28
vált tárgyi oldala felöl és a belső életességre vonatkozón
gáttalannl viseli korunk túl racionalizált emberi tí
pusainak a jellegét, ott az ábrázoló vonatkozások
szerencsésen bővitik és gyarapítják a művészeti al
kotás emberi és világba nyíló tartalmát. Gondoljunk
pl. a szobrászatban Archipenko nagyvárosi nőire.
Mérnökök, mechanikusok, szervezők, a soffőr, a pilóta,
a gyári munkás csupa olyan típus, mely a 'kubista
arckép és figurális művészet számára bizonyosan nyújt
még értékes motívumokat. Egyelőre azonban kevés
belső ellentét nélkül való megoldása akad a szerves
tárgyak problémájának.
Kubista arcképek és figurális alkotások, melyek
ből a szerves tárgyi vonatkozások nyoma nem veszett
ki még egészen, többnyire kijózanítóan, hieroglifsze-
rüen hatnak. Talányok, melyek az embert nem arra
csábítják, hogy megoldja őket. Időt vesztegető for-
malisztikus játékok. Gyakran igen szellemesek, a
rezzenések és megtörések ideges, szögletes disszonanciá
jával, finoman babráló csomósodásokkal, halkan test-
véresülö és kereszteződő vonalakkal. De mégis csak:
játékok.
Talán csak adoma, hogy Picasso egy női arcképét
vámhivatalnokok fortifikációs tervrajznak nézték.
De igy is:
A vártervről szóló adomának szándéktalanul ko
moly és mély értelme van. Egy Picasso vagy. Braque-
féle sikszerüen kubista portré vonalrendszere a leg
naivabb szemlélőben is föl tétlen ‘ bizonyossággal vala
miféle mérnöki műnek a képzetét kelti. Hogy erődí
tés vagy bonyolult transzmissziós üzem avagy mozgó
erőnégyszög képzetét-e, egyre megy. A matematikailag
logikus, a mértanilag szerkesztett rendnek a jellegét
nem lehet félreismerni. És ez a jelleg a szemlélő beérző
tendenciáival kerül összeütközésbe, aki sem tisztán
formai, sem a tárgy felől elegendő erővel elvontan ható
képet nem lát maga előtt, vagy tárgyi teljesség helyett
meg éppen csak töredékeket vehet szemügyre. Mig
azonban a sík és plasztika korábban megkísérelt ösz-
szeegyeztetésekor ezeket a töredékeket még össze le
hetett képzelni valamelyes festői átabotába, a kubista
sikportrék otromba realisztikus töredékeiben (hajfür
tök, bajusz, gallér, gomblyuk, fülönfüggő, sapka stb.)
a leggyakorlottabb szem sem találhat vonatkozásokat
valami emberi egészhez, sem szervesen természetbe
ágyazott, sem kulturált, sem civilizációban elracionali-
záít típusokhoz.
De nemcsak portréknak, hanem elvont tárgyú ku
bista csendéleteknek is vannak csupán töredékes vonat
kozásaik a tárgyi formához. Mig azonban azok halott
vagy alig mozduló formalisztikus mesterkedések, emezek
a legcsodálatosabb élettel' teljesek.
Ennek a különbségnek a döntő okát tehát csak a
tárgy felől lehet keresni.
Az arckép tárgya, az ember, a sikszerü kubista
alkotásban ábrázolás és életesség szempontjából egy
aránt többnyire teljesen elsikkad. Mert lényege a forma
lényegével nem érintkezhetik.
Az ábrázolt, sőt akárhányszor a képbe erősített
elvont (mesterséges) csendéletbeli tárgyak, az üveg
csészék, játékkártyák, hegedűk, könyvek, ujságszel-
vények stb. a kubista sikalkotásókban olyan erős,
tiszta, nemes érzéssel csendülnek, amilyenre ezeknek a
dolgoknak soha, egyetlen naturalista vagy impresszio
nista ábrázolásában nem volt példa. Mert lényegük a
forma lényegével bensőségesen érintkezik, sőt: egyazonos.
