Full text: Uj Francia Költök

HAJNAL 
Átöleltem a nyári hajnalt. 
Akkor semmi sem moccant a paloták során. A víz 
halott volt. Az árnyak serege még ott gomolygott az 
erdő ösvényén. Mentem, szítva halk és szapora lehelle 
teket; csillogó kavicsok bámultak rám és nesztelenül 
szétnyíltak a szárnyak. 
Áz első meglepetésem az üde s halvány villogás 
sal zsúfolt völgyben az volt, hogy egy virág meg 
mondta nevét. 
Kacagtam a vízeséssel, mely zilált haját kibontotta a 
fenyőkön át: az ezüstös csúcson megpillantottam az Istennőt. 
Ekkor egyenként fellebbentettem a fátylakat. A 
fenyvesek közt, karokat lóbálva, a lapályon keresztül 
követtem, ahol a kakasnak rikoltottam. A nagyváros 
ban kupolák és tornyok közt menekült és én futva, 
koldusként üldöztem a márványpartokon. 
Az út magaslatán, közel egy borostyánerdőhöz, 
összegubancolódott fátylaiban megfogtam és egy pilla 
natig éreztem kimondhatatlan testét. A hajnal és a gyer 
mek az erdő karjai közé hullott. 
Mikor felébredtem dél volt. 
A látásból elég. A látomás összegubancolódott a 
térben. 
Elég volt. A városok zúgásai, az este, a nap és 
a mindig. 
Eleget ismertem. Az élet pihenői. — Oh, Zúgások 
és Látomások! 
Indulás az uj szeretetben, a zörejek felé.
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.