Full text: Ma : aktivista folyóirat (7 (1922), 2)

31 
A kubisták nem akarják vagy nem tudják az 
összefüggést látni. Hallani sem akarnak arról, hogy 
művészetük világszemléleti problémákat nyilvánítson. 
Csak a formát tartják szem előtt és ennek a formának 
a modern civilizáció szellemével való öntudatlan benső 
érintkezéséből, sőt lényegbeli egységéből ösztönösen 
teremtik képeiket. A szellem a tőkés anarchia és a 
polgári epikurizmus meg hedonizmus szülötte. A kubiz- 
mus ennek az anarchiának az izgalmas kuszaságán 
csügg, s stilusigenlését elmúlt kultúrák érdekes rom 
jaiból és modern nagyvárosok káoszából szedi össze. 
Ezért hasad a formája annyira sokfelé, ezért olyan 
nyugtalan és dekadens, ezért nem képes kijutni a csak 
esztétikai szenzációkra éhes idegek és szellemi ötletek 
játékából. Innen való az ellenszenve is, mellyel minden 
erkölcsi és világszemlélő öntudattal és az ilyen öntudat 
kifejezésével szemben viseltetik. A kubizmus egy 
általán nem akar expressziv lenni. Megelégszik esztétikai 
szemlélet variációinak igaz, fölényes virtuozitásával, 
melyek témája mindig: a jelenbeli civilizációs forma. 
Azáltal azonban, hogy rájutott ennek a formának 
,a szépségtörvényére, a kubizmus szükségképen magával 
a formának az éle.tes. gyökerével is érintkezésbe kerül: 
a civilizáció konstruktív technikai vonatkozásaival. 
A modern technika azonban nemcsak mérnöki és üzleti 
kérdés. Az egyetlen lehetőség, amelyre a szociális jövő 
a fizikai és lelki emberi fölemelkedés minden reményével 
támaszkodik, amelyre támaszkodnia kell. Az egyetlen 
talaj, melyen az ember a maga és világa hatalmas ura 
lehet — túl minden individualista szükkeblüségen és 
heroikus magányosság-tragikumon, korlátlanul fcele- 
fonódva a társadalomba. Szellemi és erkölcsi átértékelés 
árán ugyan, mert a technika sürgölődése ma még 
túlságosan hajsza a csak praktikus előnyök és nyere 
ségek után; túlságosan rabszolgája a tapasztalati 
észelvüség dogmáinak; de mégis vele a modern techni 
kával és technikailag megszabott civilizációval és szem - 
ben minden vézpári esztétizáló és romantikus és nagyon 
és késői idealizmusokkal, melyek elmúlt közösségei 
kultúrák, istenhivések és misztikus természetbe fono- 
dások elszürt visszfényeiképen kisértenek még a világon. 
Mert az európai jövőnek kollektív felsőbbrendü 
emberek társadalmára van szüksége. Szüksége van az 
egyes embereknek, önmagával és másokkal szemben 
való fegyelmezett, kemény erkölcsű akaratára. A szel 
lemi és érzésbeli életet kollektiven, sőt kozmikusán 
személytelen, metaszubjektiv perspektívákba kell hogy 
emelje. A jövendő emberi közösségnek hatalmas földi 
tudatosságban kell acélosodnia, legyőzve a ma anyagias 
ságát. 
Ennek a fölemelkedésnek a lépcsőfokait csak a 
civilizáció produktív erői építhetik: tudás és szervezés 
technika és szellem. 
A kubizmus eljutott korunk civilizativ és kon 
struktív öntudatához, de nem vonja le azokat a világ- 
szemléletre és tettre szólító társadalom-forradalmi és 
művészeti következéseket, amelyek ebből az öntudat 
ból kínálkozik. Életessége elérte ugyan annak a sze 
mélytelen tárgyilagosságnak az esztétikai egybesü- 
ritését és beidegzését, mely minden technikai szerkezetet 
önmagába Ívelő világgá határol el, és ennek a világnak 
az emberét is ráfogja alanyias emóciónak a távolba 
való vetítésére. De a kubista szerkezetek arisztokrati 
kusan tartózkodó frontalitása 'sokkal rafináltabban 
mámorosa a szépnek, sokkal törékenyebb, semhogy egy 
