Ludwig Hilbersheimer
Az architektúra felé
Az utolsó évtizedek művészete a tények előli menek
vés volt. Mivel az ember a társadalmi élet problémáival
nem jutott előbbre, a miszticizmushoz fordult. A meta
fizikai spekulációk tömegében elfelejtették a jelent és annak
feladatait. Az élet alakításához hiányzott az akarat. Fele
lősség nélküliségből szűkös élniakarásból a művésziesen
idealizált múltba menekült. A jelennek azonban, sokkal
inkább, mint más koroknak, meg kellett birkóznia vilá
gunk realitásaival és megrázkódtatásaival. Alkotó racio
nalizmust követelt. A szellemiség forradalmositását hozta
létre a politikában, tudományban és művészetben. Sok
experimentális keresés után a művészet megtalálta az
utat a valósághoz. Az illuzionizmust, mely a renaissance
óta a művészet egyedüli célja volt, ad abszurdum vezette.
Üj értelmet teremtett a környező világ dolgainak fölfogá
sára. Ma már nem elég jó képeket festeni, szobrokat
formálni, esztétikai rendezéseket véghez vinni, hanem a va
lóságot kell alakitani. Nem kópiákat festeni, hanem alako
kat formálni. A művészet képző törvényeit a térre, mint
realitásra kell átvinni. Meg kell kisérleni a ma még re
produktív erőket, a produktív munkálkodáshoz átvezet
ni. Ezt a ténykedést tudatosan ápolni. Mert célunk: a
világ és az emberi kapcsolatok rendezése; a felelős mun
kát előmozdítani, a legfontosabb és legjelentősebb élet-
nyilvánulásokat szabályozni. Csak az egy meghatározott
területen koncentrált összes müalkotó erők, a biztos cél
kitűzés vezethet a szükséges eredményekhez. Az architek
túra az a terület, mely a legtöbb problémát képes megol
dani. Innen az összes újabb művészeti irányok tendálása
az architektúrához. Legelőször a képsikot architektonizál-
ták. Már az expresszionizmusnál is észrevehető a kép
zőeszközök tisztulása. A képépités struktiv elvek szerint
történt. De az expresszionizmus nem jutott tovább a lélek
szférájánál. Szubjektív akarás és lelki elhomályosúlás hát
ráltatták a forma logikus kifejezését.
A kubizmus tudatosan fordult minden alakítás alap
elemeihez, a geometrikus-kubista formákhoz. Első meg
indulás az illuzionizmustól az önálló képzés útján. Anyag
és forma azonosságának megtalálása. Kísérlet a célzatos
stilusakarattal való teremtéshez. Azonban szubjektív spe
kulációk ennek is elejét vették. A kubizmust még nagyon
foglalkoztatta az antropomorf alakítás problémája. Nem
véletlen, hogy épen Picasso és Archipenko lettek egy uj
klasszicizmus kezdeményezői.
Az absztrakt művészet lépte át először a szubjektiviz
mus határát, hogy közelebb jusson az objektiv-tipusala-
kitáshoz. A kompozíció elvét feladta a konstruktívnak ja
vára. A szuprematizmus által jutott legutolsó következ
ményeihez. Az elvont idealizmus elérte tetőpontját. Min
den anyag megsemmisült. Lezárta a művészet egy fázi
sát. Uj alkotó lehetőségeket nyitott. Következetesen járták
meg a konstruktivisták ezt az utat a realitáshoz. Még
egyelőre antiutilitáris konstrukciójukon is látható már,
az erős akarat a realitás elérésére. világ maga lett
képzésük anyagává; minden tárgyat bevontak területük
be. A konstruktivisták a festészet konstrukciójától átmen
tek a tárgyak konstrukciójához; az architektúrához,
ennek a fogalomnak legtömörebb értelmében. A konstruk
tivisták látták meg legvilágosabban az új célokat és állítot
ták egyetemes alkotóképességüket e célok szolgálatába.
Racionális gondolkodás, céltudatosság, pontosság és
ökonómia, amik eddig csak a mérnök tulajdonságai vol
tak, bázisai lettek az architektúrának. Mert a konstrukti
vizmus nem uj dekoráció, nem uj formalizmus. A dolgo
kat önmagukban fogja fel, keresztülhatol rajtuk és át-
szellemesiti őket. Alapformájukra redukálja azokat.
Értelemmel organizál. Eléri a forma tökéletességét.
A konstruktivisták müvei végeredményben anyagex-
perimentumok, kísérletek az anyagot és lehetőségeit meg
ismerni és formálni. Kapcsoló lehetőségeiket és kölcsönös
ségüket megálapitani. Anyag és forma-kontrasztokat tisz
tázni. Tudatosan az új anyag- és formaproblémák meg
fejtésén fáradozni. Ezek az újonan felfedezett formatör
vények átfogó befolyást fognak gyakorolni az uj archi
tektúrára. Természetesen másfajta követelmények és célok
által modifikálva. Minden új tárgy sajátságos törvény
szerűségét fogja kifejezni. És bármennyire is különbözők
lesznek ezek az objektumok, a világosság és ökonómia
szabályai mindig egyesíteni fogják őket. A konstrukti
vista müvek experimentális karaktere már eleve kizárja
az öncéluságot; ilyenek csak az átmenet müvei lehetnek
az utilitárisan architektonikus konstrukcióhoz. Szigorúan
fegyelmezett iskolázás az architektúrához, mint vég
célhoz.
