Full text: Ma : aktivista folyóirat (7 (1922), 3)

42 
PREzentizmus 
A FAJNÉMET LÉLEK PUFFKEIZMUSA ELLEN 
(Berlin) 
Élni annyit jelent, mint a pillanat minden lehető 
ségét, adottságát megfogható energiává, bölcseséggé 
sűríteni. Az örökkévalóság sémmi, nem régibb vagy 
jobb, mint a középkor, a tegnaptól származik, a holdban 
vagy az. aggok fogatlan szájüregeiben van, a nevetséges 
polgári intelligencia erősiti, mely légfékhez hasonlít! 
Söpörjünk el minden előítéletet, mely szerint valami 
tegnap jó volt, vagy holnap jobb lesz és fogjuk meg 
pillanatosan a mát! Az idő hagyma, melynek héjjá 
mögül újabb és újabb héjjak kerülnek napvilágra . . . 
De mi a világosságot akarjuk! Az ember lényének két 
iránya van: a lehetetlen és a számlálhatatlanul lehetséges 
felé!! A lehetetlen ebben a pillanatban, a mostban, a 
mai napon nem sikerülhet, legyen az akár Isten, akár 
az alkotó princípium, az élő dinamika, mely kinómotor 
módjára zsugorítja össze a világot, a történést, az ese 
ményeket és velük teremti meg a lehetőségek világát 
— nevetséges együgyüség kényszeríti az embert arra, 
hogy teljesíthetetlen ideál után vágyódjék és ez a tel 
jesíthetetlenül lehetetlen az, hogy perpetuum mobilét — 
alkosson önmagából, óriásgolyót, mely a naphoz hason 
lóan lebeg az űrben! El ezzel a vággyal, el a lehetet 
lennel, mert nem lehetséges és nem valósult meg!!! 
Hagyjátok ezt a Gólemeknek és a sellőknek! Mi a ki 
mondhatatlanul boldogító lehetségesnél akarunk maradni! 
Nagyszámú emanációit a mába akarjuk kötni és minden 
lehetőséggel élővé akarjuk formáltatni magunkat; az 
életet a' mehanikus tudatosság, a merész feltalálás, 
valamint ötleteinek és szellemének (más ugyan meg 
sem érdemelné a szellem nevet) megvalósítása által 
sokszerii képzelőerőinek előretörtető mérnökévé akarjuk 
tenni! Sutba minden ócska szentimentalizmussal, az 
újság utópiája gyorsabban válik igazsággá, mint az 
örökké meggondolt, polgári biztonsági agyvelők hiszik!! 
A roppant derengésben, mely bennünket körülvesz, 
agyunkat és szivünket szorongatja, mert éjszaka is lehet 
és világosság is lehet: ebben a pillanatban tökéljünk el 
valamit elszántan! A fényt, mely minden testbe behatol, 
a finom, viszonydus emanációkat nem akarjuk áléit 
szemeink előtt eltűnni engedni; a fénnyel a nagy fel- 
fedezetlen Amerikát akarjuk, az életet! Egy protestáns 
kétségbeesés boszantó szürkeségében minden szelepet 
fel akarunk nyitni és tébolyult keringésbe akarjuk hozni 
az elektromos ventilátorokat, hogy korszerű ideáinknak 
megteremtsük az atmoszférát! A középeurópai la 
posság közepette végre olyan világ fel- 
tárulását akarjuk, amely reális, a szellem 
és az anyag szintézise — a német lélek örö 
kös, minden kákán csomót kereső analízisei 
és bagatelljei helyett! A destruktív pszihológiák 
és relativitások kora lejárt — épen a legutolsó órában 
temettük el őket véglegesen: a lehetséges világ felé 
való legszélsőbb elszántság küszöbén állunk! Lábaink 
alatt látjuk a középkort, a klasszika tegnapját, a miszti 
kát és a megszokott kecsesség utáni ösztönt — nem 
kivánjuk ezek plagizáló újjáélesztését, sem a vékonv- 
pénzü absztrakciókat! A szépség olyasvalami, ami az 
alkotási folyamat közben jön létre! Bátran akarunk 
szembeállani világmásodpercünkkel! Ámde ehelyett 
köröskörül régi bálványok talpraállitását célzó törekvé 
seket látunk, sokan már szellemidéző gesztusokkal áll 
nak a régi előtt és felkuszálják öntudatunk szükséges 
világosságát. Újak,, merészek, amerikainál többek, egé 
szen tiszteletlenek akarunk lenni, a legszebb múlt se 
