Full text: Ma : aktivista folyóirat (9 (1924), 5)

A TAVASZ már ülteti ártatlan egereit 
árnyéktalanul jóságosak a fák 
tüzből napok fonódnak 
ma hintába kapaszkodik a föld és liliomok or 
szágába úszik velünk 
bánatok gyémántküllőit kiemeljük magunkból 
füleink alatt orgonákat szeretnénk hordozni 
csak a csillagok számlálják gondolatainkat 
eltévedt muzsikusok permetezik az időt 
mi kőművesek 
vagy gépészek vagyunk 
vagy pásztorok. Vajda Sándor 
■BBHHanBHBHaHMMnHinHH 
NAGY fekete éjszakák siratják elveszett állat 
jaikat 
amelyek bemenekültek a tüzek selymeibe 
és anyáik után örülnek 
vállas emberek mellett 
akiknek karjaiban fölmerülnek a tornyok képei 
és hátukon élnek a rengeteg erdő fái 
minden jóság a hatalmas dolgozóé 
szemeivel fölperzseli a háztömböket 
és emeletes hadihajóval fölfedezi az uj szent 
földeket 
és uccákat szánt rajta 
a vakoknak szabad utakat enged 
és elvezeti őket a kosárfonó műhelyekbe 
ahol alázatossággal köszöntik a vakokat 
és elveszik tőlük a gyékényszálakat 
leültetik őket a kályha elé 
és fázó bánatukat 
meleg teával melegítik 
erős dolgozóké a fejsze 
VILÁGJÁRÓ mezők fehérjén kicsengnek a 
születő növények 
és penészes pincékbe dugják kiváncsi füleiket 
a falakon kirajzolódnak az elképzelt javak 
szegényemberek álmai igazgyöngyökké 
kristályosodnak 
és 
föl 
a mélységekből 
föl 
a földre föl a földről 
és a távoli kapukból utakra fektetett lajtorján 
keménymarku dolgos emberek 
mindegyik nyakában hordja az igazság gyöngy 
szemeit 
kezeiket gyermekek apró ujjai fogják át 
otthon 
a kályha mellett 
asszony tördeli kezeit az életért 
mennek az erők 
lépteikkel fölkeltik az elaludt hegyeket 
Kristóf Károly 
Szempontok 
A konstruktivizmus uj világérzés lehetősége. 
Föllépése óta a legkülömbözőbb támadások középpontja. 
Némelyek technikai dilettantizmusnak, építészeti íormajátéknak 
tartják. 
Szerintünk, ami a konstruktivizmust az építészethez köti, az az 
építeni akarás szelleme. 
Mint uj forma (bizonyos irányú világérzés jellegével áthatott 
ismertetőjel, azaz stílus) az építészetben is, mint egyáltatlan 
egész környezetünkben kell, hogy kifejezésre jusson. De semmi 
esetre sem az építészet praktikus föladataival azonos mér- 
nökieskedés. 
Építeni akarás, szelleme, azaz a rendszer szükségessége. 
A konstruktivizmus a semmihez sem hasonló formát, az önmaga 
erejéből alkotott uj formát (saját tartalmát) az egyes ember 
kollektív életét akarja adni, mert csakis önmaga életét, önmaga 
igazságát tudja, mint mindenkire vonatkozó igazat elképzelni; 
ezért kollektív. Tudjuk; nincs abszolút igazság, nincs abszolút 
szép, jó, vagy rossz, szóval nincsennek „törvények" mert a tör 
vényeket az ember alkotta magának arculatához megfelelően. Vol 
tak idők, mikor az ember passzív, tehát nem törvényhozó volt 
(mint ahogy az emberiség tagadhatatlanul legnagyobb része 
mindig, és ma is a törvényhozóknak kellett hogy alárendelje 
magát, éppen passzív voltánál fogva) ilyenkor istent emelt maga 
fölé, vagy „más" egyetlen igaznak, kezdettől fogva álló „igaz"- 
nak lett szolgája. 
A kérdés az,' elismerjük-e a művészetnek, mint tisztultabb, gaz 
dagabb életlehetőségnek, az életre kiható és irányitó erőnek, lét- 
jogosultságát? 
Vagy pedig kizárjuk lehetőségét annak, hogy a művészet, mint 
alkotó, cselekvésre kényszerítő erő, létjogosult. 
A művészet „fölöslegességét" csakis egy teljesen beérkezett, meg 
váltott életben, azaz, lehetetlen állapotban tudom elképzelni. 
Hogy hogyan jut a konstruktivista formában (stílusban) a kon 
struktivista szellem kifejezésre? Hogy egyáltalán hogyan nyil 
vánulhat egy világérzés, egy emberi megalkotottság a konstruk 
tivista „geometrikus" formában? 
Erre kérnek tőlünk feleletet az „okosok" és a „kollektív" csak 
pártemberek. 
Le kell szögeznünk. Mi tulajdonképpen a forma? 
Amit mi forma alatt értünk, az éppúgy áll az o p t i k a i for 
mára, mint a hang-formára és gondolat-formára. 
Forma a Szellem megnyilvánulási alakja. 
A forma nincsen tőlünk függetlenül megadva, az egyes embernek 
azt minden esetben újból kell fölfedeznie, mint ahogyan az élet 
