Full text: Ma : aktivista folyóirat (9 (1924), 5)

i0guiiJ3M 'o 
Április tizenharmadiki eset 
A tagjai kicsit fájtak még, azért keményen lépkedett. 
A vidéket itt körül még nem ismerte, zsebeit megtapo 
gatta, jobb vállát felhúzta, ez volt a rendes szokása, ha 
valami izgalomfajta érte. A nagy sárga háznál emberekkel 
találkozott, aztán továbbment, ott csendőrök állitották 
meg, egy házba vitték, a francia határállomás volt. 
Nyugodtan és kemény szavakkal beszélt, a kiejtése 
valami különös volt, de mindent megértettek. A ha 
tárrendőrség vezetője, rosszfogu, megsavanyodott, 
epebajos szikár tiszt, biztosra vette- hogy kémet fogott, 
nagyon örült, hogy ötven éves korára mégis csak karriért 
csinál. Huszonnyolc éves volt, mikor idehelyezték, az 
egyik osztályfőnök elszerette a feleségét, ezért botrányt 
csapott. 
— De igen, én a holdból jöttem, legyenek szivesek, 
ne csináljanak nehézségeket, különben is, táviratozza 
nak. 
A fővárossal érintkezésbe léptek, bár az idegennek 
papirjai nem voltak (ahogy leért, a jobb foggantyut 
erősebben rántotta meg, a gép összetörött, lángokban, 
a hátsó ülésen az okmányok is, mesélte ő) mégis a követ 
ség kétségen kivül igazolta hogy a Holdbéli Látók Köz 
ponti szövetségének egyik tagja az idegen. 
A nagy bankettek megkezdődtek, ünnepélyes fogad 
tatás, az újságokban hasábok, a márvány köztereken és 
a felhőcirkálók tetejéről a radiophonok beszéltek. Egy 
nap alatt minden elnök, minden vezető, minden főválasz 
tott felkereste. A nagy vacsorán történt azután, az első 
meglepetés. Az idegen, ahogy koccintottak rá, nem ivott 
bort. Nem sértődtek meg, mert azonnal megmagyarázta, 
hogy náluk nem szokás bort inni, nem is esznek, ők 
ilyenek, hozza rokoni üdvözletét. Az újságok erről bőven 
beszámoltak, a kinematográfok a poháreltolás pillanatát 
mindenütt vetítették, egy nagy borkereskedő cég tiz millió 
dollárt ajánlott fel neki, ha az ő borából mégis iszik. 
Egész rendes dolog volt, az amerikaiak azt mondták, 
egészen jól dolgozik. 
Naponta jöttek meglepetések. — A Világbank euró 
pai fiókjainak vezetője megkérte őt, közvetitse össze 
köttetésüket hazájával. Ennek ellenében felajánlott kisebb 
országot, szigetet, világrészt, amit kiván. A holdbéli 
ember először nem értette meg, mit akar, azután azt 
kérdezte- hogy minek az neki. Ö ugyan hallotta, hogy 
itt lent vannak bizonyos birtok, tulajdon cimü tárgyak, 
illetve a tárgyak ilyen neveket kapnak, ha valami kiválasz 
tott ember közelében tartózkodnak és azok rendelkeznek 
felettük, igy értette meg nagy nehezen a földi nyelvekben 
lévő enyjém, tied, satöbbi szavakat, azonban ezeknek 
praktikus értelmét, hasznát, okosságát, célszerűségét nem 
tudta felfogni. Fényjelezte világosan a holdbeliek villogó 
nyelvén az egyik akadémia filológiai professzorának, 
micsoda gondja lehet mindenkinek és micsoda kompli 
kált dolog lehet az, hogy ellenőrizni kell és nyilvántar 
tani kell és fel kell ismerni, hogy minden egyes tárgy 
külön-külön kié. 
Csöndes ember volt, mosolygott, felhúzott szemöl 
dökkel csóválta a fejét. 
És igy jöttek egymásután az érthetetlen és csodálatos 
dolgok, amiket hűvösen és udvariasan, kicsit nevetve 
háta mögött, itt-ottan a városokban tudomásul vettek. 
De egyik sem volt káros. 
— Egész kedves bolond ez a holdbéli — mondták, 
sőt volt olyan, aki a vállát is megveregette. 
Aztán megtörtént. Először kicsinyesen és gomo- 
lyogvajCselédpletykaként mondták csak a szálloda pincérei, 
aztán mindjobban elterjedt, végül, tán az ötödik napon,
	        
Waiting...

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.