„SURREA1ISME"
(E beszámolóban csak annyiban van szürrealizmus
ról szó, amennyiben az a művészetre is vonatkozik.
Uj életformává való proklamálása itt nem jön
tekintetbe.)
... Minthogy a sürrealismus jegyében a párisi művészek
egy határozott & nem jelentéktdlen köre dolgozik és mivel igy
egy legalább is részben komoly esetről van szó, megpróbálom
röviden megmutatni, hogy mi is ez az uj izmus.
Azazhogy, tulajdonkép több „Sürrealismus'* van, íőkép kettő,
melyek, mint ahogy ez a francia temperamentumhoz illik, egy
mást támadják. Az egyik oldalon állanak: a posthumus bajtárs
Guilleaume Apollinaire, akár tetszik neki, akár nem, mint
tiszteletbeli elnök. Az élő képviselők főkép Iván Coll, Marcell
Ari and., Albert Birot, René C revei, Joseph Delteil,
Róbert Delaun ay, Paul D e r m ée, Pierre R e v e r d y. Ezek
közreműködésével adta ki Iván Goll a „Surrealisme" első és
egyelőre utolsó füzetét.
A második csoport már szerencséssebb a „La révolution sur-
realiste" c. folyóiratával. Ezideig több füzetje jelent meg. Pierre
N a v i 1 le és Benjámin Pé r eta kiadók. Munkatársai: J. A. B o i-
f f a r t, Giorgio D e C h i r i c o, André Breton, Max M o r i s e,
Louis A r a g o n, Pablo Picasso.
I. csoport: Iván Goll.
Először is a név: A „Surrealisme".
P. Albert-Birot mondja róla: „Apollinaire és én, mi ketteri
választottuk és állapítottuk meg." 1917 tavaszán volt. Mi ép a
Mamebőt A. darabját néztük át és a cim alá legelőször azt irtuk,
hogy dráma. Erre én azt mondtam, hogy nem fűzhetnénk e szó
hoz még valami közelebbi határozót? Ö: tényleg! Vegyük „szu
pernaturalistát". Ez ellen protestáltam, hogy ez három okból nem
lehetséges. A. természetesen még mielőttt az első okot letárgyal
hattam volna, elfogadta véleményemet és azt mondta, hogy vegyük
„szürreálistát". A szót megtaláltuk.
A „Szürrealismus manifesztuma", Goll folyóiratának elő
szava igy kezdődik:
„A valóság (realité) minden nagy művészet alapja. Nélküle
nincs lényeg vagy szubsztancia. A valóság talaj a lábak alatt
és fejünk fölött az ég. Minden, amit a művész teremt, a termé
szetben leli kezdetét ... A valóság egy magasabb (művészi)
sikba emelése teszi a superrealismust."
Azután még kifejtik, hogy Apollinaire müvében ugyanazokat
az elemeket lehet találni, mint az első kubistákéban. „ ... a min
dennapi élet szavainak van valami különös titokzatossága" az ő
részére; ezekkel, a nyelvnek e ősanyagával, dolgozik ő. Csak
ezekből az őselelmiekből formálta költői képeit. Ma a kép a jo
költészet kritériuma. Az első benyomás és a végső kifejezés
közötti aszociáció 'határozza meg a kép minőségét.
A legszebb képek azok, melyek a valóság, legtávolabbi
elemeit, oly közvetlenül és oly gyorsan, amennyire csak lehetséges,
közelitik egymáshoz.
Miután ez évszázad kezdetéig a fül (ritmus, csengés, káden-
cia, alliteráció, rím) határozott a költemény értékéről, ma a szem
követeli a maga jogát.
„A film évszázadát éljük. Főkép vizuális jelekkel közlünk.
