Full text: 365 : aktivista folyóirat (10 (1925), 2/3)

58 
Szomorúságot összetörni a szívben meg nem épített 
terveim s ó távozó barátaim a reggeli vonatok 
ablakaiban 
a gyűlölet itt van de az erdő felkuszott az ég kötelein 
a fény közelében tartózkodunk 
leheletedben érzem a józan ember részegségét 
örvénylés a halanték körül s a megsebzett szarvas fájdal 
masan bőg a csöndben a megfeketedett tüzek alatt 
szomjúságom 
kiöntöm mint a megülepedett vizet a dolgok beszélnek 
hozzám s nem tudom ki vagy s hogy fehér vagy 
vörös-e a kapu ami becsukódott mögötted 
nem kell hogy a varázsló kezei érintsenek asmerem a 
vihart ami az éjszaka slepjében kisért 
forgólépcsök ahogy a színházakban kívánják s a tőid 
ből kiszakadnak a csillagok gyökerei 
hideg fémek siklanak szemeid mélyén 
egy ember fölérkezett a hegyre 
az ágakon látni ahogy a vér megfagy 
59 
Fiatal lány alszik az éjszaka mélyén az elsülyedt 
vánkoson alszik gyantamezőket lélegzik 
vérengző állataival a moziigazgató elvonult a 
horizonton 
ismeritek a kérdést ami a szemek kutjából emel 
kedik föl 
kisgyermek a kerekek előtt kinyitott szárnyakkal 
szerelmünk árnyékát legyezzük kiáltásod át 
töri a falakat 
igy törüljük le a táblát amire életünket rajzoltuk 
nem tudjuk merre visz a hajó amin ülünk 
egy felhőrongyra van feltéve minden 
nyugtalanság átvérzett köd 
beszélgetek veled az elvonult színben az éjszaka 
vastraverzeiben és a telefonkagylók zúgásá 
ban 
egy vörös hajú fa nő föl a lány ablaka előtt 
tenyereimen átszűröm a világosságcsöppeket 
lábaink alól 
naphorgonyok emelik a tavaszi földet rokonaink 
a kiengesztelhetetlen vadászok és a kormány- 
rudak kezelői 
60 
Fölemellek hogy lássanak kőből vagy te elrejtett 
karmokkal és fényerekkel a homlokodon 
a hang és szín törvénye nem idegen nekem és 
meghatározza előttem a tájat 
lassú mozdulások az unalom f lhői esőznek 
ellenségeink átlátszó tagokkal ülnek a kanálisok 
rácsain 
megzsufolt pillanat 
a harcok trombitái összetörtek 
anyja mellén kövéren csüng a magzat s k tudja 
mi lesz belőle 
a könyörületes ábrázatot keresem akit valaha jól 
ismertem gazdátlan tányér az asztalon a fa 
hegyén egyedül él a madár és fekete éneket 
sir 
nyissuk ki az ablakot ahonnan a győzelem em 
bereit látni 
összetartozás szavai kikelnek a homokban 
mellettem vagy és a tied vagyok énekelj a sötét 
házak között isten bárányai menetelnek 
Kassák Lajós 
HANS SUSCHNY 
Középen áll a nagy hegy 
két fogantyúja van és elektromos óramüve 
minden este jön a babasszony és felhúzza 
akkor ő elvándorol a hideg síkságra az éhező 
kertészekhez 
átmelegiti őket forró gyantájával 
reggel fáradt 2 méterrel alacsonyabb 
és egész nap csúcsa felépítésén 
dolgozik 
Alitok a nagy mezőkön sárga karjaitokkal dél 
zóna végtelen fái 
törzseitekben néger gyermekek nőnek és 
zabolátlan testvérkéik nyitott szemekkel 
mióta az átlátszó üveglapok a sivatagok és kis 
erdők mély árkaiból bugyognak 
azóta a vakok és szegények puha kéreggyürüi- 
teken felkusznak a nap tiszta fényébe 
fehérek a ti gyökereitek, fekete a mézetek és 
sárgák az ötlevelü magvaitok 
Kéreg vagy testem körül mely a homokbuckán áll 
két fényes lap között megyünk és keressük szem 
lámpáink csomóját 
lábaink alatt forognak a mezők és barna uccák 
tölcsért futsz a nedves földbe 
kúthoz viszed a fénykorsót és ledobod 
lenn a fekete tükörben látom gyermekarcod 
Ford: Gáspár Endre 
Az eldologiasodás 
és az uj művészet 
A proletáriátusnak, mint társadalmi típusnak jellegét 
Marx hátrahagyott müveinek második kötetében a követ 
kezőkben határozza meg: „A proletáriátust a kapitalista 
társadalmi rend termelte ki magából. A tőkés osztály 
szakadásával a proletariátus is elszakadt az emberséges 
ségtől. A különbség csak az, hogy mig a tőkés osztály 
ebben az eltávolodásban jól érzi magát annak fentartá- 
sára törekszik, hisz a hatalmát köszönheti neki s lát 
szatra kiéli benne magát: addig a proletárt tönkreteszi 
ez az elembertelenedés, amelyen nem tud változtatni s 
ami őt állati sorba taszítja le. Az „eltávolodás" (Selbst- 
entfremdung) amiről Marx beszél, a termelési rend struk 
túráját tükrözi vissza, annak az áruprodukciónak rend 
jét, amely tökéletesen eltakarja a mögötte rejlő emberi 
viszonylatok valóságos mivoltát... Megváltozhatatlan- 
nak tetsző vonatkozások rendszerébe születtünk bele, 
egy „második természetbe", amely épp oly kérlelhetetlen 
törvényekkel uralkodik el rajtunk, mint az első. Ez a 
„második természet" a termelési rend munkavilága, mely 
egyforma szigorral kényszeríti törvénye alá a tőkést csak 
úgy, mint a munkást. Ez a rend s a föléje épített morál 
a tőke érdekében, a munkás ellenében s a meglévő álla 
potok fentartása érdekében működik: szerepének legfőbb 
bizonyitéka, hogy morálját, tudományos köntösbe öltő-
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.