Full text: Ma : aktivista folyóirat (7 (1922), 5/6)

24 
fi 
irt 
fi 
S akkor mondta Zahariás a tehénkének: 
— Te együgyű jóságos lélek, vájjon hogyan táplál 
hatnám népeimet, ha nem szállnék le a földek cselédjei 
hez, a szénégetőkhöz, a bányászokhoz és félelmetes iste 
neikhez: átmenti kereesztjeikhez és barlanglakó véneik 
hez. Leszállók hozzájuk mert fel akarom 5 őket szabadí 
tani élettelen bálványaik alól s az éjszakák és várromok 
legendái alól s ki akarom őket vezetni az éjfelet kongató 
harangok áhitatvermeiből. 
Ha még egy percet késlelkedünk, eltorlaszolják a 
síkságokra induló patakokat és ugaron haggyák a népek 
földjeit. 
Akkor leszálltak s már mélységes csönd volt és éjjel. 
S amint leértek a völgybe, a tehénke menten zöld- 
szemű farkassá változott és az első domboldalra futott 
s ijesztőn felüvöltötte az éjszakát. 
A fák kitárták ablakaikat, s kakukok meg mókusok, 
baglyok meg sakálok kerek szemekkel és álmos fiaikkal 
ijedt szimfóniába kezdtek. - 
Akkor Zahariás csak ment az ösvényen, vállán a halott 
galambbal s mellette zöld szemekkel és borzas sörénnyel 
lépdelt a tehénhusu farkas. 
S amint hármat léptek véres hús szaga terjengett 
feléjük, s a fűgyomru farkas akkor szépen kikerülte az 
első csapdát, amely gyertyás fenékkel és egy baltás paraszt 
sunyi arcával világított fel hozzájuk. 
S amint hatott léptek egy őzike keserves siránkozását 
hallották a második veremben, s Zahariás akkor le akart 
szállni a verembe, hogy kiszabadítsa, de a tehénke eléje- 
állott és mondta: Uram ne szállj te le a verembe, mert 
bizony mondom vénasszony hangja van a siránkozó őzi 
kének. 
S amint kilencet léptek egy templomajtónyi barlang 
elé értek, s az előtt pedig egy kiterjesztett szárnyú denevér 
világított. 
Zahariás akkor belépett a barlangba, vállán a megköve 
sedett galambbal és oldalán a tehénhusu farkassal. 
S amint beléptek a koporsókeskeny folyosóra s tapo 
gatódzva és szimatolva egyre beljebb jutottak, nedves 
agyagos sár szagát lehelték magukba és a folyosó aljából 
vánszorgó füstöt. 
S amint haladtak egyre mélyebben, s a mint a tályogos 
föld egyik felére támasztották fülüket, gyerekek gyufalán- 
gos kórusait hallották keservesen zokogni s amint a 
folyosó másik oldalára tették fülüket, betegek és haldoklók 
utolsó vizióérdőiket hörögték feléjük. S amikor a talpuk 
alatti göröngyöket fülelték, hallották az örökké nyugha 
tatlan cézaromaniákus miniszterelnökök és hadvezérek 
kongresszusát a kriptákból, s ha a fejük fölötti agyag 
menyezetet hallgatództák, hallották a spiritiszták szent 
összejöveteleinek és túlvilág! izeneteinek tompa moraját. 
így haladtak egyre előbbre s ekkor egy patak keresz 
tezte útjukat, amely tenyérnyi széles volt mindössze s 
amelyet csak egyszerűen át kellett lépniök. A patak egy 
keresztfolyosóból jött és torkolott és Zahariás egész vi 
lágosan hallotta benne tovauszni a halakat, gyomrukban 
krajcárnyi verklikkel. S akkor megálltak a patak túlsó 
felén és jobbra és balra szaglásztak és füleltek a kereszt 
folyosóba és hallották jobbról keserves zokogással csu 
rog feléjük a viz és csak hallották balra keserves zokogás 
sal morajlik el a viz. 
S akkor még sokáig füleltek s fejüket néha, mint a 
kakasok feltolták a magasba és bárgyún hallgatództak. 
S ime ekkor jobbról és balról egy pillanatra megvilá 
gosodott a keresztfolyosó és uj források cincogtak fel a 
