Full text: Uj Francia Költök

27 
ezek úgy tetszenek hogy viaszban vannak beróva 
Gyötrő töprengéseim színképei mosták le a sarkok 
hasadásait 
Az én lelkem amely ma este kivájt és üres 
Azt mondhatnák szüntelenül hull és nem talál szilárd 
alapra 
És nincs semmisem amibe megfogóznék az ember 
Az aki belehull és aki látta az megborzad rajta ami 
fáj nekem és én nem tudom honnan ered 
Igen azt hiszem az élettől van ez igy az élet egyik 
formájától amely a jövőben piheg a kérges jövő 
ben amelyet nem csiszoltak nem műveltek és nem 
változtattak emberivé 
Lelkem nagy ürességében nélkülözi a napfényt és 
hiányzik az ami besugarazná 
Ez csak ma van így ez este és nem állandóan 
Szerencsére csak ez este 
Más napokon hozzádbújok 
Más napokon a magánnyal és az iszonyatokkal vigasz 
talódom 
Szépségedre gondolok 
A mámoros univerzum fölé emelem azt 
Aztán arra gondolok hogy hiába képzeltem el 
Egyetlen érzékemmel sem ismerem 
Épp így szavakkal sem 
És az én szépérzékem is hiábavaló 
Létezel-e én szerelmem 
Vagy csak lényeg vagy amelyet akaratlanul teremtettem 
Hogy benépesítsem magányomat 
Olyan istennő vagy-e aminőket a görögök teremtettek 
maguknak hogy kevésbé unatkozzanak 
Oh imádlak csodás istennőm ha képzeletemben élsz 
is csak
	        

Note to user

Dear user,

In response to current developments in the web technology used by the Goobi viewer, the software no longer supports your browser.

Please use one of the following browsers to display this page correctly.

Thank you.