sincs meg, mint megadott norma, hanem az egyes ember újból 
és újból kell, hogy magának fölépítse. Mert ha ez nem igy lenne, 
rég megfelelt volna az ember a kérdésre: 
Mi az élet? Miért élünk? 
Mégis vannak számtalan ismereteink (szavak, nevek, optikai for 
mák stb. stb.) melyek többé kevésbé mindenkinek ugyanazt 
jelentik. 
A bennünket övező formák (jelenségek) művészi munkában való 
visszaadása az embernek nem adna többet, csupán egyszerűen 
leszögeznék „ez van" (igy látom azt ami van). 
A konstruktivizmus érzi magában az erőt a „törvényhozás"-ra. 
Művészi munka az elemek összerendezéséből, egymáshoz való 
viszonyuk eredményéből áll. 
Elemek viszonya = Forma. 
Az optikai elem és a zenei elem absztraktsága mellett, a legmeg- 
kötöttebb a gondolat-elem — a szó. 
Mégis, hogyan lenne lehetséges, hogy a vers vagy más irásmunka 
művészet, és kétségtelenül intenzíven hat, bárha az, olyan 
elemekből (szavakból) áll, melyek átalunk ismert érzésekre, 
tárgyakra, kiterjedésre, tulajdonságokra, színekre, stb. stb.-re 
vonatkoznak, melyeket „ismerünk". 
Tehát ezen elemek egymásmellé rendezése által született meg 
a forma, azaz lehetőség (valóság) — Művészi munka. 
Vers irásmű — gondolat-elemek viszonya, azaz szellem — Forma. 
Az optikai és zenei elem egyáltalán nem „realizálható" nem öl 
töztethető egy már valami „meglevőre" (mint ahogyan eszétáink 
szeretnék azt magyarázni). 
Mert azáltal, hogy egy optikai elemről „megállapítjuk" hogy egy 
egyenes félkör stb. vagy egy zenei elemről hogy „X hang Y dur" 
ezzel magáról az elemről még semmit sem mondtunk. 
New-Yorki repülő-őrség 
De az „okosok" csak azt tudják megérteni, amit egy általuk ismert 
„tapasztalt realitásába tudnak öltöztetni, s ezáltal eleve kizár 
ják a lehetőségét hogy egyáltalán művészetről szó lehessen. Mert 
a művészetet nem közvetve lehet „megérteni", hanem a valami 
máshoz összehasonlitani akarás nélkül közvetlenül csak f ö 1 - 
érezni lehet. 
Az optikai forma (beleértve a szint is) a zenei forma, 
a gondolat forma époly „realitás" mint bármely érzékeink 
kel tapasztalható dolog. 
A konstruktivista mű ezekkel az elemekkel operál. Önmaga: erejé 
ből egészen uj formát, valóságot alkot. Nem valami mást akar 
jelenteni, sejtetni, hanem az önmaga életét, kollektív életet föl 
építeni törekvő világérzést demonstrálja. A rendszer talán maguk 
ban a konstruktivistákban is ma még halvány körvonalakban, 
vagy mint erre való törekvésben (mely az előbbivel értékben 
egyenlő) van csak jelen. 
A konstruktivizmus a rendszer akarása = megépitettség. 
Ennek fölismerésére, vagy e fölismerés előmozdítására semmi 
„útbaigazítást" „magyarázást" nem adhatunk, mint minden korok 
művészi alkotásaihoz, úgy a konstruktivista mű fölérzéséhez is, 
erre determináltnak kell lenni. 
A konstruktivista mű jelzőállomás, egy fölépített világrendszer 
megrögzítése. 
Rendszer, mert az élet összes megnyilvánulásaival szemben, egy- 
szemszögbeli állásfoglalás. 
A konstruktivizmus nem művészeti formaprobléma. 
A konstruktivizmus maga az élet. 
Az élet „célja"; az emberben levő lehetőségek mennél teljesebb 
kiélése. 
A konstruktivizmus „célja"; az (egyes) emberben rejlő értékek 
(lehetőségek) kitermelése, az uj fölérzett törvények (formák) 
demonstrálása. 
A szellem (forma)-megépitettség, vagyis magunkat fölépíteni, 
lehetőségeinket kiélni akaró „építeni akará s“. 
Amit ezen kivűl „cél" nak neveznénk, azok legföljebb az ismert 
frázisai lennének, minden eddigi „izmus“-ok „világmegváltó cél 
jainak". Abban a pillanatban, mikor megtudnánk mondani (frá- 
zistalanul) mi a konstruktivizmus célja, egyenlő lenne azzal, hogy 
fölismertük életünk „célját" s ebben a pillanatban meg szűnne 
az élet. Egyetlen tudott célunk önmagunknak, lehetőleg, maradék 
nélküli kiélése. Önmagunk, vagyis a rendszer fölépítése. 
S igy kell hogy e rendszer életünk minden megnyilvánulásában 
kifejezésre jusson, külömben a konstruktivizmus is, csak felelőtlen 
játék, vagy „művészi" ügy lenne, melynek az élethez csak vajmi 
kevés köze van. 
Glauber Henrik
	        
Waiting...

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.