mélységből és cseppkövek kristályosodtak és gyökerek 
vizet szívtak magukba és aztán csönd lett. 
S a zöldszemü farkas akkor igy szólott urához; 
Uram gyerünk mi ki ebből a folyosóból, emelkedjünk 
mi ki újból a föld színére, mert jaj, mondom, itt megful 
ladt hajnalok világítanak, mert jaj, mondom, itt cse 
csemők énekelnek az agyag közt, mert jaj, mondom, itt a 
vér megissza a vért és megromlik, unokák üldögélnek a 
föld alatt ükapáik megiszaposodott vérével a csontjaik 
közt és röpülni készülnek a bolondos bocik tiszta rétjeire. 
S Zahariás akkor mondta: 
— Nem mehetek én fel a föld színére, meg kell nekem 
találnom a kuncogó szamárfarkot, mert bizony abban 
van a lerágott téglafül, ketté kell harapnom a lerágott 
téglafület, mert bizony abban van az olajforrás, fel "kell 
innom nekem az olajforrást, mert bizony akkor kinyílik 
eszemben a látás napernyője és rátalálok a barlangok 
isteneire. 
S akkor vándoroltak tovább s' a tehénhusu farkas 
akkor már aszott és lompos volt s a megkövesedett ga 
lamb zöld és verejtékes. 
S amint mentek egy második patak elé értek, amely 
utcányi széles volt és jól láthatták a vizben tovauszó 
ágyacskákat, amelyekben mozdulatlan nagyhasu asszo 
nyok úsztak ki kék füstölőkkel a lábaiknál, a föld 
felszínére. 
A patakon egy hajszálnyi fénysugár vezetett át s ők 
akkor hárman ráléptek, s átjutottak a másik partra. S 
akkor jobbra és balra fülelni és szaglászni kezdtek és 
jólhallották jobbról a patak keserves indulását és jól 
hallották balról a patak keserves menekülését. 
S amint igy hallgatództak jobbról és balról hirtelen 
megvilágosodott a patak és hallani lehetett, mint az óra 
ketyegését a parasztok járását a szántóföldeken, amint 
tomporig a patakba ejtették esetlen lábaikat, s hallani 
lehetett a föld alá tölt barmok, elhasznált omnibuszok és 
ócskavas telefónpóznák beszélgetését a civilizációról s 
hallani lehetett a felkoncolt svarmliniák káplárainak 
tompa és egyre ismétlődő vezényszavait. 
De a szamárfarok cincogását nem lehetett hallani. 
S akkor mondta a tehénhusu farkas remegve és véresre 
gyalogolt lábait mutogatva: 
— Uram ülj fel te az én hátamra, uszunk mi itt ki a 
patak mentén a föld felszínére, mert bizony mondom itt 
az értelmetlenség vályúi következnek. 
S akkor szólt Zahariás; 
— Menni fogunk az én utamon, amely nem vezet 
balra, se nem vezet jobbra, hanem vezet előre. Te pedig 
dobd el a lábaidat, amelyek letöredeztek az utón és nyisd 
ki szárnyaidat, mert az út itt meg fog tágulni és te repülni 
fogsz előttünk. 
S akkor a farkas lerázta maradék lábait és felcsatogg- 
tatta szárnyait s röpülni kezdett előttük. Az út pedig 
megtágult magasságában és széliében és hömpölygőn 
beleáradt a végtelenbe. Égboltozatok alatt haladtak titok 
zatosan kihamvó és fellobogó jelek és nyöszörgések kö 
zött és amerre néztek, tompa és fülledt nyári éj volt, 
fűszálak kókadtan ágaskodtak és ernyedtek, a szél sziklá 
nak állt a sziklák közé. 
Ekkor egy egészen olcsó és berozsdásodott bádog- 
krisztus elé értek, amely két keresztbe fektetett gerendán 
csüngött az út torkolatában s a bádogkrisztusnak olaj 
mécses pislogott a bal lábujja alatt. S amikor eléje értek 
a bádogkrisztus csak kioldozta a kötelet a nyakából s 
hangtalanul leereszkedett a földre, az olajmécsest elköpte
	        
Waiting...

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.