152
SZÁMVETÉS
Örömmel csak a kielégített élet visel
hető el. Ez egyúttal az élet kapitális
principuma és minden mozgás létre
hozója. Gondoljunk csak a primitiv
ember életakarására: a művészetükben
ez a 'mérhetetlen erőt fejezi ki, mely
minden vágyat teljesedésbe hozhat; bár
mely időben és bárhol. Ez a mérhetetlen
erő pozotiv szimbóluma a kielégített élet
akarásának. De több is ennél: narko-
zisba-ejtés a kielégitetlen élet elvisel-
hetésére.
És ezer egyéb narkózis is fojtotta
bennünk tudat alá az életet. Ezen
hiába sopánkodunk: a csupasz ösztöneit
tenyei'énhordó ember -csakis igy csordá-
sodhatott „civilizált 44 társadalommá.
Civilizáció. Ez jelenthetett volna
életet. De ehelyett szisztéma és mecha
nizmus lett. Embergépet szült az ujat-
teremtő erők lekötésével. Holott az em
beri cselekedetek ökonomikus gépekké
mechanizálásával teremtő energiafeles
leget várhattunk volna. Az okot a neve-
léstani példatárakkal megterhelt em
berben keressük, mely átmentette, a
múlt kultúráját a civilizációjában meg
változott korba. Állítsuk szembe a kort
kultúrájában civilizációjával (tudomány
és technika). A múlt kultúrájával az
iskolapadban nyomtak agyon és ezt az
önmagához nem eszmélt ember átcipeli
egész életén! Amikor a civilizáció: a
gyorsaság, a mindent-megmozgatás, az
öntudat, a perspektíva egy örömös kol
lektív élet éléséhez —: egy ádáméva-
kulturával ragasztják az embert ember
mellé-alá hazug testvérnek a szadisták
minden fájdalmas magukralapátolásá-
ban: félelemben. Ehhez összegeződik
az ember csodálatos ópiuma: a szenti-
mentalizmus.
Nem ilyennek született az ember és
nem ez a fundamentuma a gyerekek já
tékos kollektív örömeinek.
A kétlaki ember boldogtalanságában
a szabad-mozgás és elindulás örömének
felérzése volt a MA művészete megindu
lásakor.
Előtte csak a mozdulatlanság kínját
érezték fel, ami azonban lemondó szenti-
mentalizmusba csuklott. . — Tagad
hatatlan : ezzel autohipnotikus egyen
súlyba lehetett billenteni az embert kol
lektiven is. (Ez a kispolgári világszem
lélet.) Hisz még a cirkuszi fókákat is
rá lehet szedni bizonyos ,,morálok“ fel
vételére. A civilizáció mechanizmusa
kivitt bennünket mint halakat a szárazra
és az életetadó levegőért bármilyen buk
fencet megcsináltunk. Mert morált kény
szer itettek az emberbe, mely gyöke
rében sorvasztotta el: a teremtés örö
mében. Minden ö; ömét a pénztornyok
métereivel mérte össze. Akik ezt se te
hették, beledöglöttek egy örömtelen élet
minden-mindegységébe.
Az első intuíciókból uj erkölcs és etika
világosodott bennünk tudatossá: a tör
vénytelen (látszólag!) káoszban, de á
szigorúan kozmikus törvényekkel de
terminált emberrel —: Az ember több
az idomított fókáknál. Vissza kell szaba
dítani magunkban a teremtő embert a
tudás etikájává). Legyen a cselekedet
mindenben a tudatos ember örömet
(hasznot!!!) szerzése. A múlt morálja
nélkül. Gyerekkorunkban házakat gyúj
togattunk a vörös színért. Valami istennel
csitították el tőle és száz-mással, még a
lehetőségektől is — : Van-e még szüksége
a tudatos embernek ezekre a tabukra:
a larpurlar-etikára és morálra. Az etika
és morál semmi egyéb bennünk: mint
érzés. Megfoghatatlan előttem az ember,
kinek etikus és morális érzései vannak,
mert ő nem gyújtogat!!!
Felkiáltunk minden immorális szenti-
mentalizmus ellen!!! Mert uton-utfélen
tálalja elénk a színházakban, múzeu
mokban, művészetben, kritikában, filo
zófiában és egész társadalmi helymeg
határozottságában a kispolgárt.
*
A művészet teremtés. A megkötetlen
akarat építő munkája, amelyben az tel
jesedésbe megy. Vagyis: az önmagát-
k ifejező ember ér zései nekformába-
adminisztrálása. A szeretet szimbó
luma, mellyel ember kapcsolódik a
világhoz, melyben — hite szerint —
boldog.
Az ember legelső megfogása: intuíció.
Aminek materiális formábaállása mű
vészet. Az intuíció megelőzi a logikát.
Tehát a tudatosodás felé lépésnek első
foka. A MA művészete summájában
ezeket a bevezető lépéseket reprezen
tálja: az uj- emberfelé! Legelsősorban
érzéseit teszi felfoghatóvá. Mert minden
nel legelsősorban érzésekkel állunk szem
ben. A dolgokat tapogatjuk, de meg
nevezhetetlenül, mert ez pusztán világ-
szemléletünk állásfoglalása a magunkat
körülvevő kor jelenségeiben. Épen ezért
csak érzések maradhatnak. (Mert nem a
művész mindenhatóságán múlik a vi
lágnak máról-holnapra a saját képére
teremtése. Ő csak irányokat mutathat!)
Feléreztük a múlt gátlásain át
szakadva a megkötetlen embert. Az
ösztön-ember lehetőségeinek megsejtése.
