De mi akik egymástól távol élünk és meghalunk 
Kitárjuk karjainkat s ezen a sinen tovagördül egy hosszú 
tehervonat 
' 4 
Te sírtál mellettem egy fiáker mélyén 
És most 
Hozzám hasonlítasz hozzám hasonlítasz boldogtalanul 
Mi hasonlítunk egymáshoz mint az elmúlt század építé 
szetében 
A toronyszerű magas kémények 
És most mi magasabban haladunk és nem érintjük többé 
a földet 
S míg a világ élt és változott 
Az asszonyok kenyértelen nap hosszú menete 
A rue de la Verrerie-n a víg muzsikust követte 
Menet ó menet 
Mikor a király hajdan Víncennes-be ment 
Mikor Párísba a követek megjöttek és 
Mikor a sovány Suger sietett a Szajna felé 
Mikor Saínt-Merry-nél elhalt a zendülés 
Menet ó menet 
Az asszonyok tódultak egyre mindenünnen 
Elözönlötték a szomszédos uccákat 
És igyekeztek nem nézve semerre 
Követni a muzsikust 
Ah! Ariane és te Paquette és te Amine 
És te Mía és te Simoné és te Mavise 
És te Colette és te szép Genevíéve 
Reszketve és büszkén haladtak 
Könnyű és gyors léptük 
A dallamos muzsika után igazodott 
Mely vágyó fülüket vezette 
Az ismeretlen egy eladó ház előtt pillanatra megállt 
Elhagyott ház 
Törött ablakokkal