31
A kubisták nem akarják vagy nem tudják az
összefüggést látni. Hallani sem akarnak arról, hogy
művészetük világszemléleti problémákat nyilvánítson.
Csak a formát tartják szem előtt és ennek a formának
a modern civilizáció szellemével való öntudatlan benső
érintkezéséből, sőt lényegbeli egységéből ösztönösen
teremtik képeiket. A szellem a tőkés anarchia és a
polgári epikurizmus meg hedonizmus szülötte. A kubiz-
mus ennek az anarchiának az izgalmas kuszaságán
csügg, s stilusigenlését elmúlt kultúrák érdekes rom
jaiból és modern nagyvárosok káoszából szedi össze.
Ezért hasad a formája annyira sokfelé, ezért olyan
nyugtalan és dekadens, ezért nem képes kijutni a csak
esztétikai szenzációkra éhes idegek és szellemi ötletek
játékából. Innen való az ellenszenve is, mellyel minden
erkölcsi és világszemlélő öntudattal és az ilyen öntudat
kifejezésével szemben viseltetik. A kubizmus egy
általán nem akar expressziv lenni. Megelégszik esztétikai
szemlélet variációinak igaz, fölényes virtuozitásával,
melyek témája mindig: a jelenbeli civilizációs forma.
Azáltal azonban, hogy rájutott ennek a formának
,a szépségtörvényére, a kubizmus szükségképen magával
a formának az éle.tes. gyökerével is érintkezésbe kerül:
a civilizáció konstruktív technikai vonatkozásaival.
A modern technika azonban nemcsak mérnöki és üzleti
kérdés. Az egyetlen lehetőség, amelyre a szociális jövő
a fizikai és lelki emberi fölemelkedés minden reményével
támaszkodik, amelyre támaszkodnia kell. Az egyetlen
talaj, melyen az ember a maga és világa hatalmas ura
lehet — túl minden individualista szükkeblüségen és
heroikus magányosság-tragikumon, korlátlanul fcele-
fonódva a társadalomba. Szellemi és erkölcsi átértékelés
árán ugyan, mert a technika sürgölődése ma még
túlságosan hajsza a csak praktikus előnyök és nyere
ségek után; túlságosan rabszolgája a tapasztalati
észelvüség dogmáinak; de mégis vele a modern techni
kával és technikailag megszabott civilizációval és szem -
ben minden vézpári esztétizáló és romantikus és nagyon
és késői idealizmusokkal, melyek elmúlt közösségei
kultúrák, istenhivések és misztikus természetbe fono-
dások elszürt visszfényeiképen kisértenek még a világon.
Mert az európai jövőnek kollektív felsőbbrendü
emberek társadalmára van szüksége. Szüksége van az
egyes embereknek, önmagával és másokkal szemben
való fegyelmezett, kemény erkölcsű akaratára. A szel
lemi és érzésbeli életet kollektiven, sőt kozmikusán
személytelen, metaszubjektiv perspektívákba kell hogy
emelje. A jövendő emberi közösségnek hatalmas földi
tudatosságban kell acélosodnia, legyőzve a ma anyagias
ságát.
Ennek a fölemelkedésnek a lépcsőfokait csak a
civilizáció produktív erői építhetik: tudás és szervezés
technika és szellem.
A kubizmus eljutott korunk civilizativ és kon
struktív öntudatához, de nem vonja le azokat a világ-
szemléletre és tettre szólító társadalom-forradalmi és
művészeti következéseket, amelyek ebből az öntudat
ból kínálkozik. Életessége elérte ugyan annak a sze
mélytelen tárgyilagosságnak az esztétikai egybesü-
ritését és beidegzését, mely minden technikai szerkezetet
önmagába Ívelő világgá határol el, és ennek a világnak
az emberét is ráfogja alanyias emóciónak a távolba
való vetítésére. De a kubista szerkezetek arisztokrati
kusan tartózkodó frontalitása 'sokkal rafináltabban
mámorosa a szépnek, sokkal törékenyebb, semhogy egy
kollektív és civilizativ hatalom akaratának a pa
rancsoló monumentalitását magába fogadhatná és visel
hetné. Ezért is hiányzik a kubizmusból az a fegyel
mezett erkölcsi nagyratörés, mely egyedül lehet csak
támasza, a végső formai egyszerűsége és törvénye az
architektúra akarásának.