Ezek pedig: testvérré emelkedés a tuda
tosan egoista emberen keresztül; eti
kussá teremtődés 'a kollektív indivi
duumban) a minden etikát tudatosan
elejtett emberen keresztül.
Mindezekben a tudatosságon hang
súly van: a larpurlart éreztük fel a leg
főbb emberi nyomorúság forrásául.
A MA művészete ösztönös megérzés.
Patetikus megnyilvánulása uj érzé
seknek, melyet egy uj világszemlélet
hozott magával.
Ez elindulás volt. Továbbfejlődésé
ben:
a művészi életforma miértjének pszy-
chikai összetételében tudatosítása. Vagyis:
a művésznek, mint világszemléletét kinyi
latkoztató társadalmi individuumnak
— világszemléletében analizálása. Tehát:
az ujmiivészet irányt-megj elölő
kritikáj a.
Eredmények: az uj művész kollektív
individuum. Társadalmat egységesen át
fogó hitnek és vallásnak megélője és ki-
nyilatkoztatója. Speciálisan: a MA mű
vészei reprezentálói egy közös nevezőnek,
melyen a kor elindítható egy uj életforma
lehetőség: a dynamikus, a folyton-
teremtő individuum, mint társadalmi
elem — felé! Ez egyúttal a MA művé
szetét igazoló cél is! Mert joggal kér
dezhetjük: micsoda pozitív érték a mű
vész életformája a társadalomban. Többet
tudunk-e megfogni segítségével az életből,
vagy szegényebbek leszünk narkózisaink
ban ?
A művésztől egyetemes törvényt és
ennek építményeit követeljük: egye
temes hitet az individuumnak; egye
temes vallást a társadalomnak.
Az egyetemes törvényt érezzük az
ösztönben. Az egyetemes hitet az életben.
Az egyetemes vallást a kollektivitásban.
Ehhez közvetítő eszközök:
Mindenekelőtt megszabadítása az em
bernek szellemi béklyóitól, hogy vissza
nyerhesse teremtő erejét. Ezt: a mű
vészetben. Tehát a logikán kivüleső fix
pontról indultán. Mert a logikával min
dent össze lehet hazudni. Csak az érzések
pozitívumok. — Mindent felfejlődtetünk
a maximumáig. Mert csak a szélsőpon
tokig jutva értékelhetünk. A tévedés, az
értéktelen önmagától kihull.
Hogy világszemléletileg hányfelé sza
kadt szét a kor, azt épen a művészet
különböző irányai dokumentálják. A MA
művészei mindezek fölé a szélsőségbe-
fejlődést tendálják, hogy az útközben
értékeknek felismert dolgokat a társa
dalomnak prezentálhassák.
A MA tehát nem beérkezett irány,
vagy kikalkulált teoriábazártság. Ön
magában is örökös mozgás és fejlődés.
Ilyen értelemben nem kész-emberek le
rakodási helye: laboratórium, mely a
felmerülhető kérdéseket tisztázza a mű
vészetről, a művészet és ember, a művész
és társadalom viszonyáról.
Mert a művész ember!
És megnyilatkozása nem lehet más,
csakis társadalmi megnyilatkozás!
Kudlák Lajos
A MA pártoló és elő
fizetési ára:
Pártolótagsági dij egy évre: 500 K., 100 szokol,
60 dinár, 100 lei, 50 líra, 50 frank, 50 svájci frank,
10 dollár.
Állandó pártolótagsági dij: 1500 K, 500 szokol,
500 lei, 300 dinár, 150 lira, 150 frank, 150 sv. frank,
30 dollár.
Előfizetési dij
tel évre
egy évre:
500 K.
75 szokol
40 dinár
75 lei
75 márka
20 sv. korona
4 dollár
20 lira
20 frank
8 sv. frank
300 K.
40 szokol
20 dinár
40 lei
40 márka
10 sv. korona
2 dollár
10 lira
10 frank
4 sv. frank
Egyes szám ára:
50 K. 7 szokol, 4 dinár 7 lei, 6 márka, 1 és fél
sv. korona, 25 cení, 2 lira, 2 frank.
A HA amatör számainak
(megjelenik
egy évre:
1000 K.
100 szokol
100 márka
60 dinár
50 lira
100 lei
10 dollár
példányiban.)
fél évre:
500 K.
50 szokol
50 márka
30 dinár
25 lira
50 lei
5 dollár
előfizetési ára
50
Egyes szám ára:
100 K., 10 szokol, 10 márka, 10 lei, 8 dinár, 6 lira,
1 dollár.
„Ma“ havonta egyszer megjelenő aktivista művészeti és tásardalmi folyóirat. Szerkeszti : Kassák Lajos. Hetyettes szer
kesztők: Uitz Béla és Barta Sándor. Felelős szerkesztő: Josepb Kalmer. Szerkesztőség és kiadó
hivatal: Wien, XIII., HmalienstraBe 26/11. Németországi képviselőnk: Moholy Nagy László, Berlin’W 35,
Lützowstrasse 73, fitelier. Csehországi képviselőnk: Kudlák Lajos, Lucenec, Massarikova u. 11.
Szlovákiai képviselőnk: Mácza János, Kossice Massarikova u. 25. Jugoszláviai képviselőnk: B. Tokin Zagreb, Hatzova 9/1.
VII. évf. 1. szám. Megjelenés dátuma 1921 Novemoer 15. — fl lap minden cikkéért a szerző felel.
Druck: ,,Elbemühl“ Wien, IX., Berggasse 81. —
