ÉPÍTKEZŐK
(II. FELVONÁS.)
Bal háttérben groteszk-primitiv bérház kapuval,
gangos emelettel. Jobb háttérben az ereszkedő tűzfal
megnyitja a perspektívát a hegyoldalra, melyen hosszú
lénia mellükkel házak sárga tömböket fintorgatnak a
völgyekbe. Lépcsős, földszintes lakások. Jobb oldalt
szárnyatlan kapu. Mindenfelől ajtók napszáju abla
kokkal. A szin bal elején terített asztal. Ünneplős csönd.
Halott kiterítve keresztbe fekszik a színen. Lábánál
pap. Krisztusos kersztet cipelő fiú. Énekesek. Mögöttük
Művezető, Családfentartó, Anya, Asszonyok, Férfiak,
Vének. Halott fejénél 17 éves, Ifjúmunkások, Fiatal
munkások, Lányok. Emeleten Dagadtlábu.
Pap befejezi a beszédet .... teste könnyű volt,
és ezért isten 9-től 11-ig egy cirkuszos markában szóra
koztatásul rendelé őt az embereknek. Ó Isten! Isten!
Mily praktikusak a te határozataid!...
Az asszonyok száján kibuggyan az óbégatás.
Beszentelés.
Á-A-men.
Kórus.
Á.
A pap áll, mint felcitromozott cukorsüveg. Mere
vedés. Pislogás. 17 éves ledarabosodik.
Csönd.
17 éves: Fekete drapériák vitorláznak a partokon.
A krisztust hordó gyerek meleg kikötősen felnyitja
a száját.
17 éves: Egy ember fekszik itt a földön.
Dagadtlábu: föntről levelesen közéjük sírja a
szemeit.
Énekes rá akar zenditeni.
17 éves: De mi túl vagyunk már minden szomorú
ságon.
A Krisztusos kereszt lassan előrehajlik.
17 éves: Mindegy Vasárnap vagy Hétfő!
Ifjúmunkások kara:
Mindegy Hétfő vagy Szombat!
Énekesek: Élesen, védekezőn:
Ave Mameluk! Ave Mameluk!
Harangzengés.
Ifjúmunkások kara:
Hideg, gyémántos fejünket felnevetjük a
napba!!! v
A megdermedt rend szétgurul.
Anya sovány vöröskezü sikitva Vénasszonyok
közé hull.
Emberek felkapják a halottat.
Növekedő harangzengés.
Énekesek: Túl akarják énekelni Ifjúmunkásokat:
Christi! Christi!
A pap megy.
A krisztushordó gyerek vállára csapja a csöpögő
keresztet.
Bőgés.
Elindulás.
Emeleten Dagadtlábu bőgve berogy az ajtaján:
az induló Lány elé. Mindketten bevonszolódnak.
Ifjúmunkások kara: Elömlik a szin fölé:.
Hétfő! Csütörtök! Szombat!
Anya sikong.
A menet kikanyarodik a kapun.
Énekesek: Kintről:
Christi! Christi!
Harangszó.
Ifjúmunkások kara:
Mi énekelünk a kialudt utakon...
Emeleten családfentartó besompolyog a lakásba.
Kint bőgés, menetelés.
Énekesek: Menetelés közben: Christi... •
Ifjúmunkások kara:
Zászlós gyertyákkal
Egymásfelé!!!
Énekesek:
... isti...
Harangzengés.
Csönd.
Ifjúmunkások az.utolsó akkord kitartott ritmusán
a jobboldali kapu felé vonulnak.
Vének visszaözönlenek a főkapun. Gyilkos, tök-
fejü némberek dominálnak.
A hegyoldal túlsó láthatatlan feléről most mély
hangok tántorognak fel a horizonton.
Egyik vénasszony: Ujjait taktusosan összebil
lentve : Gyil-ko-sok! Gyil-ko-sok! G3 il-ko-sok!
Ifjúmunkások még énekelve ép kikanyarodnak
a kapun.
A hegyoldalról most véres hangszerek, siró orgonák
és arany ló homokzuhatagok gomolyognak.
Vének: Sompolyogva maguk elé szedik a késeket
az asztalokról: Jézus! Jézus! Jézus!
Előreszivárognak.
Kések lobognak a fejük fölött, glóriásan.
Ifjúmunkások: Már majdnem valamennyien az
útról énekelnek.
A hegyoldalról most már piros oszlopok alatt jön
az ezermellü tömeg mint végtelen éneklő tenger.
Ifjúmunkások valamennyien az útról:
Testvérek!!!
Vének: Farkasfogakkal a kapuk elé peregnek:
Kórusban:
Tiszta gyerekmelleket hasítunk neked
Ó Mária!
A tömeg most már kigyulladt erdő üstöké és bim
bózó nevetés és szorítja egyre összébb a falakat.
Vének: kórusban: Megrágjuk neked a báránykák
szivét...
A tömeg folytonos nevetésben az ég megtisztult
temploma alatt elvonul.
Vének: Ó szabadits-meg-min-ket!!!
Dermedt csönd.
Aztán:
Vének visszasompolyognak az asztalokhoz.
Egyik: győzelmesen felvonyít.
Valamennyien vonyítanak. .. ....
Dermedt csönd.
