24 
fi 
irt 
fi 
S akkor mondta Zahariás a tehénkének: 
— Te együgyű jóságos lélek, vájjon hogyan táplál 
hatnám népeimet, ha nem szállnék le a földek cselédjei 
hez, a szénégetőkhöz, a bányászokhoz és félelmetes iste 
neikhez: átmenti kereesztjeikhez és barlanglakó véneik 
hez. Leszállók hozzájuk mert fel akarom 5 őket szabadí 
tani élettelen bálványaik alól s az éjszakák és várromok 
legendái alól s ki akarom őket vezetni az éjfelet kongató 
harangok áhitatvermeiből. 
Ha még egy percet késlelkedünk, eltorlaszolják a 
síkságokra induló patakokat és ugaron haggyák a népek 
földjeit. 
Akkor leszálltak s már mélységes csönd volt és éjjel. 
S amint leértek a völgybe, a tehénke menten zöld- 
szemű farkassá változott és az első domboldalra futott 
s ijesztőn felüvöltötte az éjszakát. 
A fák kitárták ablakaikat, s kakukok meg mókusok, 
baglyok meg sakálok kerek szemekkel és álmos fiaikkal 
ijedt szimfóniába kezdtek. - 
Akkor Zahariás csak ment az ösvényen, vállán a halott 
galambbal s mellette zöld szemekkel és borzas sörénnyel 
lépdelt a tehénhusu farkas. 
S amint hármat léptek véres hús szaga terjengett 
feléjük, s a fűgyomru farkas akkor szépen kikerülte az 
első csapdát, amely gyertyás fenékkel és egy baltás paraszt 
sunyi arcával világított fel hozzájuk. 
S amint hatott léptek egy őzike keserves siránkozását 
hallották a második veremben, s Zahariás akkor le akart 
szállni a verembe, hogy kiszabadítsa, de a tehénke eléje- 
állott és mondta: Uram ne szállj te le a verembe, mert 
bizony mondom vénasszony hangja van a siránkozó őzi 
kének. 
S amint kilencet léptek egy templomajtónyi barlang 
elé értek, s az előtt pedig egy kiterjesztett szárnyú denevér 
világított. 
Zahariás akkor belépett a barlangba, vállán a megköve 
sedett galambbal és oldalán a tehénhusu farkassal. 
S amint beléptek a koporsókeskeny folyosóra s tapo 
gatódzva és szimatolva egyre beljebb jutottak, nedves 
agyagos sár szagát lehelték magukba és a folyosó aljából 
vánszorgó füstöt. 
S amint haladtak egyre mélyebben, s a mint a tályogos 
föld egyik felére támasztották fülüket, gyerekek gyufalán- 
gos kórusait hallották keservesen zokogni s amint a 
folyosó másik oldalára tették fülüket, betegek és haldoklók 
utolsó vizióérdőiket hörögték feléjük. S amikor a talpuk 
alatti göröngyöket fülelték, hallották az örökké nyugha 
tatlan cézaromaniákus miniszterelnökök és hadvezérek 
kongresszusát a kriptákból, s ha a fejük fölötti agyag 
menyezetet hallgatództák, hallották a spiritiszták szent 
összejöveteleinek és túlvilág! izeneteinek tompa moraját. 
így haladtak egyre előbbre s ekkor egy patak keresz 
tezte útjukat, amely tenyérnyi széles volt mindössze s 
amelyet csak egyszerűen át kellett lépniök. A patak egy 
keresztfolyosóból jött és torkolott és Zahariás egész vi 
lágosan hallotta benne tovauszni a halakat, gyomrukban 
krajcárnyi verklikkel. S akkor megálltak a patak túlsó 
felén és jobbra és balra szaglásztak és füleltek a kereszt 
folyosóba és hallották jobbról keserves zokogással csu 
rog feléjük a viz és csak hallották balra keserves zokogás 
sal morajlik el a viz. 
S akkor még sokáig füleltek s fejüket néha, mint a 
kakasok feltolták a magasba és bárgyún hallgatództak. 
