44 
Dermedt kolostorok 
Szobák félnek a folyosókon 
A tejeskávé meleg illata 
Krisztus gombolja cipőit 
A felébresztett első villamosok 
Bálok késő asszonyait 
S a széttárt bluzu leányokat várják 
Nehéz csillagok fürdenek a Szajnában 
De a fecskék már 
Az ég kályhájában cikáznak 
Egy kávéház szemét hunyorítja 
A pályaudvarok előtt nagy fehér hollók keringnek 
„Matín“ „Humanité“ 
Nehéz fejeket himbál a földalatti 
Fűinek akár egy menhelyen 
S e pillanatban 
Egy megfésülí fej 
(fénykép az első oldalon) 
Legördül a fogház mögött 
Szegény ember! 
De a mi süteményeink vajasak. 
A nyár robban 
Akácía gránátok 
Ki küldte őket? 
Számtalan szív amelyek elnyelnek 
Milliárdnyi barát 
Minden levél egy fogoly remény 
Minden madár egy alig elfelejtett bánat 
0 énekeljetek 
A szél lassan hímbálja a világot.