Full text: Ma : aktivista folyóirat (9 (1924), 5)

Walter Gropius 
Atonális zene 
Josef Matthias Hauer (Wien) 
Rhytmos és Helos 
A zene két pólusa 
Rhythmos a „hang“-sulyozás, amely éppen a 
„hang“-zörejjel, a hanggal, annak Oberíon-sorával, a 
tonálissal, a racionálissal — az individuum egyénisé 
gével is: Temperamentumával, Fajiságával — sa puszta 
fiziológiaival: az animálissal is a legmélyebben egybe 
van nőve. („a vérünkben van“: „a csárdás a lábunkban 
van“.) 
Melos: a hangok közti mozgás, feszültség hang 
és hang között, az intervallumok mozgási momentuma, 
a mozgás önmagában: a nem tonális, az atonális az 
irracionális, a személytelenség: az, ami lényegileg a 
melikusat, a melodikusát, a íulajdonképeni zeneit képezi. 
Az ellentét az instrumentumokban is megnyilvánul: 
a zenekari hangszerek (hegedű, kürt, fuvola. ..) 
tonálisak, mivel hangjaik, fogásaik stb. alaphangok 
nak „Oberton a -scraihoz vannak kötve (F-kürt, B-klari- 
nétt, a hegedű üres húrjai); 
a billentyűs hangszerek (zongora, orgona, harmo- 
nium, celesta) atonálisak, mert hangjaik egymástól f ü g- 
g e 11 e n e k, intervallumaik nincsenek alaphangok 
hoz kötve; 
az emberi énekhang egyaránt lehet tonális (dudol, 
jódlizik — fiziológiai értelemben) vagy lehet atonális 
(ha énekel és mond: tisztán melikusan). 
Rhythmos és Melos ellenséges elemek, melyeket egy 
mással kibékíteni a művész tulajdonképeni feladata. 
A melódiában és annak harmóniájában 
lehet a kettőt megbékíteni. 
Képzeljünk azonban el egy melódiát, úgy előadva, 
hogy minden hangját más instrumentum játsza, más és 
más mellékhangjaival, „Oberton“-soraival: még a leg 
jobb muzsikus sem hallaná a Melost, a melikusat, a 
tisztán melodikusát. 
Ebből logikai biztonsággal következik a kardinális 
zenei alaptörvény: 
Minél egyöntetűbbek a hangok és fokaik, 
annál jobban és könnyebben hallható a Melos. 
Intonálásnak nevezzük e hangok kiegyen 
lítését különböző mellékhangjaikkal és „Oberton“-soraik- 
kal. 
Temperálásnak nevezzük a hangsor fokainak, 
az intervallumok lengéseinek törvényszerű kiegyen 
lítését. 
A hangok és hangközeik ilyetén való kiegyenlítésé 
nek legtökéletesebb formája, azaz a tiszta Melos 
az atonális hangszerek egyenletes temperál á- 
s á b a n és a jőltemperált emberi énekhang által érhető 
el. 
Minden hangszert jellegzetes sajátosságainak meg 
felelően kell kezelni. 
Fia tehát a hegedűt, ezt a tonális hangszert 
helyesen kezeljük, úgy tonális muzsika keletkezik 
a hangnemekben (melyekben harmad és negyedhangok 
is előfordulhatnak) vagy dúr és mollbas, mint Haydn 
és Mozart-nál. 
Ha azonban helyesen zongorázunk^ ezt a „jóltem- 
perált“: ...atonális hangszert helyesen kezeljük, 
akkor atonális zene keletkezik: jóltemperált zene meg 
határozott hangnem nélkül, mely a mi egyenletes tem-
	        
Waiting...

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.