30
tf. i
a MA testvérid pia az ..Ut f megjelent Novisad
fojtogató szisztémánál, holott nekünk metódusra van
szükségünk. Nem szabad megnyujtanunk a kétértelmű
ség uralmát sem úgy, hogy kívülről uj mázzal vonjuk be,
sem úgy, hogy ok nélkül megszorítjuk az átértékelés
munkáját.
Az első esetben nem értettük meg a művészet mun
káját a fantázián kívül, mely annak arcát divatszerűen
módosítja, hanem ezt a munkát az általános emberi mun
kával egyvonalúnak vesszük: a festő egyedüli foglal
kozásának különféle tények riporteres visszaadását te
kintjük. Ilyenkor a nihilizmus leselkedik a gyorsan holt
pontot ért művészre, mert természete az embernek ra
gaszkodni a bizonyosságokhoz, melyeket a lényegéből
gyúrt törvényekre épített világban érint.
A második esetben útközben állunk meg és kijelent
jük, hogy eljutottuilk a világ végéhez, mert nincs bátor
ságunk tovább merészkedni a szintézis felé és inkább
megmaradunk az analízis mellett. Vannak esztétikusok,
akik a piktura szótárát akarják megújítani, mikor a tár
gyaknak egységet adnak. De ahelyett, hogy a rosszúl
értelmezett problémát félretólnák, festészet alatt továbbra
is változatlanúl a külvilág ábrázolásának módját értik
és előre sejtve az ellenvetést, sietnek hozzátenni, hogy a
tárgy megtartásának célja egyesegyedűl a művészet em-
beriesitése.
Meg kell adni, hogy furcsa szempont, mellyel példá
nak okáért egy motor feltalálója édeskeveset .törődik, egy
szerűen azért, mert nem azt igyekszik utánozni, ami már
van, hanem a nyers anyagból, melynek tulajdonságait is
meri, egy meghatározott célt szolgáló valamit akar terem
teni. ■ •
A festészetnek tehát vissza kell adnunk egy, a jelen
ségektől független realitást.
A zenész sem azt tanulja, hogy a szót vagy a külső
zörejeket utánozza. Veszi a tulajdonságaikban, vonat
kozásaikban, ritmikusság és zengzetesség szempontjából
tudományosan tanulmányozott hangokat és fegyelmezett
organizmusokat alkot, korántsem külső zörejek de
formációit.
Mondjuk meg bátran, hogy a festőnek is ugyanez a
teendője. A festészet realitása — tény. A felület formái
tulajdonságaikban, vonatkozásaikban ritmikusság és
szinezettség szempontjából tudományosan tanulmányo-
zandók. Akkor a festő fegyelmezett organizmusokat
fog alkotni és korántsem tárgyak vagy külső látványos
ságok önkényes deformációit.
Mint ahogy a zenét az emberiesiti, hogy az ember
nek készül, azonképen a festészet is azáltal emberiesűl,
hogy az emberé. Az emberiesités nem memória dolga.
És a kétértelműség magától el fog oszlani. A mostani
zűrzavar helyett, mely hatalmába ejti a művészt, aki
tegnap még semmit se tudott és ma már az általános
felfogáson túlmenő ismeretek szükségét érezve azok
kifejezésében alkalmatlan eszközzel dolgozik, a fogalmak
rendezése minden anyagnak megadja majd valóságos
lehetőségeit. Akkor nem látunk többé sik felületen annak
fölébe helyezett dolgokat, dolgokat, amik indifferens
fekete lappá teszik, melyre valaki egy tétel bizonyítását
irta, hanem be fogjuk látni, hogy a festő hivatása ki
zárólag ennek a sik felületnek meglel-
kesitésében áll s egy uj tény megteremtése felé
tendál, mely beéri avval, hogy él, anélkül hogy valamit
megmagyarázni akarna.
A művészi alkotás e fogalma különben napról-napra
jobban testet ölt. De a realizáció fogalmának határa van.
Mert realizálni nem lehet a titok nyitja nélkül. Elen
gedhetetlen szükség van egy egész tudományos kul
túrára. A piktura szilárd alapot fog találni az aritmetiká
ban és geometriában — formák — és a fizikában —
színek. — A festő akkor tudni fogja, hogy ha a leg
nagyobb szabadsággal akarja realizálni belső Énjének
titkos arculatát, alá kell vetnie magát az univerzumbeli
törvények mozdulatlan alapelveinek. Könnyen lehet
séges, sőt nagyon valószínű is, hogy ezek a törvények
nagyobb rendszerbe helyezve viszonylagosak, ám a mi
biztonságérzetünket kielégiti, ha abban a rendszerben,
melybe magunk beletartozunk, egy világát teremthetjük
meg az érzékelhető formáknak. Aki nem ismeri vagy
tagadja ezeket a törvényeket és azt állítja, hogy ha az
alapelvek örökkévalók, maguknak kell manifesztálódniuk,
azok nem értették meg, hogy ha az organizmusokat al
kotó természet szükségképen egy szigorú processzust
követ, a teremtés müvét végző ember is kell, hogy lelki
ismerete legyen egy nem kevésbbé szigorú processzus
nak. Ezen az igazságon és a belőle levezethetőkön kívül
van az esztétika területén a rút, a rút, mely a törvény
létezésének bizonyítéka.
1022 április.
hord: Gáspár Emire
DON LOYOLÁI INIGO
RICHARD HUELSENBECK cnemet)
A gallionokat fel és lehuzogatják a holdtól elkülönül a
lélek és a lélek zsebe az indiánusokat megtérítettük és a
kurvákat kik a pokoli bíin terheltjei voltak már 8 napja
csókolom a követ melyre urunk Krisztus lábát tette arrnnt
égbeszállt egy szőke gyermek korbácsol reggelenként
napkelte előtt és a békák szent véremet isszák szemeimet
magam mögé dobtam és a vámosok és vétkezők táncoltak
rajta mig lélegzetük elakadt én átlépem a rubikont fe
jemben örvénylenek a szakramentek öszvéreim a váro
sokon át mennek és a nép imádja ó én az árnyéktetőket és
földtáblákat tartom magam elé örömömre ki akarja meg
tiltani ezt nekem ordítással száll föl előttem fel a föld
ABBA ABBA kiáltják a bölcsek utam mögött
ha én lélegzetemet visszatartom jajjongás száll a sír
helyekből
ha én táncolok mondják a farkasok kölykeikhez
hideg úr hideg ur mint ez még
ó bizony mégse azonban egészen
TE VAGY AZ UTAM ÉS AZ IGAZSÁG LÉGY VELEM
Ford: Sánta Pál
PORTRAIT (Újvári Erzsi prózái alá)
A patak ismeri a titokzatosság korálpalotáit
Rétek patak alá tették zokogó fejüket
A réten fű
réten virág
virágon madár
Nap szomorúságával lekaszálja
A patakban ólom van. Ólom. Ólom
madár keresztbe feküdt a patakon
A patakon ólom van. Ólom. Ólom
A patakban
Ólom
Ólom
Patak
K. L.