Full text: Ma : aktivista folyóirat (7 (1922), 2)

28 
vált tárgyi oldala felöl és a belső életességre vonatkozón 
gáttalannl viseli korunk túl racionalizált emberi tí 
pusainak a jellegét, ott az ábrázoló vonatkozások 
szerencsésen bővitik és gyarapítják a művészeti al 
kotás emberi és világba nyíló tartalmát. Gondoljunk 
pl. a szobrászatban Archipenko nagyvárosi nőire. 
Mérnökök, mechanikusok, szervezők, a soffőr, a pilóta, 
a gyári munkás csupa olyan típus, mely a 'kubista 
arckép és figurális művészet számára bizonyosan nyújt 
még értékes motívumokat. Egyelőre azonban kevés 
belső ellentét nélkül való megoldása akad a szerves 
tárgyak problémájának. 
Kubista arcképek és figurális alkotások, melyek 
ből a szerves tárgyi vonatkozások nyoma nem veszett 
ki még egészen, többnyire kijózanítóan, hieroglifsze- 
rüen hatnak. Talányok, melyek az embert nem arra 
csábítják, hogy megoldja őket. Időt vesztegető for- 
malisztikus játékok. Gyakran igen szellemesek, a 
rezzenések és megtörések ideges, szögletes disszonanciá 
jával, finoman babráló csomósodásokkal, halkan test- 
véresülö és kereszteződő vonalakkal. De mégis csak: 
játékok. 
Talán csak adoma, hogy Picasso egy női arcképét 
vámhivatalnokok fortifikációs tervrajznak nézték. 
De igy is: 
A vártervről szóló adomának szándéktalanul ko 
moly és mély értelme van. Egy Picasso vagy. Braque- 
féle sikszerüen kubista portré vonalrendszere a leg 
naivabb szemlélőben is föl tétlen ‘ bizonyossággal vala 
miféle mérnöki műnek a képzetét kelti. Hogy erődí 
tés vagy bonyolult transzmissziós üzem avagy mozgó 
erőnégyszög képzetét-e, egyre megy. A matematikailag 
logikus, a mértanilag szerkesztett rendnek a jellegét 
nem lehet félreismerni. És ez a jelleg a szemlélő beérző 
tendenciáival kerül összeütközésbe, aki sem tisztán 
formai, sem a tárgy felől elegendő erővel elvontan ható 
képet nem lát maga előtt, vagy tárgyi teljesség helyett 
meg éppen csak töredékeket vehet szemügyre. Mig 
azonban a sík és plasztika korábban megkísérelt ösz- 
szeegyeztetésekor ezeket a töredékeket még össze le 
hetett képzelni valamelyes festői átabotába, a kubista 
sikportrék otromba realisztikus töredékeiben (hajfür 
tök, bajusz, gallér, gomblyuk, fülönfüggő, sapka stb.) 
a leggyakorlottabb szem sem találhat vonatkozásokat 
valami emberi egészhez, sem szervesen természetbe 
ágyazott, sem kulturált, sem civilizációban elracionali- 
záít típusokhoz. 
De nemcsak portréknak, hanem elvont tárgyú ku 
bista csendéleteknek is vannak csupán töredékes vonat 
kozásaik a tárgyi formához. Mig azonban azok halott 
vagy alig mozduló formalisztikus mesterkedések, emezek 
a legcsodálatosabb élettel' teljesek. 
Ennek a különbségnek a döntő okát tehát csak a 
tárgy felől lehet keresni. 
Az arckép tárgya, az ember, a sikszerü kubista 
alkotásban ábrázolás és életesség szempontjából egy 
aránt többnyire teljesen elsikkad. Mert lényege a forma 
lényegével nem érintkezhetik. 
Az ábrázolt, sőt akárhányszor a képbe erősített 
elvont (mesterséges) csendéletbeli tárgyak, az üveg 
csészék, játékkártyák, hegedűk, könyvek, ujságszel- 
vények stb. a kubista sikalkotásókban olyan erős, 
tiszta, nemes érzéssel csendülnek, amilyenre ezeknek a 
dolgoknak soha, egyetlen naturalista vagy impresszio 
nista ábrázolásában nem volt példa. Mert lényegük a 
forma lényegével bensőségesen érintkezik, sőt: egyazonos. 
