgyeim, uraim
elvtársak, testvérek
én vagyok a kő az üveg az acél
fénysugár a reflektorokban
én: a hang a szó a vászon
sőt a kulisszamester
és: TE
Tessék röhögni!
Hülyék, szivacsfejüek
papagályok és varjumadarak
bölcsek művészek és nemibajosok
elhúzom szemetekről a függönyöket
Csak a hatost dobom be az automatába
Brrrrrr — nyék — puff —
tessék röhögni!
Szin: A föld. Az ég. Az égen: A nap, A hold, A
csillagok. De nem világítanak. A nap valami hegyre
támaszkodik. Sötét van.
Egy sötét alak botorkál elő lámpással, kezében
hosszú rúd. Ez az A.
A a hosszú rúddal (a hegyhez botorkál, morog,
a rúddal bökdösi a Napot): Nap kél öt óra 35-kor
Nap: feljebb csúszik.
Félhomály.
Motorok: fel bugyborékolnak.; gépek: feldohog
nak.
Hang: MIATYÁNK ki vagy a mennyekben . . .
Harang: Hármat kondul. Valami rémesen nyi
korog.
A a rúddal: Auaáaaó — (előre jön a szin ele
jére táblákat akaszt, felírásokkal):
| C h a t n o i r e | | Dining room | |JEPHNN KOT|
|Caffe chantant|
Egy vasredőny: robogva felszalad
B egy szemfüles: (kis asztalnál, felnyujtja
magaelőtt a lámpát) • Berson gummi. .. Palma sarok ...
X egy zongorista: Hazádnak rendületlenül légy
hive óóooóó — — —
D egy fiatalember és egy hölgy (bő fotöjben
záporozva), Szeretsz!? Szeretlek! Szeress! Szeretem!
Szeretsz!! Szeretlek! Most! Most!
F egy szmokingos: Ééén!
Ü a szomorú: egy helyben áll, féllábon, válto
gatva.
G egy munkás: (folyton hordja a köveket a
szin közepére)' Proletárok egyesüljetek. . .
Kürtök' dé durban
A a rúddal: meglöki G—t, a háttérbe megy és
áll a rúddal.
H a költő: (sötét sarokban)' Latjatuk feleim
zumtukel mik vogmuk isa pur es homuv vogmuk — —
C az ur' Bravó!
I egy amerikai: J egy francia, K egy
orosz, L egy cseh, M egy német, N egy magyar:
mind nemzeti viseletben, asztal körül ülnek, gyana
kodva folyton egymást nézik; most taktusra felállnak,
egymás felé bókolnak és visszaülnek.
0 egy pap a szószéken: üdvözlégy MÁÁRIA
malaszttal teljes...