Ma a gyorsaság a döntő a minőség fölött. A szürrealizmus,
korunk kifejezése, számol ezzel a jelenséggel, ő közvetlenül in
tenzív és minden művészetet visszataszít, mely absztrakt vagy
másodkézből való fogalmakkal, logikával esztétikával, mondat
vagy szójátékkal dolgozik."
És most jön a jövendölés.
„A szürrealizmus nem elégszik meg azzal, hogy egy cso
port vagy egy ország kifejező eszköze legyen. Nemzetközi lesz.
Az összes izmusokat, melyek most Európát bomlasztják, abszor-
bálni fogja és minden egyesnek életképes elemeit újra össze
fogja olvasztani... A ballettek és miusichallok szórakoztató
művészete, a furcsaságok és pittoreszkségek művészete, egy
exótikumra és erotikára alapozott művészet, a különös, nyugtalan,
önző, frivol, és dekadens művészet nemsokára nem fognak szóra
koztatni egy generációt, mely a háború után feledni akart...
... A szürrealizmus az egészséget jelenti. Könnyen el fogja
nyomni a fölbomlás és nurbiditás tendenciáit, melyek mindenütt
fölbukkannak, ahol uj keletkezik."
Tehát: szürealizmus — Goll — vizuális realitás, mely
vizuálisan fog föl és vizuális eszközökkel, a kép vizuális formá
jával művészien alakit (minden korlátozás nélkül, sőt inkább
bizonyos már a kultúrtradició által magasztosan ható dolgok
kerülésével).
A mai általános zavarban és iránytalanságban egy szemre,
a szemre, szorítkoznak, szükségből specialistákká lesznek.
Ki nem kénytelen a Goll csoport akarását becsülni?
De a jövendölések!
Némelyik szükségét érzi saját magát és övéit jövendölni.
Ez a temperamentumos meggyőződés dolga. Ezt is becsülni kell,
de kevéssé foglalkoztat bennünket. Nem a manifesztumnak, a
műnek kell meggyőzni. Goll híveinek a munkája, ha művészi
erőket rejt magában (és ez igy van) művészetet fog teremteni.
Minden további mellékes.
II. csoport: Naville-Breton-Péret-A ragon stb.
Folyóiratuk — a La révolution surrealiste — következőket
mondja előszavában:
A megismerésért már nincs mit tenni, az intelektus jelentő
ség nélkül való. Egyedül az álom hagyja meg az ember jogait
a szabadságra. Az álomnak köszönhetjük, hogy a halál nem
sötét és értelmetlen, az „élet értelme" közömbös... Mi vala
mennyien az álom kegyelméből valók vagyunk és még ébren
létünkben is hatalmának vagyunk alávetve. Hatalmas uralkodó ő,
tükörképekben és látszatokban jártas. Mik a papír és a toll, mik
az írás és a költészet az óriás előtt, kinek izmai felhőből valók.
Megmerevedtek dadogva, miint a kígyó előtt, és mint a holt leve
lek örvényében nem leltek útra vagy mint a tükörlabirintban, fél
titek éltetek, szerecsésebb örömötök és álmaitoknak homályában
keresitek a matématikus jeleket, melyek a halált részetekre el-
fogadhatóbbá alakítsák. Mások, a próféták vakon tudják uralni
az éj erőit a jövő értelmében, a reggel szól szájukból és az el
ragadott emberiség meg van rémülve vagy örül. A szürrealizmus
megnyitja az álom kapuit mindazoknak, kiknek éjszakái fukarok.
A szürrealizmus egyesíti az álom, az alkohol, dohány, éter,
kokain, morfium minden varázsát. Egyidejűleg azonban bilincs-
repesztő, mert nem alszunk, nem iszunk, szippantunk vagy injec-
tiózunk — és mégis álmodunk... A szellem száll, mint egy
angyal, de szavaink a sörétszemek melyekkel a madarakat megöl
jük. Ti, kiknek a természet megadta a lehetőségét annak, hogy
délben fölgyújtsátok a villanyfényt és esőben álljatok szemetek
ben a nappal: a ti élményeitek a kegyelemből jönnek. A mieink
az álomból... Mi konstatáljuk a misztikusok, próféták és föl
találok szürrealizmusát, túlhaladjuk őket, tovább... — Forra
dalom! Forradalom! Fákat díszíteni és vagdosni, ez a realizmus,
ugyanígy bánni az élettel, ez a szürrealizmus."
