*
20
PRÓZA: 23
Egy ember lép az útra. vállain városok ülnek
Ujjai hegyén a gyomra imádkozik
Kenyerek!
Gyümölcsök!
Gyertek felém!
Az én számban tulipánok nőnek
Gyomromban bárányok legelnek
Valaki egy ablakban rózsaolajjal öntözi a kezét
Egy asszony !
És a melle helyén két alma hintázik
Hozzá!
De lábai egérfogók a pince ablakában
Házak előtt sonkák sétálnak
A város fölött egy nagy kenyér szagosodik
Futni!
Egy disznófej ránevet és a rendőr torkába ugrik
Jaj asszonyok gyümölcsök és levágott állatok
Miért futtok el előlem ? !
Miért? ? !
A cukrosbolt énekelni kezd
És jaj a szive alatt a gyomra
Táncol! Táncol!
Fönt szétnyílik a kenyér és a belseje ránevet
A gázlámpa elé térdel és ujjait lassan a szájába apritja.
PRÓZA: 24
Valahonnan elindultak a vakok
Harangok vezetik őket
Asszonyok a gyertyákból sípokat faragnak eléjük
Hangjukra a fák kilépnek az erdőkből
És az anyák fiukat szülnek
De ki segít rajtuk
Ők még nem látták a csillagokat folyókat és az asszonyok
ölét
Előlük elbújik a nap és a szinek az égre futnak
Állatok!
Ti a fenyőfákkal játsztok bujócskát
Párotok puha ágyon vár a patak mellett-
De előttünk csak a sötétség
A szüzlányok és az orgonák hangja is fekete
Fejünk fölött banánfák felé röpülnek a madarak
Hiába kiáltunk feléjük!
Itt hagynak a fekete városok alatt az órákat számolni
Jaj!
Kövek álljatok föl az utakon és verjétek szét a fejünket
Mert mi hordjuk szánkban a betegek álmait
Nálunk van a kalitkák kulcsa
És a fák hangját a fülünkbe zártuk
Gyerekek!
Ha ti a hegyek mögül elhozzátok a szemeinket
Akkor a házakat föleresztjük sárkánynak
Asszonyok!
A kanalakból orgonásipok lesznek
Gangok a tenger fölé röpülnek veletek
Valaki megfogta a vakok kezét
És ők énekelve elindultak a hegyek mögé.
Újvári Erzsi
POLGÁRI KERESZTMETSZET
Ember csirázik a megzúdult időben
az óceánok sója folszivódik hozzá.
Zuhatagokból és napfényből szivattyúz erőt
szivverésének mindegy, hogy mit prédikálnak, vul
kánok robbanását, örök békességet, vagy a trá
gya jószagát. ... :
Egy megtántorgó percben összeroskad a hintáiévá,
cukros vízbe fojtják a fölburjánzó döbbenetét
este mégis gyászdobok telepednek a pulzusába.
Szorzótáblák és katekizmusok börtönné épülnek
a szélkakasoktól megtudja, hogy be van oltva kultúrá
val, itt az idő kioperálni lendületeit és méreg-
fogait
hamu alá lehet temetni az őserdők énekét.
Mire harmadszor kiöblíti magából hipermangánnal a
bordély szalont, le kell nyelni a kaszárnya fegyel
mét
részvényekkel köritett liliomhus a felesége.
Neki nem kellenek próféták és költők
villámháritót tenyészt a szive helyén.
Konjunktúrák tapasztalt hiénáját tömjénezik benne
mész virágzik ki az ereiben.
Jó emberek! rászakad a vigasztalan firnlamentum
megkékült nyelvét ellepik diadalmas pondrók
miközben Isten ágyékán kiköt egy vonagló körmenet
s az összeesküvők, a sürgöny drótok és a diplo
maták behálózzák a világot.
VERS SZERELMI DEKORÁCIÓVAL
A kedvemet elültetem benned
nevetésedet nyújtod elébem a tenyereden, hogy fel
hörpintsük a ránkgyújtott pillanatot
ezen az estén csak az ösztönünk virraszt.
Mindenki szemét közé hajit ja szomorúságát
a szavakban lampionok és csöngetyük virítanak
a borbélymester lánya teliholdat gúrit a fasoron
a diák virágot tűz a köldökére.
Ószbekonyult liget vándorol be az ablakon
reggel átvitorláztunk egy kiherélt ló bánatán, amikor
embriókat ravataloztak föl bábaasszonyok cég
tábláján
most megizleljük a mindenség gyökerét.
Madarak és meteorok születnek a hónod alatt
az egyszeregy logikája szétporlad bennünk.
Vihar kerekedik az Északi tenger partján
végighempereg a trópusok fűszereiben
viruló ivlámpák alatt gyökeret ver a lépésünkben.
Cselédek lugkőoldatos énekében megered a vér
tavasz rügyezik a testünk nyomán.
Reiter Róbert
