Full text: Ma : aktivista folyóirat (7 (1921), 1)

152 
SZÁMVETÉS 
Örömmel csak a kielégített élet visel 
hető el. Ez egyúttal az élet kapitális 
principuma és minden mozgás létre 
hozója. Gondoljunk csak a primitiv 
ember életakarására: a művészetükben 
ez a 'mérhetetlen erőt fejezi ki, mely 
minden vágyat teljesedésbe hozhat; bár 
mely időben és bárhol. Ez a mérhetetlen 
erő pozotiv szimbóluma a kielégített élet 
akarásának. De több is ennél: narko- 
zisba-ejtés a kielégitetlen élet elvisel- 
hetésére. 
És ezer egyéb narkózis is fojtotta 
bennünk tudat alá az életet. Ezen 
hiába sopánkodunk: a csupasz ösztöneit 
tenyei'énhordó ember -csakis igy csordá- 
sodhatott „civilizált 44 társadalommá. 
Civilizáció. Ez jelenthetett volna 
életet. De ehelyett szisztéma és mecha 
nizmus lett. Embergépet szült az ujat- 
teremtő erők lekötésével. Holott az em 
beri cselekedetek ökonomikus gépekké 
mechanizálásával teremtő energiafeles 
leget várhattunk volna. Az okot a neve- 
léstani példatárakkal megterhelt em 
berben keressük, mely átmentette, a 
múlt kultúráját a civilizációjában meg 
változott korba. Állítsuk szembe a kort 
kultúrájában civilizációjával (tudomány 
és technika). A múlt kultúrájával az 
iskolapadban nyomtak agyon és ezt az 
önmagához nem eszmélt ember átcipeli 
egész életén! Amikor a civilizáció: a 
gyorsaság, a mindent-megmozgatás, az 
öntudat, a perspektíva egy örömös kol 
lektív élet éléséhez —: egy ádáméva- 
kulturával ragasztják az embert ember 
mellé-alá hazug testvérnek a szadisták 
minden fájdalmas magukralapátolásá- 
ban: félelemben. Ehhez összegeződik 
az ember csodálatos ópiuma: a szenti- 
mentalizmus. 
Nem ilyennek született az ember és 
nem ez a fundamentuma a gyerekek já 
tékos kollektív örömeinek. 
A kétlaki ember boldogtalanságában 
a szabad-mozgás és elindulás örömének 
felérzése volt a MA művészete megindu 
lásakor. 
Előtte csak a mozdulatlanság kínját 
érezték fel, ami azonban lemondó szenti- 
mentalizmusba csuklott. . — Tagad 
hatatlan : ezzel autohipnotikus egyen 
súlyba lehetett billenteni az embert kol 
lektiven is. (Ez a kispolgári világszem 
lélet.) Hisz még a cirkuszi fókákat is 
rá lehet szedni bizonyos ,,morálok“ fel 
vételére. A civilizáció mechanizmusa 
kivitt bennünket mint halakat a szárazra 
és az életetadó levegőért bármilyen buk 
fencet megcsináltunk. Mert morált kény 
szer itettek az emberbe, mely gyöke 
rében sorvasztotta el: a teremtés örö 
mében. Minden ö; ömét a pénztornyok 
métereivel mérte össze. Akik ezt se te 
hették, beledöglöttek egy örömtelen élet 
minden-mindegységébe. 
Az első intuíciókból uj erkölcs és etika 
világosodott bennünk tudatossá: a tör 
vénytelen (látszólag!) káoszban, de á 
szigorúan kozmikus törvényekkel de 
terminált emberrel —: Az ember több 
az idomított fókáknál. Vissza kell szaba 
dítani magunkban a teremtő embert a 
tudás etikájává). Legyen a cselekedet 
mindenben a tudatos ember örömet 
(hasznot!!!) szerzése. A múlt morálja 
nélkül. Gyerekkorunkban házakat gyúj 
togattunk a vörös színért. Valami istennel 
csitították el tőle és száz-mással, még a 
lehetőségektől is — : Van-e még szüksége 
a tudatos embernek ezekre a tabukra: 
a larpurlar-etikára és morálra. Az etika 
és morál semmi egyéb bennünk: mint 
érzés. Megfoghatatlan előttem az ember, 
kinek etikus és morális érzései vannak, 
mert ő nem gyújtogat!!! 
