144 
A házak megjegesedve csurognak. 
Hirtelen: 
Anya: Felsikolt: Fiacskám ! 
S újra merev csönd. 
Csönd. 
Egyik vénasszony: Most paposán felveszi az 
asztalról a felszegetlen kenyeret: Megcsókolja és fel 
szegi. A kenyér két fekete elipszise szomorún sir a 
kezében: Anyja kiköpte, apja homlokára vette, Isten 
felszívta magának. 
Anya: Keservesen rázkódik: Kicsi fiúcska! 
Egyik vénasszony: íme a teste, mely hasonlatos 
vala a füvek jámborságához. 
A vének a leszegett keserű karéjokat kimérten a 
szájukba csipegetik. 
Anya ül. Mereven. 
Csönd. 
Aztán: 
Egy sápadt fej felgyertyásodik egy ablak mögül. 
Még egy fej kivirágzik egy ajtó nyílásában. 
Most mindenki meglátja a kapualatti Lámpást: 
hintázó fekete tömb. 
Aztán az egész ház megint csak a vének fogai 
alatt dolgozik. 
Csönd. 
Hirtelen csörömpölés, orditás föntről. 
Ajtó kipattan. 
Családfentartó hangja a lakásból: Széttörlek! 
Dagadtlábu: Cölöpös lábain sikongva kitülekedik 
a gangra: Jaj-aj-aj. 
Családfentartó: Mögötte, feldultan, gallértalanul: 
Te Rongy! Te üszők! Te üszők! 
Lány: Egy pillanatra megjelenik az ajtó nyílásában 
tükörrel, a kék foltokkal virágos arcát ölelgeti. 
Felsikolt. 
Lerogy a küszöbre. 
Vénasszonyok: Akkor már szét a színen, fölsipi- 
tanak: Ilyenek vagytok!!! Mind! Mind! 
Dagadtlábu: Felfogott szoknyával sipit. 
Száját tartja az ütés elé, aztán véres szájjal: A]jáj! 
Jaj!!! 
Bemenekül a lépcsőházba. 
Családfentartó: Hangja öblösen kibukfencezik az 
udvarra: Kócból van a melle! 
Dagadtlábu élesen jajgat. 
Lány ül rácsok ketrecében borzas, elbambult 
arccal. 
Dagadtlábu: Vének sorfala közt betántorog az 
udvarra: Ó Megváltó Krisztusom!!! 
Családfentartó: kívülről gallértalan pofával, fel- 
kócoltan: 
Mosogatóviz folyik a melléből! 
A kócfejü némber! Hi! hi! hi! Megtépi dagadtlábu 
blúzát. 
Hi! hi! hi! A kutya leharapta a mellét! 
Hi! hi! hi! A macska kiszopta a tejfölt! 
Én pedig összetöröm! 
Feldobja az öklét: Te bálvány!!! 
Lány: Feltápászkodik; meglátja Családfentartó 
feldobott öklét, sikít: öcsém! 
Leront. 
Családfentartó: mintha fejbe verték volna össze 
roppan ...én... 
Dagadtlábu: Sir a földön őrült szélmalmozással: 
A kutya leharapta a mellét, a macska megette a tej 
fölt !!! 
Belekalapálja fejét a kövezetbe: Ajjáj-jáj! és 
kócból van a feje! 
Vének kórusa: 
Kocsisnak lova vagyon 
Szomorúságnak asszonya 
Családfentartó: motyogja a magáét: Csak áll a 
konyhában mint egy bálvány és nincs egy falatnyi 
melle... 
Lány: Beér az udvarra, még züllöttebben kitárul 
kozik: Ide nézzetek!!! Kiharapott testét mutogatja: 
Egy állat! Állat! Egy állat!!! 
Sírva csókolgatja a karjait: Karjaim... 
Családfentartó: Pislogva szétijedez, egész össze 
történ: Én nem vagyok a bűnös!!! Az ágyakból tüzes 
hasábok vihognak! Én nem vagyok a bűnös!!! 
Letérdel a kövekre: És ő csak áll a konyhában!!! 
Most egyfelől Családfentartó, másfelől a siró Da 
gadtlábu és köztük a Lány. 
Lány: Emberek! 
Dagadtlábu: Négy éve jég hever a lábaimban. 
Családfentartó: A bálvány! A bálvány! 
Lány: Az anyám! Nem ő! Nem ő! 
Dagadtlábu: Ki? Ki? Ki?! 
Kint most millió torokból véres fejek alól és meg 
gyulladt szivek fölött feldördül: 
Demonstráció!!! 
A három ember megdicsőült arccal térdepel. 
Vének csorbafogakkal fel sompolyognak a föld 
szintes ház lépcsőire. 
Kint: kürtök dobolják a rémületet: 
Kőszivárványok hevernek a házak fölé. 
És újra és újra! 
Demonstráció!!! 
Vének már csak az elsiilyedt ablakokból vicsorog- 
tatják kivilágított szemeiket.. 
A hegyoldalon a legmagasabb ház zöldbe lángol, 
kereplők sük.etitőn füttyögnek, ezer golyó véres ba 
rázdát ferdül az ég felé! 
De-mon-stráció!!! 
Aztán ijjedt késsel metszett csönd. 
Lány: Feláll: Élet! 
Dagadtlábu, Családfentartó összealázkodva indul 
nak fel az emeletre. 
Lány: sudarasan, felderült arccal utánuk. 
Kapuból: 
Férfi: Jön, komoran, Lányhoz: Hol van? 
Lány: Nevetve: Sehol. 
Kijönnek a kapu alól. 
Férfi: Meglátja a Lány összekarmolt arcát: Az 
arcod! 
Lány: Nevet! Megütöttem! 
Férfi: Nem igaz! 
Lány: Mindegy! Most azt akarom menyjünk! 
Én és te! 
Férfi: Nevetve: Csak mi? 
összefonódva kifelé mennek. 
Csönd.