Finnország nyírfái között növekszik
Ez a szép acélnéger
A legnagyobb szomorúság akkor ért
Mikor levlapot kaptál Corogne-ból
A szél halkan elcsitúl
A mozaikosok férne
Minden jóval szomorúbb mint egykor
Minden földi isten ifjúságát ítthagyja
Az univerzum panasza a te hangodon forr
És az újszülöttek hármasával buggyanva
Jönnek folyton
SAINT-HERRY
MUZSIKUSA
És végre is köszönthetek lényeket akiket nem ismerek
Előttem haladnak el és összeverődnek távol
Mialatt minden ismeretlen nekem amit bennük látok
És reményük nem gyengébb mint az enyém
Nem ezt a világot éneklem sem az idegen csillagokat
Éneklem összes lehetőségeimet kívül e világon s a
csillagokon
Éneklem a kóborlás örömét és a belehalás gyönyö
rűségét
1913 május 21
Ti halál kísérői halk mardosások
Legyek milliói ragyogtak szerte
Mikor egy szem orr és fülnélküli ember
Elhagyva Sébastot befordult a rue Aubry-Le-Boucher-ra
Fiatal volt és barna eperszínű orcával
Ember ah! Aríane