Felkiáltunk minden immorális szenti- 
mentalizmus ellen!!! Mert uton-utfélen 
tálalja elénk a színházakban, múzeu 
mokban, művészetben, kritikában, filo 
zófiában és egész társadalmi helymeg 
határozottságában a kispolgárt. 
* 
A művészet teremtés. A megkötetlen 
akarat építő munkája, amelyben az tel 
jesedésbe megy. Vagyis: az önmagát- 
k ifejező ember ér zései nekformába- 
adminisztrálása. A szeretet szimbó 
luma, mellyel ember kapcsolódik a 
világhoz, melyben — hite szerint — 
boldog. 
Az ember legelső megfogása: intuíció. 
Aminek materiális formábaállása mű 
vészet. Az intuíció megelőzi a logikát. 
Tehát a tudatosodás felé lépésnek első 
foka. A MA művészete summájában 
ezeket a bevezető lépéseket reprezen 
tálja: az uj- emberfelé! Legelsősorban 
érzéseit teszi felfoghatóvá. Mert minden 
nel legelsősorban érzésekkel állunk szem 
ben. A dolgokat tapogatjuk, de meg 
nevezhetetlenül, mert ez pusztán világ- 
szemléletünk állásfoglalása a magunkat 
körülvevő kor jelenségeiben. Épen ezért 
csak érzések maradhatnak. (Mert nem a 
művész mindenhatóságán múlik a vi 
lágnak máról-holnapra a saját képére 
teremtése. Ő csak irányokat mutathat!) 
Feléreztük a múlt gátlásain át 
szakadva a megkötetlen embert. Az 
ösztön-ember lehetőségeinek megsejtése. 
Ezek pedig: testvérré emelkedés a tuda 
tosan egoista emberen keresztül; eti 
kussá teremtődés 'a kollektív indivi 
duumban) a minden etikát tudatosan 
elejtett emberen keresztül. 
Mindezekben a tudatosságon hang 
súly van: a larpurlart éreztük fel a leg 
főbb emberi nyomorúság forrásául. 
A MA művészete ösztönös megérzés. 
Patetikus megnyilvánulása uj érzé 
seknek, melyet egy uj világszemlélet 
hozott magával. 
Ez elindulás volt. Továbbfejlődésé 
ben: 
a művészi életforma miértjének pszy- 
chikai összetételében tudatosítása. Vagyis: 
a művésznek, mint világszemléletét kinyi 
latkoztató társadalmi individuumnak 
— világszemléletében analizálása. Tehát: 
az ujmiivészet irányt-megj elölő 
kritikáj a. 
Eredmények: az uj művész kollektív 
individuum. Társadalmat egységesen át 
fogó hitnek és vallásnak megélője és ki- 
nyilatkoztatója. Speciálisan: a MA mű 
vészei reprezentálói egy közös nevezőnek, 
melyen a kor elindítható egy uj életforma 
lehetőség: a dynamikus, a folyton- 
teremtő individuum, mint társadalmi 
elem — felé! Ez egyúttal a MA művé 
szetét igazoló cél is! Mert joggal kér 
dezhetjük: micsoda pozitív érték a mű 
vész életformája a társadalomban. Többet 
tudunk-e megfogni segítségével az életből, 
vagy szegényebbek leszünk narkózisaink 
ban ? 
A művésztől egyetemes törvényt és 
ennek építményeit követeljük: egye 
temes hitet az individuumnak; egye 
temes vallást a társadalomnak. 
Az egyetemes törvényt érezzük az 
ösztönben. Az egyetemes hitet az életben. 
Az egyetemes vallást a kollektivitásban. 
