Full text: Ma : aktivista folyóirat (7 (1921), 1)

150 
§. A művész nem törekszik a szép felé, mely iga 
zában nem létezik.. De az általa elért eredményt a 
szokás és a nevelés szépnek mondatják. 
§. A szép nem kerül ki a művész kezeiből, hanem 
ami a művész kezeiből kikerül, széppé lesz. 
§. Egy mű érdekességének tartama talán egyszer 
arányban van a benne rejlő megmagyarázhatatlannak 
A megmagyarázhatatlan nem egyértelmű a megért- 
hetetlennel. 
§. Meglehetősen sokan tudják, hogy egy mű miért 
rossz. Annál kevesebben, hogy miért jó. 
§. A tehetség nem a könnyedségben van. Van 
nagyon ügyes eredetiség vagy közönségesség. 
§. Az elsők gyakran az utolsók. A középszerűség 
mindig elismeri a maga embereit. 
§. Nem hiszem, hogy a lángész hosszantürés. De 
még a lángésznek is hosszantürőnek kell lennie.' 
§. A festőt a távlat akadályozza, az irót csak az idő. 
§. A művész lerótta adósságát elődei iránt, ha a 
maga részéről valami ujatt hozot; ha a müve más mű 
vészeknek arra szolgált, hogy belőle vegyenek, akkor 
már nemcsak adósságát rótta le, hanem neki tartoznak. 
§. Megesik olykor, hogy egy mű célzata folytán 
tetszik; ritkaság, hogy célzata ellenére tessék. 
§. Ha adva van az ember, Ítélkezünk a műről, ha 
adva van a mű, Ítélkezünk az emberről. Képzeljük 
csak el, hogy az egyik jó, milyen lehet a másik. 
§. Ritkaság, hogy egy jelentős kritikus bátran 
felfedez egy ismeretlen tehetséget, gyakori eset, hogy 
egy jelentéktelen kritikus kétségbeesetten törekszik 
ismert emberekről beszélni. Mindkét esetben csak 
napvilágra hozatalról van szó, csak a napvilág nem 
ered mindkét esetben egy irányból. 
§. A művészetben az egyetlen érdekes eszme az 
az egészen esztétikai, mely a mű egészét hordozza. 
§. A közönség nem akarja megérteni, hogy mást 
akarnak neki mutatni, mint amit keres. 
§. A művész, akinek van lelkiismerete, sohasem 
csalatkozik, csak ellankadhat. A kritikus épen ellen 
kezőleg, minden lelkiismerete mellett is csalódhatik — 
ime egy a művészetnél magánál is kényesebb téma. De 
hasonlítsátok össze ennek a lelkiismeretnek megnyilat 
kozását egy eredeti műben és a belőle csinált kritikában. 
§. Mikor a tani vány nem ért meg valamit, á könyvet 
vagy a professzort hibáztatjuk? Miért nem hibáztatjuk 
'soha a közönséget, hogy nem ért meg valamit ? 
§. Egy mű fontossága elismerhető nyilvános prokla- 
málás vagy a mű plagizálása által. A két mód ritkán 
jár együtt. 
§. Bizonyos szerzők beszéltetni kívánnak magukról, 
mielőtt dolgoztak volna; aztán már nem dolgoznak, 
csakhogy beszéltessenek magukról. 
§. Az érzelmes megbecsüléseken kívül a szerzőnél 
elvitathatatlan fontosságú még az, ami egyénit ad és 
amiből mások profitálnak. Mit mondjunk a kritikusról, 
aki nem disztingvál, és mindenekelőtt mit a kritikusról, 
aki disztingvál, de többre becsüli azt, aki profitált, 
annál, akiből profitál ? 
§. A kritika egyik bűne abban áll, hogy sokáig 
egyenlő módon tárgyalja az újítót és utánzót, a kezde 
ményezőt és a követőt. 
§. Egyik nevetséges tulajdonsága, hogy utóbb úgy 
beszél az újítóról, aki akarata ellenére érvényre jutott, 
mintha része lett volna a dicsőségében és hogy most 
már őt játsza ki az újonnan jövők ellen. 
