Full text: Ma : aktivista folyóirat (9 (1924), 5)

I 
í 
j 
! 
I 
A modern lirizmus 
Walter Gropius 
Pierre Bourgeois (francia) 
Modern lirizmus! Álljunk meg tisztelettel e kocká 
zatos szóösszetétel előtt. Nem vált-e általános szokássá 
annak kijelentése, hogy a liraiság első feltétele az örökké 
valóság? 
Ez a közhely tendenciózus. Az örökkévalóság ön 
magában erőtlen és eleve rászorul arra a segítségre, 
melyet a jelen nyújt neki a maga sajátlagos csodáival. 
Egyik művészeti mozgalom sem remélheti, hogy a jövő 
számára évszázadot fog jelenteni, ha nem vetett számot 
a pillanat méltóságával. Sőt azt hiszem, nem lehet elke 
rülni a behódolást bizonyos csak fizikai aktualitásu té 
nyeknek, felszínességeknek, talán gyerekségeknek sem. 
Minden győzelem egy darab önfeláldozást követel; a siker 
feltételezi a kegyetlenséget. Világunk szüntelen változó- 
sága, mely a formák és eszmék fejlődésében impulziv len 
dületet jelent, a kísérleti tudományok roppant felgazda 
godása a mindennapos felfedezések aggasztó atmoszférá 
ját teremtették meg körülöttünk. Kartársaink közül a gon 
dolkodóbbak naponként lázas érzelmi rázkódtatásokon 
mennek keresztül. Ezek enyhítésére elkerülhetetlenül szük 
ség van az ügyes és efemer magyarázatokra. Ebben talál 
ható fel azok szerepe és érdeme, akik a lírai anyagba köz 
vetlen kifejezéseket, prekér célzásokat vittek bele: Jazz- 
Band, közgazdasági hirlapirás stb. De másfelől meg 
mennyi páthosz van ezeknek a művészeknek sorsában, 
akik eljegyzettjei a felejtésnek, mert az elemekből csak mu- 
lékony látszatokat percipiáltak s mégis azok kíváncsisá 
gát ösztökélik, akik ugyanezekben a gesztusokban a hal 
hatatlanság fenségét fogják láttatni! 
Az igazán éleselméjü kritikának ugyanavval a meg 
becsüléssel kellene közelednie a félbenmaradt felfedezők 
höz, mint a teljes hódítókhoz. Ezeknek és amazoknak egy 
formán meg kell, hogy bocsáttassanak az ő bűneik, mert 
hogy igen szerették a modern lendületet. 
Noha ezt a tételt sokan parvenühiuságnak tartják, 
állítjuk, hogy korunk csodálatos plasztikus és morális 
tragédiája egy modern művészet legmagasabb rendű iga 
zolása. 
Valahányszor hozzáértéssel akarunk beszélni korunk 
lirizmusáról, szünet nélkül azokra a szellemi értékekre 
kell gondolnunk, melyek civilizációnk jellemvonásait ad 
ják. Kíséreljük meg ezeknek rövid analízisét. 
Két egymást kiegészítő és egyben egymásnak ellent 
mondó elem határozza meg a ma lelkiségét. Szimbólu 
maink: a klubfauteuil és a rádiográfia. A kényelem és a 
kutatás; a biztonság és a kockázat. 
Ebben a kettőségben van a mi erőnk. Féktelen vá 
gyak és szorongások szunnyadnak bennünk. Félredobtuk 
Félkőlaiúú álását. tee umlhwyrdgov rgdocveniatfsss 
a művésznyakkendőt és a költői frizurát; irtózunk a túl 
zott gesztusoktól — és mégsem hagyunk fel az ismeretlen 
kutatásával, melynek célja a csodálatos kihüvelyezése. A 
gépkonstruktőrök és nagyiparosok mohón élvezik tár 
sadalmi helyzetük privilégiumait; és mégis dús kényel 
mük közepette minduntalan uj, mindig vakmerőbb és 
nyaktörőbb „kombinációd ingere ragadja magával őket, 
Mit jelent ez? Azt, hogy a mi korunkban az üzletember 
és a művész nagyságát egyformán az teszi ki, ha egy 
szerre a legkisebb és a legnagyobb erőfeszítésre töreksze 
nek, a hasznosra és a csodálatosra, az organizációra és 
a prófétaságra. 
Ebből a kettősségből következik a pragmatizmus és 
az intellektualizmus szintézise. A feltalálás bravúrja és 
a rendszeresség végre összetalálkoztak. Az intelligencia 
izgalmas sors felé vonja az intuíciót. 
Valamint a filozófiai és társadalmi mechanizmus a
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.