Full text: Ma : aktivista folyóirat (7 (1922), 5/6)

r 
12 
L 
7\ Pikabia: Francia dada 
AMAAVUKUTU (ZULU NÉPMESE) 
Egészen kezdetben történt, mikor először jelent meg 
az élet forrása, hogy néhány hegyigalamb lerepült egy 
házhoz. Egy asszony ült a ház előtt. A galambok bemen 
tek és hamut szórtak a földre. Az asszony kiabált. Ez 
férjes asszony volt és nem voltak gyermekei. Az asszony 
azt kiáltja: — Idejöttek, hogy kigunyoljanak engem. 
Látták hogy nincsenek gyermekeim. Ezért szórtak hamut. 
Akkor hat galamb eléjement. Egyik mondta: — Vu- 
kutu. A másik kérdi: — Miért mondod, hogy vukutu? 
Az első megint mondja: — Vukutu. Megint megkérdi a 
másik: — Miért mondod, vukutu? 
Mindez az asszony jelenlétében történt. Akkor azt 
feleli az első: — Vegyél egy tüskét és karcold meg maga 
dat! — A másik azt mondja rá: — Vukutu. Az első foly 
tatja: — Vegyél egy tüskét, karcold fel magadat. Vegyél 
egy kis megalvadt vért, tedd egy edénybe. Zárd el az 
edényt alulról és állitsd félre nyolc hónapig. Alulról 
legyen zárt és a nyolcadik hónapban — mondja a galamb 
nyisd ki az edényt. 
Az asszony kinyitja az edényt és benne talál egy 
gyermeket. Az edényben az alvadt vércsomó mellett egy 
gyermek feküdt. 
A galamb azt mondja az asszonynak: — Vedd a 
gyereket, kösd zsákba és adjál neki enni. Egy másik 
galamb jött és mondta: — Csavard be takarókba és fek 
tesd le házad mögött úgy, hogy a többi asszonyok meg 
ne lássák; tápláld őt olyan bőségesen, hogy rögtön meg 
növekedjék. 
Akkor a gyermek rögtön megnövekedett. 
A férj hazajött estére. Az asszony igen nagy tüzet 
gyújtott. De a férj semmit.sem tudott a gyermekről, mert 
a gyermek csak az alvadt vércsomó gyermeke volt. Az 
asszony előhozza a gyermeket a ház mögül, elmegy vele 
a férj előtt, leül és maga elé teszi a gyereket. Vesz gyer 
mekeledelt, a gyermek elé teszi és mondja: — Egyél egy 
kicsit, itt az ételed, gyermekem. 
A férj elcsudálkozva kérdezi: — Iionnét való ez a 
gyerek? 
Az asszony feleli: — Ez itt az én gyerekem, alvadt- 
vérem gyermeke, galambok gyermeke, akik engem bölcse- 
ségre tanitottak. Azt mondták, hogy karcoljam fel és vág 
jam meg magamat, és vegyek az alvadt vérből egy kis 
csomót, zárjam egy edénybe és ebből gyermek lesz. 
Ekkor a férje örül, hálálkodik és mondja: — Én ma 
vidám és boldog vagyok. Most már van gyereked. Ez igv 
nagyon jól van. Ford: Dénes Zsófia
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.