18
Bérnáth Aurél: Kép
EGYÜGYŰ ZAHARIÁS
A MEGVÁLTÓ
A grundokon állatok füstölgő hulladéka s a meg
sebzett szardiniásdobozok között élt Együgyű Zahariás
a Megváltó.
A lyukas lavórokban már szinültig telt az este és a
trágyadombok köré, mint szent máglyákhoz vándoroltak
a gyertyaszemü kandúrok.
Együgyü Zahariás egy holdsárga esernyő alatt lakott,
ott ahol a mindenféle kondenzesdobozok és a felapritott
magzatok patakjai egymásbazokognak s a sok füszertelen
bádog széles hullámokban hömpölyög a grund tégladokk
jai között.
Ó Zahariás füszerkereskedésének partján csak egyet
len fa ácsorgott öngyilkosok cingár kötélmaradékaival s
kezek csokraival a lombjai között. S amikor az estében
felhúzta a redőnyöket, a kerítések hézagai megvilágosod
tak s a külvárosok csapszékeiből meg a raktárnegyedek
szobácskáiból meg a nagy körutak kis bordélyfalvaiból
meg a templomárkádok kolduspadjaiból meg a tenger
magas gyárkémények alól jöttek zsákbavarrt gyerme
keikkel, lufballon könnyű gyomrukkal és mákszemnyi
szivükkel a szegények.
Amint óvatosan átléptek a hasadékokon, látni lehe
tett némelyik egyszerű villanykörtét hord csak a szive
helyén, s az bizony olyan keservesen világitott, mint a
kiégett lámpácskák az éjfélutános lépcsőházakban vagy
az elhagyott klozeteken.
S aztán jöttek egyenkint és jöttek párosával és szót
lanul letelepedtek a partokon. Fönt egy kis homok
buckón a holdfényü esernyő alatt ült Együgyü Zahriás
a Megváltó.
A közeli bérpalotából tizenkettőkor szokta kihají
tani a vöröshaju bankár az utolsó pléhdobozokat és
akkor beforradtak a kerítések hasadékai és tolvajok és
rendőrkémek és gyilkosok meg alkoholisták már mind
ott ültek mozdulatlan.
Együgyü Zahariás akkor igy szólott hozzájuk:
— Mióta magatok közé fogadtatok csak szegényedni
látlak benneteket. Asszonyaitok számlálatlan bevarrt
zsákot hordanak partjaimhoz, látom melletekben már
mákszemnyire zsugorodtak a lámpások s a gyomrotok
ban látom az agyagból gyúrt kenyereket. S látom, hogy
még azok is meg vannak számozva és felváltva cipelitek
őket. Néha már megálltok a templomok előtt és hinni
próbáltok a tulvilági örömökben és hinni próbáljátok,
hogy talán mégis szénának születtünk az aranycsinálók
iillepe alá.
Én csak egy egyszerű csavargó vagyok, de mon
dom nektek miellőtt szomorúságaim és örömeim vizzé
válnának bennetek, hogy ti olyankor összecserélitek a
világosságot és a kenyeret termő napot a kivattázott
ülleppel. Szavak izét megelégeltem, ideje, hogy széttör
jem közöttünk a prédikációk hazug hidait és erotikus
ligeteit. Cselekedni akarok értetek!
így szólt Zahariás s felemelkedett, vékony lábszárain
macskabőrökkel és tenyérnyi mellén zsákhordók rongyai
val. Feje sárga volt mint a csurgatott méz, karjai üveget
folytak a levegő hálójában, szája egyetlen zöld sikátor
volt.
S amint megindult a törmelék rakások hajszálnyi
gerincén körülötte a kétoldalt morajló tömeggel úgy
tetszett, mint egy holdkoros kötéltáncos.
A tömeg eléje mögéje morajlott s felmutatta a leg
soványabbakat és legformátlanabbakat maga közül.
így értek a kapuhoz, s ekkor egy alig méternyi,
soványka tehén bégetett vágtatva feléjük az utca végiből.