Mert itt a kubizmus formája a maga sajátos, egyedül való 
tartalmára akadt, az alkotás hivatott tárgyára, a 
szellem a matériára, melyet magával azonos lényegíinek: 
lelkűnek tudott megélni. A mechaniko-technikái kelet 
kezésnek és működésnek a testi világa a matematikusán 
szerkesztő, logikusan organizáló és esztétikailag tisztult 
modern szellem szövetkezett. 
A kubizmus végső objektív igazsága és ezzel stílus 
beli jelentősége, az uj, a sajátos és jövőt Ígérő, amit 
hozott, együtt állés bukik az elvont civilizativértékekre 
való tárgyi szóritkozással és azzal a megismeréssel, hogy 
szerves természet- és kulturadta értékekről le kell mon 
danunk. A kubista formát mint művészeti szemléletet 
adekvát tartalmával kell megtölteni, a végtelenül sok- 
alaku és mozgalmas valósággal, mely a modern gép 
ben, valamint ennek a gépnek az óriás és preciziótechni- 
kai müvekép támadt, a hidak, gyárépületek, felhőkar 
colók eroplánok és mikroszkópok egyetemesen tipizált 
struktúrájú és formájú világával. A tárgynak és a ku 
bista víziónak az egysége itt eleve elrendezett harmó 
niává mélyül és valóban kozmikus tereken uralkodik. 
Apró csendéletszerü szépségektől a legmonumentálisabb 
kinyilatkoztatásokig terjed. Minden pontján az alkotó 
művészember legnagyobb alanyi izgalmai fütik és 
mégis objektív igazságot hirdethet. Módot nyújt zár 
kózott formába öltött expressziókra. Egyéni teremtéssel 
létrehozott müvek egy óriási közösség dokumentumaivá 
emelkednek általa. Mert a modern közlekedésügyi 
és ipari technikának mindenütt egy a szellemi és forma 
világa, ahova csak elkerül. Már pedig a technika olyan 
szervező és társadalmi tényezője korunknak, melynek 
a hatásai már ma túljárnak minden faji és osztálybeli 
elszigeteltségen és kontinentális korlátozáson és amely 
nek a fejlődési és terjeszkedési lehetőségei egyenesen 
határtalanok. 
* * 
* 
Hogy a kubizmus csak a kezdetben megkísérelt 
tárgyi és formai kompromisszumok és kétlakiságok 
fokozatos elvetésével jutott mai szellemi hatalmára, 
azt meggyőzően bizonyítja a kubista Cdeizes művészeti 
fejlődése. Amily mértékben közeledett a tárgyi és formai 
tekintetben egyaránt elvont, tisztán sikszerü és fron 
tális vízióhoz, annyira gyarapodott objektív élettarta 
lomban/tárgyi igazságban és uj stílusbeli jelentőségben. 
Ahol Gleizes a korai Braque és Picasso tárgyi és 
formai meghasonlását követi, ott ő is gazdag ugyan 
elemi festői értékekben, de.az egyértelmű, határozott 
stílusbeli tartalom szempontjából annál gyöngébb. 
A vonatkozások, melyek művészetét egyenesen és át 
szellemültél! kapcsolhatnák valamely viziószerüen föl 
érzett, de konkrét és kolléktive ható valósághoz nagyon 
szegényesek. Ez az eset, valahányszor pl. egy városi 
képbe szerves motívumokat is visz bele, folyót, fákat, 
lombokat és igy egyrészt a szerves és elvont testiség, 
másrészt pedig általában a plaszticitás és a sik össze 
egyeztetésére kénytelen törekedni. Mihelyt azonban a 
kubizmus számára rendelt tárgyi területre szorítkozik, 
egy modern nagyváros technikai és építészeti amerika 
nizmusára pl. és fölindul a plasztikai és dimanikai 
értékek eme roppant halmozásán, akkor a tárgyon 
életre kapott alanyi érzései önkéntelen lendülettel nőnek 
vízióvá: A formák egész világa épül a vásznon, alapjá 
ban más világ, mint az emberiségnek bármely eddig 
volt szintetikus, életjelzése, kozmikusán, sorszerüen 
tornyosodó, égbe meredő. Mert itt a forma és a tárgy 
lényege mélységesen egy, mert itt a kubista konstruk-
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.