Full text: Ma : aktivista folyóirat (7 (1922), 2)

22 
MESE A NAGYHASU ASSZONYRÓL 
Utak vígan felkanyarodtak a hegyekre, 
de a városok alatt a szél lábaközé röhögte az 
asszonyok ábrázatát. 
Mert a város az úsztató ég alatt füstölgött. s füst 
jében börtönök ablakoztak. 
A börtönök felöl pedig jött egyszer a nagyhasn 
asszony, csillagtalan szemében a vakok hitével. 
Mert zöld füle volt a nagyhasn asszonynak 
mert lapátos kezeivel a vonatok elé állt és azok 
tisztelegtek. ........ ...... .... .... 
A város, zakatolt már körülötte 
a lovak már nyugtalanul maguk fölé próbálgatták 
a kocsikból a visitó nénikéket 
í a villamosok összepotrohosodtak a terek átlóin 
de ö csak állt és bamba tükrök hevertek a szemé 
ben amikor mondta: 
— Nagyhasu asszony. 
És akkor a lovak piros, staneclikat tülköltek, az 
orrlyukaikból és a villamosok megfésült hullákat csi 
lingeltek a feltátott agyaraik közül 
A nagyhasu asszony pedig mondta: 
Ti vagytok az anyag a föld és a viz 
Ti vagytok az anyag a tűz és a kő 
Ti vagytok az . anyag a levegő és a férfi 
De én vagyok az asszony 
Én vagyok a nagyhasu asszony. 
És akkor függönyökbe ferdült az ég és kövér szurok 
kúpok cuppantak a fák közé és azok a sziliek erején 
pompáztak 
felhők tüzet hegedültek 
villamosok kuncogva szétiramodtak 
konflislovak maguk fölé forgatták a. visongó anyó 
kákat. 
De a nagyhasu asszony csak állt a sikoltás erdejé 
ben, a lovasrendőr helyén és mondta: 
— Szurok, szurok és nem esik rám. 
És állt, csak állt a cuppogó ömlésben és feldobta 
magát a zöld meg piros meg ezüst oszlopok között . 
A házak a nyilasaik elé hevertették a szemeiket, 
belülről fájdalmak hajoltak ki a száján 
a hidak a lábai elé csurogtak 
hegyek jobbról zokogó vonatokkal 
utak balról menetelő katonákkal 
ő pedig a hid közepén 
a levegő halastavában. 
De hiába a végtelen tér 
hiába, hogy a zenészek rézvioláiból meleg nyájakat 
meg betlehemes karácsonyokat úsztat feléje a szél 
mert menni kell, menni 
a teljesülökkel 
és holnap már elékongatnak a harangok. 
Keresztek jézuskodtak eléje 
és letérdelt a nagyhasu asszony 
és imádkozta az akasztott koldusnak: 
ó én uram ó én testvérem 
kicsiny nekem a világ, hogy kiléphessek belőle 
és vájjon kinek hajíthatnám oda a terhemet 
mert nincsenek neked farkasaid. 
És sirt és megkormozta a homlokát a sárga lisztbe n 
a fák éneklő madarakat rügyeztek 
az utak megfehéredtek a melegségig 
és ment, ment 
a fejében lázadón összelobogtak a holnapok 
az erdők fölé ért 
a madarak még énekeltek 
de a vermek begyöpösödtek előtte, 
a medvéket nem találta barlangjaikban 
a ragadozók trombitásán fölézokogtak 
a folyók már belecsurogtak a napba 
és hiába a térdeplő esze 
a füveken nyíllak párosodtak 
és a tetőkön galambok kerepeltek. 
Megállt 
fák aláhevertek 
”s~a~-horizont'"piros ;sávfán~ ' 
kifolyt belőle az élet 
éneklő élet 
ember ember. 
Barta Sándor 
(1919) 
EGY EGYSZERŰ TÁJ ÉS A KÖLTŐ 
EGYSZERŰ HITVALLÁSA 
A csend emelgeti, a tengert • 
és a csónakosok éneke száll 
száll 
mert a sziklatömb egy nagy elmúló virág 
és az emberek hiába nyújtanák kezeiket az ég üveg- 
harangja után. 
Énekükben azonban a sólyommadár is kibonthatja 
szárnyát. 
Oh örökkévalóság! 
A datolyapálma néhány elporladt rozskalász. 
Én pedig nemsokára lekerülök a földbe és egy vulkán 
talán földob a vándorló égitestek közé... . 
S valamikor: 
.meteórzuhanásomban 
kápráztatom majd az állatok szemét. ' . 
FORGÓSZÉL 
A színes holdak mind elomlanak az erdők csöndjén. 
Foszforeszkáló 
vörös szegfűk közé 
nehéz csöppekben hull a vér... 
Csak az Ember él! Bízva és remélve az irtás közepén! ! 
Segítség!! — Segítség!! 
A vizek már szétterültek 
s most vitorláshajók is indulnak 
az örökös hő birodalmai felé. 
A nap pedig sárgára galvanizálja a föld magvas lehel 
letét . 
Simon Andor
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.