Mert itt a kubizmus formája a maga sajátos, egyedül való
tartalmára akadt, az alkotás hivatott tárgyára, a
szellem a matériára, melyet magával azonos lényegíinek:
lelkűnek tudott megélni. A mechaniko-technikái kelet
kezésnek és működésnek a testi világa a matematikusán
szerkesztő, logikusan organizáló és esztétikailag tisztult
modern szellem szövetkezett.
A kubizmus végső objektív igazsága és ezzel stílus
beli jelentősége, az uj, a sajátos és jövőt Ígérő, amit
hozott, együtt állés bukik az elvont civilizativértékekre
való tárgyi szóritkozással és azzal a megismeréssel, hogy
szerves természet- és kulturadta értékekről le kell mon
danunk. A kubista formát mint művészeti szemléletet
adekvát tartalmával kell megtölteni, a végtelenül sok-
alaku és mozgalmas valósággal, mely a modern gép
ben, valamint ennek a gépnek az óriás és preciziótechni-
kai müvekép támadt, a hidak, gyárépületek, felhőkar
colók eroplánok és mikroszkópok egyetemesen tipizált
struktúrájú és formájú világával. A tárgynak és a ku
bista víziónak az egysége itt eleve elrendezett harmó
niává mélyül és valóban kozmikus tereken uralkodik.
Apró csendéletszerü szépségektől a legmonumentálisabb
kinyilatkoztatásokig terjed. Minden pontján az alkotó
művészember legnagyobb alanyi izgalmai fütik és
mégis objektív igazságot hirdethet. Módot nyújt zár
kózott formába öltött expressziókra. Egyéni teremtéssel
létrehozott müvek egy óriási közösség dokumentumaivá
emelkednek általa. Mert a modern közlekedésügyi
és ipari technikának mindenütt egy a szellemi és forma
világa, ahova csak elkerül. Már pedig a technika olyan
szervező és társadalmi tényezője korunknak, melynek
a hatásai már ma túljárnak minden faji és osztálybeli
elszigeteltségen és kontinentális korlátozáson és amely
nek a fejlődési és terjeszkedési lehetőségei egyenesen
határtalanok.
* *
*
Hogy a kubizmus csak a kezdetben megkísérelt
tárgyi és formai kompromisszumok és kétlakiságok
fokozatos elvetésével jutott mai szellemi hatalmára,
azt meggyőzően bizonyítja a kubista Cdeizes művészeti
fejlődése. Amily mértékben közeledett a tárgyi és formai
tekintetben egyaránt elvont, tisztán sikszerü és fron
tális vízióhoz, annyira gyarapodott objektív élettarta
lomban/tárgyi igazságban és uj stílusbeli jelentőségben.
Ahol Gleizes a korai Braque és Picasso tárgyi és
formai meghasonlását követi, ott ő is gazdag ugyan
elemi festői értékekben, de.az egyértelmű, határozott
stílusbeli tartalom szempontjából annál gyöngébb.
A vonatkozások, melyek művészetét egyenesen és át
szellemültél! kapcsolhatnák valamely viziószerüen föl
érzett, de konkrét és kolléktive ható valósághoz nagyon
szegényesek. Ez az eset, valahányszor pl. egy városi
képbe szerves motívumokat is visz bele, folyót, fákat,
lombokat és igy egyrészt a szerves és elvont testiség,
másrészt pedig általában a plaszticitás és a sik össze
egyeztetésére kénytelen törekedni. Mihelyt azonban a
kubizmus számára rendelt tárgyi területre szorítkozik,
egy modern nagyváros technikai és építészeti amerika
nizmusára pl. és fölindul a plasztikai és dimanikai
értékek eme roppant halmozásán, akkor a tárgyon
életre kapott alanyi érzései önkéntelen lendülettel nőnek
vízióvá: A formák egész világa épül a vásznon, alapjá
ban más világ, mint az emberiségnek bármely eddig
volt szintetikus, életjelzése, kozmikusán, sorszerüen
tornyosodó, égbe meredő. Mert itt a forma és a tárgy
lényege mélységesen egy, mert itt a kubista konstruk-