Már pedig architektúra az első és legfundamentáli-
sabb létföltétele minden eljövendő művészeti fejlődés
nek/amennyiben ez társadalmi jelentőségre törekszik.
Architektúra hordozó és támasztó erőkre és koro
názó betetőzésre való tagozódást jelent. Földhöz kötött,
de biztos sulyosodást és győzelmes törekvést pozitív
tér és formahatárokat.
Hogy ennek a jövendő architektónikus térnek a
struktúrája és ennek a jövendő formának a lényege a
civilizáció konstruktív gondolatából a modern techni
kából adódik majd, az természetes.
Éppen olyan természetes az is, hogy a jövő festő-
művészete és szobrászata, a maguk elsődleges architek
túrába beilleszkedő formai vázát ábrázolón fogják
betölteni. A szó legteljesebb értelmében újra tárgyias-
ság kell, hogy legyenek. Jelentőségük különben nem
volna közérthető. Művészet pedig, mely csak esztétikai
specialisták élvezet és munkaalkalma, erre az elszigetelt
körre nézve lehet még annyira kozmikusán kinyilat
koztató, életbeli érvényessége sohasem bővülhet tár
sadalmivá.
A jövő festészet és szobrászat teljes tárgyilagossága
azonban nem fogja a művészet naturálisztikus vagy
realisztikus külsőséggé való fajulását jelenteni. Már a
forma tektonikus egyszerűsége és kötöttsége is elejét
veszi ennek a veszedelemnek. Ez a formaépitkezés
azonban már maga is eredménye annak az akaratnak,
mellyel a kollektív és civilizativ ember önmagát emeli
majd fizikai és objektív szellemi valósággá. A forma
maga is expresszió már. De ez áz expresszió olyan ki
fejezésre való törekvésnek az eredménye, mely a maga
logikus és valósághoz kötött lényének a beteljesülését
nem kell, hogy a tárgy: az ábrázolás, .vagy a formai
törvényszerűség.elől való futásban keresse majd.
A jövendő művészet az ábrázolás, kifejezés és forma
tökéletes architektónikus egységét fogja hozni, az egy
szerű sik monumentális frontalitásában.
Kell, hogy meghozza ezt az egységet, az életből
eredő és az életre hatón, ha szerencsésebb szabadságra
való összegyűjtője, fegyelmezője és nevelője akar lenni
az erőknek, mint amilyenek a kereszténység és a polgári
közművelődés keretei voltak, melyek a ma tőkés
anarchiájára vezettek.
A kubizmus maga nem vitte eddig az egységig.
De konstruktivitása építette az első lépcsőfokot, mely
ennek az egységnek az ifjú művészetben való hirdetésére
vezetett. Már akadnak jövőbe mutató kísérletek.
Az ipari és közlekedésügyi célokat szolgálótechnikai
építkezések rendszere már régen kialakult, minden
szerencsétlen, kísérletezgetés ellenére is, mellyel szer
kezetük hóditó gondolatát hagyományos vagy „modern"
formák mögé akarták bujtatni akadémikus építőmeste
rek. Tatlin tornya jelentős munka a géparchitektura
terén. Az ifjú orosz fesztészet és szobrászat keményen
állja a harcot, mely előbb-utóbb el fogja dönteni ezt'
az épitőművészeti problémát. Más országbeli művészek,
kik ugyancsak a társadalmi forradalom világszemléletét
vallják, hasonló utakat járnak. Nem is kell messzire
mennünk. Itt van pl. Kassák Lajos, Bortnyik és Moholy-
Nagy képarchitekturája. — Térrendszerük eruptív
széttárulása, a mód, ahogy ellentétesen elhelyezett