kollektív és civilizativ hatalom akaratának a pa 
rancsoló monumentalitását magába fogadhatná és visel 
hetné. Ezért is hiányzik a kubizmusból az a fegyel 
mezett erkölcsi nagyratörés, mely egyedül lehet csak 
támasza, a végső formai egyszerűsége és törvénye az 
architektúra akarásának. 
Már pedig architektúra az első és legfundamentáli- 
sabb létföltétele minden eljövendő művészeti fejlődés 
nek/amennyiben ez társadalmi jelentőségre törekszik. 
Architektúra hordozó és támasztó erőkre és koro 
názó betetőzésre való tagozódást jelent. Földhöz kötött, 
de biztos sulyosodást és győzelmes törekvést pozitív 
tér és formahatárokat. 
Hogy ennek a jövendő architektónikus térnek a 
struktúrája és ennek a jövendő formának a lényege a 
civilizáció konstruktív gondolatából a modern techni 
kából adódik majd, az természetes. 
Éppen olyan természetes az is, hogy a jövő festő- 
művészete és szobrászata, a maguk elsődleges architek 
túrába beilleszkedő formai vázát ábrázolón fogják 
betölteni. A szó legteljesebb értelmében újra tárgyias- 
ság kell, hogy legyenek. Jelentőségük különben nem 
volna közérthető. Művészet pedig, mely csak esztétikai 
specialisták élvezet és munkaalkalma, erre az elszigetelt 
körre nézve lehet még annyira kozmikusán kinyilat 
koztató, életbeli érvényessége sohasem bővülhet tár 
sadalmivá. 
A jövő festészet és szobrászat teljes tárgyilagossága 
azonban nem fogja a művészet naturálisztikus vagy 
realisztikus külsőséggé való fajulását jelenteni. Már a 
forma tektonikus egyszerűsége és kötöttsége is elejét 
veszi ennek a veszedelemnek. Ez a formaépitkezés 
azonban már maga is eredménye annak az akaratnak, 
mellyel a kollektív és civilizativ ember önmagát emeli 
majd fizikai és objektív szellemi valósággá. A forma 
maga is expresszió már. De ez áz expresszió olyan ki 
fejezésre való törekvésnek az eredménye, mely a maga 
logikus és valósághoz kötött lényének a beteljesülését 
nem kell, hogy a tárgy: az ábrázolás, .vagy a formai 
törvényszerűség.elől való futásban keresse majd. 
A jövendő művészet az ábrázolás, kifejezés és forma 
tökéletes architektónikus egységét fogja hozni, az egy 
szerű sik monumentális frontalitásában. 
Kell, hogy meghozza ezt az egységet, az életből 
eredő és az életre hatón, ha szerencsésebb szabadságra 
való összegyűjtője, fegyelmezője és nevelője akar lenni 
az erőknek, mint amilyenek a kereszténység és a polgári 
közművelődés keretei voltak, melyek a ma tőkés 
anarchiájára vezettek. 
A kubizmus maga nem vitte eddig az egységig. 
De konstruktivitása építette az első lépcsőfokot, mely 
ennek az egységnek az ifjú művészetben való hirdetésére 
vezetett. Már akadnak jövőbe mutató kísérletek. 
Az ipari és közlekedésügyi célokat szolgálótechnikai 
építkezések rendszere már régen kialakult, minden 
szerencsétlen, kísérletezgetés ellenére is, mellyel szer 
kezetük hóditó gondolatát hagyományos vagy „modern" 
formák mögé akarták bujtatni akadémikus építőmeste 
rek. Tatlin tornya jelentős munka a géparchitektura 
terén. Az ifjú orosz fesztészet és szobrászat keményen 
állja a harcot, mely előbb-utóbb el fogja dönteni ezt' 
az épitőművészeti problémát. Más országbeli művészek, 
kik ugyancsak a társadalmi forradalom világszemléletét 
vallják, hasonló utakat járnak. Nem is kell messzire 
mennünk. Itt van pl. Kassák Lajos, Bortnyik és Moholy- 
Nagy képarchitekturája. — Térrendszerük eruptív 
széttárulása, a mód, ahogy ellentétesen elhelyezett
	        
Waiting...

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.