nyűgözzön le bennünket! A régi állam és a gazdasági 
formák átalakulnak a munkásosztály felvonulásától: a mi 
feladatunk a szellemi élet megfelelő valóságait, az úgy 
nevezett tudományokat és művészeteket a jelenkor 
vonalára hozni. Miért nem festhetünk ma olyan képe 
ket, mint Boticelli, Michelangelo, Leonardo és Tizian ? 
Mert az ember ami öntudatunkban teljes 
séggel átformálódott, nemcsak mert telefo 
nunk, repülőgépünk, villanyzongoránk, vagy 
vasesztergapadunk van, hanem mert egész 
pszihofizisünk átalakult a tapasztalat foly 
tán. Nincsen meg többé bennünk az ember korláto 
zottan individuális fontosságának érzése, mely a közép 
kor szűk városában élt, ahol odafönn csak az a vala 
micske ég volt, ami épen ráfért a művész kezére — 
repülőgépeinkkel átszeljük az étert és kis pontokká 
lettünk a határtalan térben, melynek festésére többé 
nem elegendő a perspektíva . . . Legyen a múlt múlt! 
Aki szépséget akar, menjen a múzeumba! De ne pla 
gizáljunk, nekünk már nem lehet feladatunk a szép 
ember dicsőítése, a naiv antropomorfizmus lejárta 
magát. Napi életünk szépségét a mannequinek, a fodrá 
szok parókamüvészete, egy technikai konstrukció exakt- 
sága határozza meg! Ismét a mehanikai munkafolya 
mattal való koníormitásra törekszünk: hozzá kell szok 
nunk, hogy a művészetet műhelyekben lássuk létre 
jönni ! A mi művészetünk ma már a film! Esemény, 
plasztika és kép egyben! Felülmúlhatatlan! Ez a kis, 
szentimentális élet mehanizmusa — mi azonban nem 
akarjuk, hogy ezek a dolgok továbbra is úgy hassa 
nak ránk, mint a dolgozás, az esőzés és a szunyog- 
csipések magátólértetődőségei, vagy a vasárnapi részeg 
ségé, mely a puftke előtt egyedül teszi mozgóvá a 
jelenségek világát, holott nekünk ez a szépség csak a 
halottiság művészetét jelenti: ha valaki egy élő dolgot 
merev nyugalmi formába foglal, vagyis megöl, úgy az 
teljes joggal lesz halhatatlan De mi élni akarunk és 
meghalni, mi azt akarjuk, hogy a titkos dimenzió és 
hatodik érzékünk, a mozgás hajigáljon és szaggasson 
széjjel bennünket! Hogy tudatára serkenjünk életünk 
nek, annak, hogy ma élünk!! S ezért először is a 
mereven egy dologra összefogott tekintetet akarjuk 
feloldani, mert a mi tudomány által megszélesitett tekin 
tetünk kerek és teljes lett, mert historikusán felvettünk 
nézésmódunkba minden optikai lehetőséget és most az 
optikában továbbhaladunk egészen a fény alapjelen 
ségéiig. Szeretjük a fényt és mozgását!.! És a tudo 
mány megmutatja nekünk az atomban lakozó erők 
önkéntes odaadásának lehetőségét! Mindent a maga 
idejében! Masaccio, Filipo Lippi, Castagno, Piero della 
Francesca, Mantegna, Melozzo Daforli felfedezték a 
világot a maguk korabeli ember számára, a portrét és 
a jellemábrázolást, a görög illuzionizmus továbbvitelét. 
Az optikai szélesedés következő korszaka az impresz- 
szionizmus volt, ennek közvetlen utódai pedig a futu 
risták, optikai szemléletünk bátor megujitói. Mert a 
tizenötödik század perspektívája nem egyéb tehnikai 
segédkonslrukciónál; ugyan ki merne rá vállalkozni, 
hogy a mai embert, vagy a nagyvárosi ucca örök fény 
változását ezzel az eszközzel ábrázolja Ezt az uccát 
lázas mohóságával és mozgásával, melyben a perspek 
tíva csak absztrahált, nem valóságos rész? Mi a futu 
rista analízisektől a középkori mesterek plagiátorain 
keresztül a nekünk való optikához akarunk jutni. Mert: 
mi a művészet? Nonsens, ha csak esztétikai szabályo 
kat szolgáltat ahhoz, hogy a nagyváros geográfiája,
	        
Waiting...

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.