Itt tehát a másik végletről van szó. Nem a vizuális minden-
itapi valóság a kiinduló pont. Itt az álom lesz valósággá. El
fordulás a mindennaptól, az élet „színes képé“-től. Korlátlan oda
adás a homálynak, félöntudat. Jelszó: Az álom az élet.
Mit mandjon, mit szóljon ehhez az ember? Gyengeség ez?
Rezignázió? Menekvés a fény csalódásai élőt? Vagy az igap érték
megismerése?
Hol van az igazság?
Naville és Bretonék szürrealizmussá a spontán és közvet
len (.... vájjon az-e ez?) érzelem és az álomviziót akarja kiélni,
melyet értelem és tapasztalatkalkulációk nem zavarnak. A köz
léshez pedig Freud eszközeit használja: Az álom föijegyzését.
Nem lehet megszabadulni attól a benyomástól, hogy e moz
galomban sok a misztifikáció, a mesterséges exaltáció és roman
tikus játék. A pszichoanalízis, és pedig nem annyira az elv,
hanem inkább Freudnak a terápiához szükséges metódusa itt
(mint legtöbbször, ha laikusok járnak vele), sem hat tisztitóan,
hanem egy oly területen való alkalmazásra csábit, melyen semmi
keresni valója.
De tudomásul kell venni ezt a mozgalmat is, és várjuk ter
mékeit. Már kezdetén sem viselhető el nagy lármája miatt, mely
igen kevéssé illik az olyan emberekhez, akik az álmot elismerik
és akikben, ugylátszik, még sincs semmi az „álmodó"kból.
Mig a Golí csoport a benyomások művészi formálását hang
súlyozza, és a dolgok kényszerű, organizmussá vált egymás-
meilettiségéta hasonlat által gyorsan megközeletti... a másik
csoport gátlás nélkül (mint a pszichoanalízissel kezelt) az álom
„mindenhatásának" akarja magát alávetni. A gondolattól nem
befolyásolt emlékezéseket akarja viszaadni, ép úgy mint azok az
öntudat alattiból fölbukkannak, minden kapcsolás vagy egy esz
mébe vagy egy érzésbe való formálás nélkül csak az egymás-
mellettiségben, mint ahogy a mi vegetativ létünk folyása ezt
magából a lefelé irányított szem elé mossa. „Mi megakarjuk
mutatni az embernek a gondolatai hiábavalóságát" — és mindezért
emlékezéscafatokat és tudatalatti érzéseket kínálnak. És az ez
áltál keltett spontán izgalmat, a máskülönben művészinek neve
zettel egyenlővé emelik. És az álomdusak álmainak közlésével
termékenyitöleg akarnak hatni azokra, akiknek éjszakái zsugoriak.
De Riddernek igaza van, amikor a német expresszionizmus
és a szürrealizmus rokonságára utal. És mint ahogy a német
expresszionizmusnál is meg lehetett különböztetni a művész mun
káját, úgy a szürrealista művész is teremthet majd.
P. Albert-Birot szól egy pár szép szót a tárgyhoz, Goll
folyóiratában:
„Ami magát a szürrealizmust illeti, nem szivesen beszélek
róla. Sokkal fontosabb részemre, azt tenni, mint szavakat faragni
róla."
És evvel mindet elmondott, amit a szürrealizmus témájához
mondani lehet. Akár Apollinaire-Goll, akár Naville-Breton: ha
komoly, akkor érték. És ha mű akkor van hatása és jövője.
Ernst Joseph