Mint minden művészetnek, úgy az architektúrának is
elengedhetetlen szükséglete, hogy alapjában meglevő és
rendelkezésére álló eszközeiről világos képet kapjon. Eh
hez a festészet értékes élőmunkát végzett. Felhívta figyel
münket minden művészet geometrikus-kubista alapfor
máira. Az egyszerű kubista formák: kocka és gömb, priz
ma és henger, piramis és kúp, tiszta képzőelemek, az
architektúra alapformái. Testi biztonságuk formatiszta
ságra kényszerit. Az architektúra a geometriából kelet
kezik. Ha geometriai alakzatok arányozott testekké vál
nak, architektúra keletkezik. Sokalakúság a legnagyobb
egység mellett. A kis részek az eredő fővonalnak aláren
delve. A hátarozottan kubista felépítés kizárja a rész
letezést. Iránytadó csak a tömeg általános alakítása; az
adott arányosságtörvény. A többnyire heterogén anyag
masszák egy, minden elemre egyformán érvényes forma
szabályt követelnek. Ezért az épitőformák redukálása a
legjelentősebbre, legáltalánosabbra, legegyszerűbbre, A
sokféleség legyőzése. Alakítás általános formatörvény
szerint
A jelen architektúrája a múltétól leginkább szocioló
giai és gazdasági feltételeiben különbözik. Az uj célzatos
követelményekből formális sajátosságok adódnak, melyek
a mai architektúrát szigorúan meghatározzák. Ezek a
sajátosságok: az új és az éltető elem. Formába öntve a
ma érvényes művészi pillanat. Ma már nincs szükségünk
katedrálisokra, templomokra, palotákra, hanem lakó- és
üzletházakra, gyárakra, melyek, mint katedrálisok, templo
mok és paloták építődnek.
A lakó és üzletház, a gyárnak értelmes alakítása, a
mai architektúrának legfontosabb feladata. Ezeknek az
épitőfajoknak tiszta típusai mindezideig nem formálód
tak ki. Meg kell ezeket teremtenük. A szükséglet egyfor
masága megengedi az átfogó tipizálást. Szükséges kon
struktív munka, melynek ma még kezdete sincs meg. Az
architektúra eddig ki tudott bújni az egyetemes ipar nor-
malizáltságából. Még csak individuális kézipari alapjai
vannak, mig az egész jelen kollektív ipari feltételeken
nyugszik. A szükségletek elkerülése mindig megmereve
déshez vezetett. És a ma architektúrája határozottan meg
merevedett. A teremtő képesség azonban ép abban nyil
vánul, hogy adottságokat maradék nélkül feldolgoz, és
ezeknek adaequat formát talál.
A jelen architektúrája leginkább két kérdéstől: az
egyes cellának, a térnek és az egész városorganizmusnak
megoldásától függ. A tér, mint az utca csoportba foglalt
háznak kelléke, maga fogja ezt saját jelenségében meg
határozni. A városépítészetnek képzéstényezőjévé lesz,
az architektúra igazi céljává, és megfordítva: a város
terv konstruktiv alakítása jelentős befolyással lesz a tér
nek és háznak konstruktiv formálására.
A tér és ennek tényezői: padló, falak, tető áttörése,
anyag és festék, bútorok és ezek! elrendezése, a szomszéd
termekkel való összefüggés, adják meg az alkotó kon
struktiv lehetőségek nagy komplexumát. A konstruktiviz
mus egy új térérzetet teremt meg, térbeli adottságok új
kapcsolatát, új formákat és új arányokat. Az egyes termek
alapban való szervezése által megalakul az egész utca
blokkot célzatosan átfogó ház. Ezáltal messzemenő for
mális kapcsolatok adódnak. Egy közrefogó formaszinté
zist tesz lehetővé. A kubista massza mellett, melyet az
alap és emeletszám határoz meg, nagy szerepe van a
felületnek, nyílások által való elosztása és áttörése. A
formális probléma itt abban áll, hogy mélyedéseket és
előreugrásokat organikusan hogyan hozzunk ki az épi-
tőtestből. Az előreugrás, az összefogott felület pozitív
függvényévé, a mélyedés az ő sötétségével negatív függ
vénnyé lesz. E két függvény, mint tagoló tényező hatá
rozza meg az épülő test ritmusát.
Ami a tér kicsinyben, az a város nagyban: kölcsönös
szükségletek és kapcsolatok összefogó szervezése. A ténye
zők egész halmázat kell figyelembe vennünk, melyek kö
zül egyesek túl mennek a város térbeliségén, az állam
gazdasági és társadalmi struktúrájától függnek. A város
organizmus különössége azáltal jut kifejezésre, hogy
egyes orgánumai maguk testesítik meg ezt a különöséget.
Az általános törvény általánosságában az egész organiz
mus által fejeződik ki. A megváltozott feltételek és más
fajta használat által, az új szükségletek és követelmények
az anyag új felhasználását és új formatipusokat fognak
létrehozni technikai és térbeli irányban. Konstruktivista
karakterük kifejezésre fogja juttatni korunk sajátosságait.
A mérnök munkája a racionális alakítással befejező
dött, az építész munkája ezzel kezdődik. Neki a racionális
megoldás a formálás anyaga, ő alárendeli ezeket egy
összefogó formaképzetnek. Az anyag neki eszköz egy
ideának megtestesítésére, térbeli megvalósítására.
Ford.: Ruttkai Mór