S ime ekkor jobbról és balról egy pillanatra megvilá 
gosodott a keresztfolyosó és uj források cincogtak fel a 
mélységből és cseppkövek kristályosodtak és gyökerek 
vizet szívtak magukba és aztán csönd lett. 
S a zöldszemü farkas akkor igy szólott urához; 
Uram gyerünk mi ki ebből a folyosóból, emelkedjünk 
mi ki újból a föld színére, mert jaj, mondom, itt megful 
ladt hajnalok világítanak, mert jaj, mondom, itt cse 
csemők énekelnek az agyag közt, mert jaj, mondom, itt a 
vér megissza a vért és megromlik, unokák üldögélnek a 
föld alatt ükapáik megiszaposodott vérével a csontjaik 
közt és röpülni készülnek a bolondos bocik tiszta rétjeire. 
S Zahariás akkor mondta: 
— Nem mehetek én fel a föld színére, meg kell nekem 
találnom a kuncogó szamárfarkot, mert bizony abban 
van a lerágott téglafül, ketté kell harapnom a lerágott 
téglafület, mert bizony abban van az olajforrás, fel "kell 
innom nekem az olajforrást, mert bizony akkor kinyílik 
eszemben a látás napernyője és rátalálok a barlangok 
isteneire. 
S akkor vándoroltak tovább s' a tehénhusu farkas 
akkor már aszott és lompos volt s a megkövesedett ga 
lamb zöld és verejtékes. 
S amint mentek egy második patak elé értek, amely 
utcányi széles volt és jól láthatták a vizben tovauszó 
ágyacskákat, amelyekben mozdulatlan nagyhasu asszo 
nyok úsztak ki kék füstölőkkel a lábaiknál, a föld 
felszínére. 
A patakon egy hajszálnyi fénysugár vezetett át s ők 
akkor hárman ráléptek, s átjutottak a másik partra. S 
akkor jobbra és balra fülelni és szaglászni kezdtek és 
jólhallották jobbról a patak keserves indulását és jól 
hallották balról a patak keserves menekülését. 
S amint igy hallgatództak jobbról és balról hirtelen 
megvilágosodott a patak és hallani lehetett, mint az óra 
ketyegését a parasztok járását a szántóföldeken, amint 
tomporig a patakba ejtették esetlen lábaikat, s hallani 
lehetett a föld alá tölt barmok, elhasznált omnibuszok és 
ócskavas telefónpóznák beszélgetését a civilizációról s 
hallani lehetett a felkoncolt svarmliniák káplárainak 
tompa és egyre ismétlődő vezényszavait. 
De a szamárfarok cincogását nem lehetett hallani. 
S akkor mondta a tehénhusu farkas remegve és véresre 
gyalogolt lábait mutogatva: 
— Uram ülj fel te az én hátamra, uszunk mi itt ki a 
patak mentén a föld felszínére, mert bizony mondom itt 
az értelmetlenség vályúi következnek. 
S akkor szólt Zahariás; 
— Menni fogunk az én utamon, amely nem vezet 
balra, se nem vezet jobbra, hanem vezet előre. Te pedig 
dobd el a lábaidat, amelyek letöredeztek az utón és nyisd 
ki szárnyaidat, mert az út itt meg fog tágulni és te repülni 
fogsz előttünk. 
S akkor a farkas lerázta maradék lábait és felcsatogg- 
tatta szárnyait s röpülni kezdett előttük. Az út pedig 
megtágult magasságában és széliében és hömpölygőn 
beleáradt a végtelenbe. Égboltozatok alatt haladtak titok 
zatosan kihamvó és fellobogó jelek és nyöszörgések kö 
zött és amerre néztek, tompa és fülledt nyári éj volt, 
fűszálak kókadtan ágaskodtak és ernyedtek, a szél sziklá 
nak állt a sziklák közé. 
Ekkor egy egészen olcsó és berozsdásodott bádog- 
krisztus elé értek, amely két keresztbe fektetett gerendán 
csüngött az út torkolatában s a bádogkrisztusnak olaj 
mécses pislogott a bal lábujja alatt. S amikor eléje értek 
a bádogkrisztus csak kioldozta a kötelet a nyakából s 
hangtalanul leereszkedett a földre, az olajmécsest elköpte