30 
tf. i 
a MA testvérid pia az ..Ut f megjelent Novisad 
fojtogató szisztémánál, holott nekünk metódusra van 
szükségünk. Nem szabad megnyujtanunk a kétértelmű 
ség uralmát sem úgy, hogy kívülről uj mázzal vonjuk be, 
sem úgy, hogy ok nélkül megszorítjuk az átértékelés 
munkáját. 
Az első esetben nem értettük meg a művészet mun 
káját a fantázián kívül, mely annak arcát divatszerűen 
módosítja, hanem ezt a munkát az általános emberi mun 
kával egyvonalúnak vesszük: a festő egyedüli foglal 
kozásának különféle tények riporteres visszaadását te 
kintjük. Ilyenkor a nihilizmus leselkedik a gyorsan holt 
pontot ért művészre, mert természete az embernek ra 
gaszkodni a bizonyosságokhoz, melyeket a lényegéből 
gyúrt törvényekre épített világban érint. 
A második esetben útközben állunk meg és kijelent 
jük, hogy eljutottuilk a világ végéhez, mert nincs bátor 
ságunk tovább merészkedni a szintézis felé és inkább 
megmaradunk az analízis mellett. Vannak esztétikusok, 
akik a piktura szótárát akarják megújítani, mikor a tár 
gyaknak egységet adnak. De ahelyett, hogy a rosszúl 
értelmezett problémát félretólnák, festészet alatt továbbra 
is változatlanúl a külvilág ábrázolásának módját értik 
és előre sejtve az ellenvetést, sietnek hozzátenni, hogy a 
tárgy megtartásának célja egyesegyedűl a művészet em- 
beriesitése. 
Meg kell adni, hogy furcsa szempont, mellyel példá 
nak okáért egy motor feltalálója édeskeveset .törődik, egy 
szerűen azért, mert nem azt igyekszik utánozni, ami már 
van, hanem a nyers anyagból, melynek tulajdonságait is 
meri, egy meghatározott célt szolgáló valamit akar terem 
teni. ■ • 
A festészetnek tehát vissza kell adnunk egy, a jelen 
ségektől független realitást. 
A zenész sem azt tanulja, hogy a szót vagy a külső 
zörejeket utánozza. Veszi a tulajdonságaikban, vonat 
kozásaikban, ritmikusság és zengzetesség szempontjából 
tudományosan tanulmányozott hangokat és fegyelmezett 
organizmusokat alkot, korántsem külső zörejek de 
formációit. 
Mondjuk meg bátran, hogy a festőnek is ugyanez a 
teendője. A festészet realitása — tény. A felület formái 
tulajdonságaikban, vonatkozásaikban ritmikusság és 
szinezettség szempontjából tudományosan tanulmányo- 
zandók. Akkor a festő fegyelmezett organizmusokat 
fog alkotni és korántsem tárgyak vagy külső látványos 
ságok önkényes deformációit. 
Mint ahogy a zenét az emberiesiti, hogy az ember 
nek készül, azonképen a festészet is azáltal emberiesűl, 
hogy az emberé. Az emberiesités nem memória dolga. 
És a kétértelműség magától el fog oszlani. A mostani 
zűrzavar helyett, mely hatalmába ejti a művészt, aki 
tegnap még semmit se tudott és ma már az általános 
felfogáson túlmenő ismeretek szükségét érezve azok 
kifejezésében alkalmatlan eszközzel dolgozik, a fogalmak 
rendezése minden anyagnak megadja majd valóságos 
lehetőségeit. Akkor nem látunk többé sik felületen annak 
fölébe helyezett dolgokat, dolgokat, amik indifferens 
fekete lappá teszik, melyre valaki egy tétel bizonyítását 
irta, hanem be fogjuk látni, hogy a festő hivatása ki 
zárólag ennek a sik felületnek meglel- 
kesitésében áll s egy uj tény megteremtése felé 
tendál, mely beéri avval, hogy él, anélkül hogy valamit 
megmagyarázni akarna. 
A művészi alkotás e fogalma különben napról-napra 
jobban testet ölt. De a realizáció fogalmának határa van. 
Mert realizálni nem lehet a titok nyitja nélkül. Elen 
gedhetetlen szükség van egy egész tudományos kul 
túrára. A piktura szilárd alapot fog találni az aritmetiká 
ban és geometriában — formák — és a fizikában — 
színek. — A festő akkor tudni fogja, hogy ha a leg 
nagyobb szabadsággal akarja realizálni belső Énjének 
titkos arculatát, alá kell vetnie magát az univerzumbeli 
törvények mozdulatlan alapelveinek. Könnyen lehet 
séges, sőt nagyon valószínű is, hogy ezek a törvények 
nagyobb rendszerbe helyezve viszonylagosak, ám a mi 
biztonságérzetünket kielégiti, ha abban a rendszerben, 
melybe magunk beletartozunk, egy világát teremthetjük 
meg az érzékelhető formáknak. Aki nem ismeri vagy 
tagadja ezeket a törvényeket és azt állítja, hogy ha az 
alapelvek örökkévalók, maguknak kell manifesztálódniuk, 
azok nem értették meg, hogy ha az organizmusokat al 
kotó természet szükségképen egy szigorú processzust 
követ, a teremtés müvét végző ember is kell, hogy lelki 
ismerete legyen egy nem kevésbbé szigorú processzus 
nak. Ezen az igazságon és a belőle levezethetőkön kívül 
van az esztétika területén a rút, a rút, mely a törvény 
létezésének bizonyítéka. 
1022 április. 
hord: Gáspár Emire 
DON LOYOLÁI INIGO 
RICHARD HUELSENBECK cnemet) 
A gallionokat fel és lehuzogatják a holdtól elkülönül a 
lélek és a lélek zsebe az indiánusokat megtérítettük és a 
kurvákat kik a pokoli bíin terheltjei voltak már 8 napja 
csókolom a követ melyre urunk Krisztus lábát tette arrnnt 
égbeszállt egy szőke gyermek korbácsol reggelenként 
napkelte előtt és a békák szent véremet isszák szemeimet 
magam mögé dobtam és a vámosok és vétkezők táncoltak 
rajta mig lélegzetük elakadt én átlépem a rubikont fe 
jemben örvénylenek a szakramentek öszvéreim a váro 
sokon át mennek és a nép imádja ó én az árnyéktetőket és 
földtáblákat tartom magam elé örömömre ki akarja meg 
tiltani ezt nekem ordítással száll föl előttem fel a föld 
ABBA ABBA kiáltják a bölcsek utam mögött 
ha én lélegzetemet visszatartom jajjongás száll a sír 
helyekből 
ha én táncolok mondják a farkasok kölykeikhez 
hideg úr hideg ur mint ez még 
ó bizony mégse azonban egészen 
TE VAGY AZ UTAM ÉS AZ IGAZSÁG LÉGY VELEM 
Ford: Sánta Pál 
PORTRAIT (Újvári Erzsi prózái alá) 
A patak ismeri a titokzatosság korálpalotáit 
Rétek patak alá tették zokogó fejüket 
A réten fű 
réten virág 
virágon madár 
Nap szomorúságával lekaszálja 
A patakban ólom van. Ólom. Ólom 
madár keresztbe feküdt a patakon 
A patakon ólom van. Ólom. Ólom 
A patakban 
Ólom 
Ólom 
Patak 
K. L.