hetik hasonlatokból, sőt ellenkezőleg: a két többé-kevésbé távo 
labb eső realitás egymáshoz való közelítése, vagy mondjuk 
asszociációja hozza létre. És minél nagyobb témát és gon 
dolatkört emel a magasba és hoz egy színre ez a realitás, a kép 
annál kifejezőbb lesz emotiváló erejében és költői valóságában 
s az egymástól távolfekvő fogalmak asszociálása valami különös 
és egészen szokatlan mélységét tárja fel a költői szépségeknek. 
Csak természetes, hogy ezt a képekben kifejezett, megfog 
hatatlan lényeget, amely maga a ráció vonatkozásaitól gyakran, 
egészen idegen, nem lehet kifejezésre juttatni azzal a francia 
nyelvvel, amely az évszázados logikai fejlődés tiszta eredménye. 
Tehát elsősorban ezt az örökölt nyelv szókötéseit, mondattanát 
kell áílényegesiteni egy olyan hullámzó, lebegésszerü nyelvvé, 
amellyel ki tudják fejezni irreális képekben ömlő e fentebb jel 
zett gondolati elemeket. Ekkor bukkantak rá a szimbolista köl 
tőre, Rimbaud-ra, akit bevallottan, vagy hallgatagon elődjüknek 
vindikálnak. Az Illuminations, de különösen a Saison en Enfer 
költőjének formailag poémes en prose-okban Írott vizionáríus 
költeményei, a formát áthidaló különös hallucináló nyelvével, 
tiszta példákként állottak előttük. 
Ez a költő már 1873-ban írja az „Alchimie du Verbe“- című 
fejezetben: „Szabályoztam minden egyes mássalhangzó alakját 
és hullámzását és az össztön-ritmusokkal kérkedtem felfedezni 
a költői igét, amivel hozzáférhető lesz számomra, ma vagy hol 
nap minden értelem" Rímbaud-nak ez a mondata később bizo 
nyos módosítással egyik esztétikai tétele lesz az uj francia 
költőknek. 
Miután a formát és a kifejező nyelvet megtalálták: szabályoz 
ták a mondatokat és a szigorú modatkötéseket felbontották egy 
első pillanatban érthetetlen, lebegve úszó sorokra. E gondolatok 
azonban csak a legtisztább költőiesség mellett érhetnek el hatást 
mig a kötött vers ritmusát és rímeit az érezhető tökéletesség 
s a belső ritmus pótolja. 
* 
A költészet, mint a szellem megnyilatkozásának elsődleges 
anyaga legkönnyebben tükrözteti vissza mindazokat a gondola 
tokat és eszméket, amelyek egy kort uralnak. így magyarázható 
az, hogy napjainkban, mikor az általános érdeklődés középpont 
jában a regény áll, az úgynevezett új szellem mégis a versben 
jelentkezik. Ez az új szellem azután alapjában változtatta meg