Volltext: Ma : aktivista folyóirat (7 (1922), 2)

26 
A KUBIZMUS ÉS A JÖVENDŐ 
MŰVÉSZET 
A kubizmus első próbálkozásai két belső ellentéten 
vallottak kudarcot. Az egyik formai volt, a másik a 
forma és tartalom összegezését akadályozta meg. 
Tisztán formailag lehetetlen volt, hogy az ábrázolt 
tárgyak plasztikusan hassanak, de minden fény és 
árnyék nélkül, csupán a határoló- felületek áttagolása 
és egysikba való szétteregetése által, lehetőleg pár 
huzamosan a mellső képfelülettel. 
Hogy ez az elméleti fejtegetésekben nagyon szel 
lemesen hirdetett cél gyakorlatilag mennyire lehetetlen 
volt, abból is kitűnik, hogy a kubisták valójában nem 
mondtak le az illuzionista mintázásról. Csak az egy 
séges megvilágít ást kerülték el és a fény meg az árnyék 
élesre fogott ellentéteit ezernyi apró helyi jelentőségű 
részre bomlasztva szórták szét a kép egész terjedel 
mében. Igaz, hogy illuzionista mélységek irányában a 
kép igy nem juthatott egyértelmű, határozott tagozó 
dásra, de viszont nem is tudott egyáltalán testet 
ábrázolni, csak teljesen összegyűrt és összetört torzulá 
sokat. 
Mintha minden össze-vissza repedezett tükrök 
ben látszott volna. A megvilágítás anarkiáját viszont 
nem lehetett elkerülni, mert különben az ábrázolt test 
sikszerü széttagozódásait nem lehetett volna egy 
mással szemben kellően hangsúlyozni és a kép.holmi 
áltechnikai vonalrendszerré fajult volna. Eltekintve 
különben ettől a fenyegető ürességtől, a műnek amúgy 
is több kiterjedésű testszerüséggel kellett hatnia. 
A meghasonlott formai elemek halmozása vég 
zetes zavart keltett. A művészeti alkotás találós kép 
lett. Az ábrázolt tárgyat valósággal ki kellett hámozni 
komplikált siktagozataiból, ami iskolázott szemnek is 
csak töredékes eredményt nyújthatott. 
Hogy a kubizmus ebben a fejlődési szakaszban 
mennyire félszeg volt, azt az expresszionizmushoz való 
akkori vonatkozásán lehet megállapítani. A kubizmus 
az expresszionizmus egyenes ellentéte akart lenni. Már 
a képbeli építkezés gondolata ellene volt az expresz- 
szionizmusnak. A legegyszerűbb sztereometrikus ele 
meknek a természet kombinált és összetett formáiban 
való fölkutatása logikai törekvés volt, szemben az 
expresszionizmussal, mely extatikus érzelmi kitörések 
ben vonáglott. Az első kubista képekről azonban min 
dent lehet mondani, csak azt nem, hogy logikusak 
vagy lezártak lettek volna. Fények és árnyékok ideges 
nyugtalanságában lobogtak, töredeztek vagy olvadoz- 
tak. A tér mindenütt áttörte és összemarta a formát. 
Ezen a fejlődési fokon a kubizmus stílustalan. 
Fordulat következett, amikor Picasso és Braque 
képeiket a mellső képsikkal párhuzamosan elhelyezett 
geometriai síkokból kezdték összerakni. A forma több 
kit erjedésének ezzel vége szakadt ugyan, de a minden 
illuzionista fény és árnyéklepeltől megszabadult sik- 
felület rendkívül nagyvonalú lett, nemesen tartózkodó 
és tiszta. A tér maga semmitsem veszített mélység 
dolgában. Ellenkezően. A felülkereszteződések által 
csak most mélyült el igazán és határozottan, mig 
azelőtt a kép bizonytalan középterében ködös határok 
között kellett lebegnie. A sik és mélyülés eleinte meg 
kísérelt, sikertelen összeegyeztetésénél a képeknek egy 
általán nem is volt elő- és hátterük; parttalanul, této 
ván ingadoztak a két lehetőség között anélkül, hogy 
valaha is lezárultak volna. Kivált Picasso képeiben. 
A sik periódus ezzel szemben világosan rétegeződé 
mélyülést hozott, mellyel az előtér mindig éles, a kép 
szerkezetet támogató ellentétet alkotott. 
