60 
9 
Az uj művészek 
és a Prolétkult 
1. Tömeg = lényegi tulajdonságaiban egyező anyagok egysége. Víztömeg, embertömeg, proletártömeg, 
forradalmi tömeg. De soha se tömeg a viz és tűz, a proletárok és bányabárók gyülekezete együtt. 
A tömeg akcióképességét az határozza meg, milyen percentben egyezők az őt kitevő anyagok lényegi 
tulajdonságai. Ember-tömegről beszélünk: milyen mértékben vannak meg a közös érdekek. 
A forradalmak első szakaszában a helyzet-adta önmagukért való közös érdekek alkotják meg az 
egységet (azaz: teszik tömeggé a matériát) és állítják aktivitásba az energiákat. Ez a forradalom romantikus 
korszaka. 
Ha a forradalmi energiák nem voltak elég erősek ahhoz, hogy az önmagukért való közös 
érdekeket realizálják, a forradalom időlegesen megbukott és következik a második periódus. Ez pedig: a 
tömeg bomlása és egy uj tömegakarat fokozatos kiépítése. Amikor a helyzet nem adja meg a közös érdekeket 
(pontasabban: amikor a helyzet látszólag egyre inkább szétválasztja a közös érdekeket, azáltal, hogy külön 
böző érdekek elé állítja a tömeg egyes elemeit vagy csoportjait) az uj tömegakarat megteremtése: az 
egyéni érdekeken keresztül összetalálkozó közös érdekek megteremtése. A ro 
mantikus periódus után ez a realitás periódusa. A forradalom közös érdekei a mai helyzetben a metafizika felé 
tolódtak el. A dolgozó egyedek mesterségesen szétválasztott egyéni érdeke az a realitás, amelyben megmutat 
hatom és megteremthetem a közös érdekeket, amit a közösség irányába terelhetek. 
Az ut: az érdekek tudatosítása, az érdekek kiválasztásának irányítása, az érdek-körök kitágítása — 
gazdasági és ideológiai területen egyaránt 
Mind a két munka elvégzésére szervezetre van szükség. Az egyiket végzi a politikai párt és (napi vonat 
kozásaiban) a szakszervezet — a másikat a Prolétkult. 
9 
2. A Prolétkult lenne az a szerv, amely az elnyomatásból a saját osztálydiktaturáján keresztül az 
osztálymentességhez feltörekvő ember kultúráját készíti elő. A „Prolétkult" realitás, erőtöbblet, amelyet be lehet 
és be kell állítani a forradalom munkájába és amelynek, hogy ezt a munkát, minél több plusszal, el is végezhesse, 
a megadott anyagi lehetőségeken kivűl, meg kell adni az etikus integritást. 
Az orosz forradalomban a Prolétkultot olyan kulturszervnek szánták, mint amilyen politikai szerv a 
kommunista párt, vagy gazdasági szerv a szakszervezet. A párt forradalmi szerv. A Prolétkult indulása: forra 
dalmi kulturszerv megteremtése. Célja csak ez lehet: a régi esztétikus értékelések lerombolásán keresztül 
megteremteni a kor uj értékeit — azaz: tudatosítani ideológiai területen, az ember közösségbe vivő érdekeit — 
kitermelni az uj összeállásba szerveződött kor etikus maximumát s ezt a maximumot felhasználni a tömegeket 
kitevő egyének pszihéjének átalakításához. 
A Prolétkult hivatalos álláspontja azonban más volt. Nehány idézet: „A Közoktatásügyi Népbiztosság 
szilárdan vallja, hogy neki kötelessége megmenteni a múlt művészi értékeit." (Lunacsarszkij, „Kultúra Teatra" 
I.é. 1. sz.) „Minden formát meg lehet tölteni kommunista tartalommal" tehát a „kísérletre és gyakorlatra kell 
rábízni annak eldöntését, melyik ,irány' áll legközelebb a tömegekhez." (Krpszkaja, kongresszusi beszéd) „A 
proletáriátusnak művészi alkotásaiban, kritikával, fel kell használnia úgy az akadémikus, mint, a legújabb irányo 
kat." (Határozat.) Viszont: „a Prolétkult kemény küzdelmet indít a kubizmus, futurizmus és a polgári mű 
vészetek egyébb beteg formái ellen." (A proletár-művészek határozata az 1920. okt. kongresszuson.) Végül: „Nem 
minden régi művészet burzsoáművészet s a burzsoáművészetben nem minden rossz." (Lunacsarszkij, Vitaestély 
1918. dec. 29. Petrográd, Lassale terem.) 
Tehát: forradalmiság helyett — megalkuvás. Mégpedig nem a cél érdekében hanem ( — ha behatób 
ban vizsgáljuk ezeket a harcokat —) a hatalom érdekében. 
3. „Mig a proletariátus, mint osztály, organizálódik, a régi művészet a „szép" elméletével ugyanakkor 
dezorganizálja a szervezkedő osztályt." (Brik, Iszkusztvo Kommuni 1919.) Mig a gazdasági forradalom háború 
kon, éhségen és kemény diplomáciai sakhuzásokon keresztül verekszi magát céljai kiteljesítése és eredményei 
konszolidálása felé; amikor ott következetesen igyekeznek érvényesíteni az elvet, hogy „jó az, ami a forradalmi 
osztály szempontjából hasznos" — a kultúra forradalmának szervében az előző osztály fegyvereivel folyik a 
harc, az előző osztály szépértékelésének megvédéséért — a korhoz legközelebb álló kulturproduktumok ellen is. 
4. És ez nagyjában, igy van mindenütt. Az uj művészek pedig, akik téves vagy kevésbbé téves, igaz 
vagy kevesbbé igaz produktumaikat mégis csak a forradalmi korszak általuk magukbatudatositott maxi 
mumából dadogják ki, akik az előző eredmények analízisén, az előző osztály-tendenciák, „egyetemes", humanista 
és egyébb szólamok tagadásán keresztül, mégis csak elérkeztek (nem csak gyomrukkal, hanem szemeikkel is) 
a mához — ezek az uj művészek szervezetlenül, csoportok műhelylehetőségeire korlátozottan, állnak, dolgoz 
nak, vagy nem dolgozhatnak, verekednek, vagy marakodnak.