Ehhez közvetítő eszközök: 
Mindenekelőtt megszabadítása az em 
bernek szellemi béklyóitól, hogy vissza 
nyerhesse teremtő erejét. Ezt: a mű 
vészetben. Tehát a logikán kivüleső fix 
pontról indultán. Mert a logikával min 
dent össze lehet hazudni. Csak az érzések 
pozitívumok. — Mindent felfejlődtetünk 
a maximumáig. Mert csak a szélsőpon 
tokig jutva értékelhetünk. A tévedés, az 
értéktelen önmagától kihull. 
Hogy világszemléletileg hányfelé sza 
kadt szét a kor, azt épen a művészet 
különböző irányai dokumentálják. A MA 
művészei mindezek fölé a szélsőségbe- 
fejlődést tendálják, hogy az útközben 
értékeknek felismert dolgokat a társa 
dalomnak prezentálhassák. 
A MA tehát nem beérkezett irány, 
vagy kikalkulált teoriábazártság. Ön 
magában is örökös mozgás és fejlődés. 
Ilyen értelemben nem kész-emberek le 
rakodási helye: laboratórium, mely a 
felmerülhető kérdéseket tisztázza a mű 
vészetről, a művészet és ember, a művész 
és társadalom viszonyáról. 
Mert a művész ember! 
És megnyilatkozása nem lehet más, 
csakis társadalmi megnyilatkozás! 
Kudlák Lajos 
A MA pártoló és elő 
fizetési ára: 
Pártolótagsági dij egy évre: 500 K., 100 szokol, 
60 dinár, 100 lei, 50 líra, 50 frank, 50 svájci frank, 
10 dollár. 
Állandó pártolótagsági dij: 1500 K, 500 szokol, 
500 lei, 300 dinár, 150 lira, 150 frank, 150 sv. frank, 
30 dollár. 
Előfizetési dij 
tel évre 
egy évre: 
500 K. 
75 szokol 
40 dinár 
75 lei 
75 márka 
20 sv. korona 
4 dollár 
20 lira 
20 frank 
8 sv. frank 
300 K. 
40 szokol 
20 dinár 
40 lei 
40 márka 
10 sv. korona 
2 dollár 
10 lira 
10 frank 
4 sv. frank 
Egyes szám ára: 
50 K. 7 szokol, 4 dinár 7 lei, 6 márka, 1 és fél 
sv. korona, 25 cení, 2 lira, 2 frank. 
A HA amatör számainak 
(megjelenik 
egy évre: 
1000 K. 
100 szokol 
100 márka 
60 dinár 
50 lira 
100 lei 
10 dollár 
példányiban.) 
fél évre: 
500 K. 
50 szokol 
50 márka 
30 dinár 
25 lira 
50 lei 
5 dollár 
előfizetési ára 
50 
Egyes szám ára: 
100 K., 10 szokol, 10 márka, 10 lei, 8 dinár, 6 lira, 
1 dollár. 
„Ma“ havonta egyszer megjelenő aktivista művészeti és tásardalmi folyóirat. Szerkeszti : Kassák Lajos. Hetyettes szer 
kesztők: Uitz Béla és Barta Sándor. Felelős szerkesztő: Josepb Kalmer. Szerkesztőség és kiadó 
hivatal: Wien, XIII., HmalienstraBe 26/11. Németországi képviselőnk: Moholy Nagy László, Berlin’W 35, 
Lützowstrasse 73, fitelier. Csehországi képviselőnk: Kudlák Lajos, Lucenec, Massarikova u. 11. 
Szlovákiai képviselőnk: Mácza János, Kossice Massarikova u. 25. Jugoszláviai képviselőnk: B. Tokin Zagreb, Hatzova 9/1. 
VII. évf. 1. szám. Megjelenés dátuma 1921 Novemoer 15. — fl lap minden cikkéért a szerző felel. 
Druck: ,,Elbemühl“ Wien, IX., Berggasse 81. —
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.