. i 
§. Valamely mű egész mivoltával megfoghat egy 
en bloc való bebocsátására berendezett érzékenységet; 
másokat néhány hozzáférhetőbb részlet vezet rá lassan 
ként arra, hogy az egészet megszerezzék. 
§. Dacára a kétes elemeknek, melyeket egy művé 
szeti mozgalom mindig magával sodor, az általa szerzett 
hívek száma mégis az erő jele. 
§. Hogy valamelyik költő hogyan alkotja meg képe 
it, milyen asszociáció révén jut közel távoli gs külön 
féle elemekhez, ez elemek egymással való összefüggéséhez, 
az illető költőknél sajátos kifejezési eszközökhöz, hogy 
milyen módon (szótár, szintaxis) éri el ezt az önálló 
eredményt, mindezeket a kritikus a közönségtől tanul 
hatja meg. 
§. A művész egy eredményt ad a közönség elé és 
ez utóbbi, mely sohasem kérdezi meg a lakatostól, 
hogy miképen készítette lakatját, tudni kívánja, mily 
utón jutott a művész ehhez az eredményhez. Szereti 
azokat a müveket, melyek megadják neki azt az il 
lúziót, hogy magán az eredményhez vezető utón követi 
a művészt. 
§. Az amatőr szeretné, ha eltudná végezni a kri 
tikus munkáját és a kritikus nagyon kevéssé igyekszik 
elvégezni a magáét. 
§. Miről van szó ebben a műben ? kizárólag a mű 
ről, minden a műért van benne. 
. §. A kritikus ritkán emelkedik a közönség fölé, 
még ritkábban kerül egy vonalba a művésszel. 
§. A kritikus, aki legalább is gyöngén nem páro 
sul esztétikussal, úgy a közönségre, mint a művészre 
veszedelmes. 
§. A kritikus úgy áll szembe a művel, mint a kö 
zönség; leírja annak eredményét, sohasem választja le 
róla az eszközöket, hogy megbírálja őket. Az érzéssel 
foglalkozik, nem a művészettel. 
§. A művészetben az uj eredmények jobban meg 
kapnak és termékenyebbek, mint akár a legerősebb 
érzések vagy eszmék is. 
§. Kritika és reklám idestova két összevegyitett 
szó lesz. A művész csak ez. utóbbira vágyik, a kritikus 
csak ez utóbbira képes. 
§. Egy pajtáskodással vagy barátsággal megfizetett 
cikk nem kevésbé megfizetett cikk, az ilyen címen 
megrendelt cikk nem kevésbé reklámcikk. 
§. Fő az, hogy megismertessük magunkat. Az eszkö 
zök és körülmények keveset számítanak. Hogyan 
magyarázhatnék meg különben azt a lelki eltévelyedést, 
mely némelyeket arra ösztökél, hogy irás ürügye alatt 
kitekerjék a nyakát egy nyelvnek, mely nem az övék. 
§. Vannak, akik lábukkal a földön járnak — imhol 
valóságos alakjuk. ’ 
§. Vannak, akik kezükkel mások vállára támasz 
kodva járnak. Imhol a mások valóságos alakja. 
§. A realitás nem motívuma a művészi alkotásnak. 
Eltávolodunk az élettől, hogy egy másik realitáshoz 
jussunk el. 
§. Egy idő óta két kereskedőt látok ugyanazon . 
a helyen. Az egyik méltóságteljesen várja, hogy az 
arramenők megálljának sátra előtt és vásároljanak 
tőle. A másik handabandázik és nagy lármát csap, 
megállítja a járókelőket, kapacitál — alig ad el valamit. 
§. Ha valakit bántanak, szép látni, hogyan véde 
kezik, de ha valaki, aki másokat bánt, mindezen felül 
még a védekezést is szükségesnek tartja, felháborító. 
§. Vannak emberek, akik egész életükön keresztül 
csalódásban vannak, nem afelől, amit tenniük kell, 
hanem a hely felől melyet elfoglalniuk kell.
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.