A lokális színek problémája és vele egy tekintetben 
a kubisták ama szándékát is, hogy a dolgokat minden 
emberi viszonylattól mentes magán-valóságukban ábrá 
zolják, szintén csak a sikszerü alkotás vitte dűlőre. Az 
első periódus tépett seb módjára lüktető térrendszere, a 
fény és árnyékhatások következtében folytonos átmene 
tekben és változásokban játszó színeivel a nézőt teljes 
erővel káotikus érzések mélyébe rántotta. A távlat 
korlátlanul előre nyiló tölcsére vagy ködös függönye 
a forma agyonhasogatott, töredezett, ábrázatával nem 
engedte, hogy kép és néző között a távoltartás érzése 
feszüljön. Az ábrázolt tárgyak a legkevésbbé sem váltak 
ki a személyes alanyi, az emberi vonatkozások köréből. 
Nyugtalanságuk minden volt, csak magában szilárdult 
lét nem. Egy megbontott összhangzatu claire obscure 
forrongott benne állhatatlanul. 
Ebben a tekintetben is csak a. tiszta síkhoz való 
megtérés hozott megoldást. Mindenek előtt biztosította 
a formának frontális helyzetté'rendeződő távoltartását. 
Nem éppen parancsoló monumentalitással, hanem csu 
pán arisztokratikusan tartózkodó módon. Azután meg 
elérte, hogy a nyugodtan és zárkozottan épülő forma 
önmagában csendüljön teljessé. Soha, a festőművészet 
egész történetében nem akadt a natúré morte-nák 
ilyen bensőséges lirája, ennyire titokzatos élettel tel 
jesen, mint aminőt Picasso és Braque késői alkotásai 
nyújtanak, hegedűkön, gyümölcsös tálakon, poharakon 
és játékkártyákon lélekre kapott szépségükkel. Holland 
enteriőrök és csendéletek, a legzeneibb Terborch han 
gulatok otromba színes fényképek ehhez az átszellemült 
szépséghez viszonyítva, mely pedig mégis annyira túl 
van minden emberi érzelmességen. 
Ezekben a képekben tiszta stílus lett a kubiz- 
musból, az expresszionisták meddő, görcsös keresgélései 
közepette és a dadaizmus minden stilustagadása ellenére. 
* * 
* 
Az emberi vonatkozásokon túl való létet, nemcsak 
a zárkozott frontalitás és a lokális tónusnak a sikegy- 
ségekén belül való egyenletessége biztosítja, hanem az 
a körülmény is, hogy a kubizmus mérnökszelleme szét 
tagolja a testeket és részeiket önkényesen kombinálja 
össze. A dekonstrukció megakadályozza, hogy a néző 
gyakorlati és esztétikai szempontból való célszerűségek 
képzeteit és érzéseit kapcsolja a képekhez. Ezért hat 
Picasso és Braque némely újabb csendélete oly monu 
mentális sorsszerűséggel, nem is szólva Léger gépviziói- 
ról és Gleizes nagyvárosi képeiről. 
A kubista dekonstrukciónak azonban mélyebb ér 
telme is van. 
A természetnek és a benne élő embernek, elmúlt és 
idegen organikus müvészetü kultúráknak formai tö 
redékei kubista képekben az első pillanatra látszólag 
értelmetlen szétfej tések és párosul ások alakjában hal 
mozódnak. Ezek a szerves élettényezők a kenyérkereső 
robotban és hedonizmusban hajszolódó, a racionaliz 
musban megrögzött, szüklelkü civilizáció haladásával 
egyre többet veszítenek jelentőség dolgában. Hol marad 
minden modern természet és emberfestés, akár 19. vagy 
20. századbeli klasszicizmus, akár romantika vagy 
szimbolizmus, akár naturalizmus, impresszionizmus vagy 
expresszionizmus legyen is, hol maradnak ezek az
	        
Waiting...

Nutzerhinweis

Sehr geehrte Benutzerin, sehr geehrter Benutzer,

aufgrund der aktuellen Entwicklungen in der Webtechnologie, die im Goobi viewer verwendet wird, unterstützt die Software den von Ihnen verwendeten Browser nicht mehr.

Bitte benutzen Sie einen der folgenden Browser, um diese Seite korrekt darstellen zu können.

Vielen Dank für Ihr Verständnis.