3ó
LES MESSIEURS
ÖN WW 67
ujjaim megsültek a bogárkában
180-5
a gyorsvonat
Kéjgyilkos az ólom-csövekben, Uram frankban
fizetek (la puella)
tojássárgája + villanykörte
szivem villanykörte szőr
megcsókoltam la puella
(la puella la puella)
lábammal a sárga csillagot
W
kék az izé
W
W
W
67
Bombay
Mész.
TEKÉP
Zöld lépcsők vezetnek fel méhedbe.
Te
Leborulás — — —
! ! tér. ! ! tér.
Te ferde síkokon támolyog
Száguldások:
Kavarodás
a teremtés kavarodása
az összeomlás kavarodása:
Leborulás
Leborulás.
— — — : Narancs-szemti gyermekem sir
reszketésedben.
. : 'i
ÉSKÉP
Utak rázódnak
Felszurás
Kék kering szőkeséget
Hold terez ványadtságot
Nyál
Támolygás
Támolygás Támolygás
Csecsbimbó!!
Gerincek bicsaklanak
Bicsaklás Spirálforgás
És szétőrülnek
És
És És És
Kudlák Lajos
MESE A MOSZAT-
ZÖLD EMBERRŐL
BARTA SÁNDOR „MESE A TROMB1TAKEZÜ DIÁKRÓL"
CÍMŰ MEGJELENENDŐ KÖNYVÉBŐL
Szakála volt a moszatzöld embernek s nagy, vizes
szemek ültek a homloka alatt, mint a tejüveges gyertyák.
De még sem hívták őt moszatzöld embernek, mert égő,
vörös haja is volt neki és utcákban, aranyfeszüleíes
templomokban meg a szép, kiborotvált bürokban, mint
egy szent lampiont hordozta magát.
Csak láttátok volna őt este a legmagasabb csillag
alatt, amint egyszerű fütyülőjével maga alá sülyesztette
a remegő tornyokat s a lehorgadt elevátorokat. Sikátorok
torkában, határok hintájában láttátok volna, amint póz
nára szúrt véres macskafejjel beijesztgetett a haldoklók
kórtermeibe. Vagy láttátok volna őt, amint egyszer
sürgönydrótokon úszott félkezén az éjszakában.
De ti őt nem láthatjátok, mert nincsen nektek rönt
gen szemetek, mint neki, aki immár izes fényből vagyon
csak és jószagu hangokból. És nem láthatjátok őt szi
várványok kapuiban vándorolni és nem láthatjátok őt a
lokomotivok szemeiben.
De azért gyertek, mert most már kénköves máglyákon
énekel az este s a szomorúság tábláival ő most sülyed
le éppen, a legcsendesebb tó közepén.
A tónak nem volt feneke. És aranycellákban úsztak
benne az őrültek. És az olajpuha vízben megfoghatták
egymás kezét. És ahova léptek kihajtottak az üvegpálmák.
Ó ki tudja, hogy őrültek voltak-e?
Csak az egyik cellában tüzes kupon ült egy asszony
és hangosan beszélgetett a rubintszemü halakkan
És igy beszélgetett:
Kicsi ember keres engem lámpással, ágy alatt keres
engem, matrac belében kályha parázsában, keres engem
fazekak fenekén. Nagy húsos ember keres engem pum
pával ágya enyvében, mit szombaton szépen odakészit-
getett, hogy megint pukkanásig pumpálja a hasamat.
De jaj! ki korom voltam kályha csövében, íz voltam
tányérok alján, penész voltam mosódák falain, egy őszi
napon a legkisebbik teknőben kieveztem a reggelbe.
Házak megnyílt tetői alól felém bégettek a gödölyés
árvák, a kisurolt csapszékekből férfiak legszebb lelkűket
imádkozták felém.
De én akkor már ég és föld közében úsztam.
Ó mert kék hajamat drótnak húzták országutak
mentében, ezüst fogaimat nagy uraknak eladogatták,
meleg szép mellemet szombatokon elszombatoztam.
Tudom én kutyák ugatták: kopasz asszony úszik a
teknyőben, tudom én rendőrök noteszukat pingálták,
tudom én tornyokból prókátorok törvényt versenyez
tek rám.
De ekkor én már magasságok és mélységek fölött
egyformán eveztem, a karjaimban tejjé vált a csönd és
minden szomorúság megtalálta mását.
Ezt mondta a kopasz asszony és szemeiben halott
patakok muzsikáltak.
A másik cellában pedig állt egy galambfejü ember,
szép gyereksimogató kezekkel és szentelt kanócokkal a
szemeiben.
De jaj a zsebeiből meleg gyerektérdek csurogtak
és lánykák szőke térdei voltak azok és búzavirág szemük
benne úszott a galambfejü ember gyomrában. Ez pedig
igy beszélt a selyemhusu csigákhoz: