Full text: Ma : aktivista folyóirat (7 (1922), 3)

43 
a mezőgazdaság, az almatorták és a női meJIek között 
biztonsággal tudjunk mozogni! Mi a villamos, természet- 
tudományos festészetet követeljükj!! A hang, fény és 
villamosság hullámai egymástól csak hosszukban és 
rezgési számukban különböznek; az amerikai Thomas 
Wilfred szabadon lebegő mozgó képjelenségekkel 
végzett sikerült kísérletei és az amerikai és német 
szikraállomások hangkisérletei után gyerekjáték ezeket 
a hullámokat megfelelő kolosszális transzformátorok 
segitségével szines, vagy zenei légképzetek módjára 
használni . . . Éjjelente óriási szines káprázatdrámák 
fognak lejátszódni egünkön és napközben ezek a transz 
formátorok hanghullámokra szerelődnek át, melyek 
megzengetik az atmoszférát!! A villamosság lehetővé 
teszi számunkra összes haptikus emanációink mobilis 
színekké, zajokká, újszerű muzsikává való átformálását; 
a taktilizmus, melyről Marinetti azt hirdeti nekünk, hogy 
az ember vele a gördülő szalagok által előidézett érzé 
seinek hatását kiálthatja világgá, pótszer az órómai 
gladiátormérkőzések szadizmusáért, ennek szelleméből 
pattant elő, de semmi újat nem jelent! 
Mi összes érzékeink kiszélesítését és meghódítását 
követeljük! Szét akarjuk robbantani eddigi határait! 
Olaszországból kapjuk Marinetti taktilizmusának hírét! 
0 homályosan fogta nleg benne a haptikus érzés prob 
lémáját és megrontotta azt! Marinetti, Európa legmoder 
nebb embere ellenszenves nekünk, mert a véletlenből 
indul ki és nem a fölényes tudatból. Le minden nem 
vitálissal, le minden megnyugtatással! Képzeljük csak 
el, hogy minden érzékünkkel elvegyült, vagy valamenyi- 
nek csaknem döntő alapja a tapintás érzéke, a haptikus 
érzék, melynek emanációi excentrikus érzésképesség 
módjára a föld 600 kilórnéteres páratakaróján át mint 
kivetitett tekintet a Szinuszig vagy a Göncölszekérig 
hatolnak, — és akkor nem látható be, miért ne tennénk 
észleleteinknek ezt a legfontosabbikát önállóvá, uj 
műfajjá. 
A haptizmust követeljük, amint hogy az odo- 
rizmust is követeljük! ! Terjesszük ki a haptikust és 
alapozzuk meg tudományosan az eddigi puszta vélet- 
lenségen túl! A haptikus művészet meg fogja szélesíteni 
az embert! Mi végre ragaszkodnánk szentimentálisán a 
szem vagy fül régi művészetéhez ? Minek égyáltaíáfí az 
érzések, melyek csak valaminek megtartásában, emlé 
kezetbe idézésében állanak? Az uj embernek legyen 
bátorsága újnak lenni! Engedjük át az élet lefényképe 
zését, a pszichológiát, a lelki és kedélybeli rázkódtatások 
átértését a gyöngéknek, akik nem tehetnek egyebet, mint 
hogy benne vájkálnak, nekünk ezek époly kevéssé 
vesznek el, mint testi mivoltunk, a keménygallérok és 
a női nadrágok. A maguk és Lottika szépségének örök 
imádóihoz olyan művészet való, amilyent a cigaretta 
skatulyák vagy a szappankartonok nyújtanak, mi azonban 
közvetlenül bele akarunk merészkedni teremtő emanációink 
kellős közepébe. Ez nehéznek látszik egy olyan ország 
ban, mint Németország, melyben még nerü volt valamire 
való idea, amit ne tettek volna nyomban e fajta lelki 
árnyékszékének használati tárgyává. Ennek a környéknek 
egyetlen modern embere, Hiilsenbeck Richárd vissza 
vonult a homályba és mi tiszteljük hallgatását! Le a 
német lélek csomósságával! Lássunk hozzá legfontosabb 
testi érzékünk kifinomitásához; éljen a haptikus ema- 
nació !! Le a felületesen értelmezett taktilizmussal, a 
haptizmus a modern életérzés differenciálódása! Építsünk 
haptikus és telehaptikus leadóállomásokat! A haptikus 
szinház az élő sírásóknak ezt a polgári osztályát, mely 
gazdaságosságában és állítólagos ^tudományosságában 
örök téli álomra gubózott be, elcsenevészedett életerejé 
ben fogja találni, felrázni, oszlásnak indítani ! Tudjuk, 
a nagy feladatok léteznek, de nem akarjuk magunknak 
megengedni azt, hogy erőtlenül és gyöngén .imádjuk a 
nekünk elérhetetlen ideált! Végleg el akarjuk vágni az 
összeköttetést a szentimentális hátvédekkel, mint Istennel, 
ideállal, hírnévvel!A mi feladatunk, megküzdeni 
a tö m egr o in anti ka utolsó és legfinomabb 
formájával, és rábírni az embereket arra, 
hogy tudatára ébredjenek mai sürgős és szükségképen 
feladatuknak, mely mindenkit a maga helyén vár és 
hogy ne fussanak többé időszerűtlen óhajok kékvirága 
után, melyeknek úgyis csak a jelen munkájához váló 
gyöngeséget kell leplezniük! Vissza fogjuk utasítani- a 
szédelgő állítást, hogy egy távol jövő ideáljai fontosabbak, 
mint a munka a mi teljes feloszlásban lévő korunkban: 
követeljük annak beismerését, hogy a legértékesebb 
ember és a legnagyobb gondolat sem emelkedik leg- 
kevésbbé sem fölébe a mindenki számára közösnek és 
hogy senkinek sem adatott blyan ideákat meg ragadni, 
melyek nem voltak előre kiképezve az emberi társada 
lom tudatvilágában! Követeljük, vessenek véget 
a kis individualista csalásnak és kijelent 
jük, hogy csak azért támasztjuk az emberi 
érzék-em anáci ők kibővítésének és megújí 
tásának követelését, mert ezt a dolgozók 
osztályában e,gy rettentheteti en és történel 
mietlen ember születése előzte meg. 
Az atomnak tekintett egyén egyetlen feladata: meg 
találni törvényét a saját megkeményedett Énjén, és az 
Énje ellen végzett mindennemű és formájú munka révén 
ebben.az uj, jelenlegi világban kell megvalósuláshoz 
juttatnunk minden, az atomban lakozó erő önkéntes 
odaadását! 
Salut íiux camarades! 
RAGUT H AUSMANN 
Ford.: Gáspár Eridre. 
VERS 
Egész nap fekszünk — a hátunkon — mi meg 
őrült hullák 
és lábunk nagyujjára ültetjük az Asszonyt. 
Éjjel bicikliversenyzőket lihegünk! 
Millió ápolónő fehér sátorral a fején 
puha tejcsarnokokkal a mellein 
körülfolyja testünket 
de füleinkből kifüstöl a faluvégi kutyák vonyi- 
tása 
és szemeinkből megkéselt ludak gágogva rö 
pülnek Dél felé!
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.